Lexi Wood // Harry Potter ff //

23. rész

-Hé Weasley! - repül fel a levegőbe Marcus - húzás van!

Fred egy utolsó biztató pillantást küldd a lánynak majd egy morgolódás közben engedelmeskedik Flint-nek, aki odarepül Lexi mellé.

-Ez mire volt jó? - mérgelődik a lány

-Mi a baj? - hagyja figyelmen kívül a fiú a kérdést

-Semmi... - sóhajt Lexi

A két gyerek közben lassan leszáll a földre és elkezdenek visszasétálni a kastélyba.

-Csak? - vonja fel a szemöldökét

-Harry-ék titkolnak valamit előlem csak mert mardekáros vagyok... - panaszkodik a lány

-Jaj, te! A mardekárban lenni a világ legjobb dolga! - lelkesült fel Marcus

-Kivéve akkor, ha nem vagy oda való... - néz Lexi komolyan a fiúra

-Mi? Lovell! Már miért ne lennél a mardekárba való?!

-Piton szerint nem vagyok az. - kezdte a lány - A süveg azt mondta vakmerő vagyok és Oliver, meg a családom biztos volt benne, hogy griffendéles leszek...

Marcus sóhajtva kinyitotta a Roxfort ajtaját és előre engedte Lexi-t.

-Figyelj, Lexi, amikor rádnéztem egyből tudtam, hogy mardekáros leszel. Méghozzá onnan, hogy azokkal a ravaszsággal csillogó szemeiddel a mardekár asztala felé néztél. - mesélte Flint

-És?

-Tudod ha ide jársz elég sok féle pillantást kapsz az emberektől. A hugrabugosok sajnálkozva, a hollohátasok undorodva, a griffendélesek utálkozva, mi egymásra pedig büszkén nézünk. De te mást voltál. Te érdeklődve néztél felém. És bár először azt reméltem én érdekellek ennyire... - nevetett fel a fiú - rájöttem, hogy téged a ház hozott lázba.

Lexi-ék a klubbhelységben telepedtek le egy kanapén.

-De semmilyen mardekáros tulajdonságom sincs... - szomorkodott továbbra is a lány

-Makacs vagy és ezt én tudom a legjobban a meccseid miatt, valamint nagy benned a versenyszellem. Magabiztos vagy, szemtelen és ravasz. Ha meg az zavar, hogy nem vagy annyira gonosz mint mások akkor néz csak körül. Nem minden mardekáros gonosz és nem mindenkivel. Ott van Berkshire, egy pókot nem tudna még kinyírni. - mosolygott biztatóan Marcus - És én bántam már veled valaha rosszul?

-Nem... - válaszolta vigyorogva a lány

-Vagy például ott van az a Nott gyerek... nagyon nagy tuskó tud lenni, de veled így bánik mint egy porcelánbabával. De ez igaz a Riddle-ökre is. Meg rám. De te is ilyen vagy...