Lexi Wood // Harry Potter ff //

13. rész

-Figyelj Lexi...elég ritka, hogy valaki hangokat hall a falból... - állapította meg Lorenzo

-Pedig de! - bizonygatta a lány

A két fiatal éppen átváltoztatástanra igyekezett amikor Theodore csapódott melléjük.

-Beszélhetnénk? - nézett Lexi-re

-Mondd! - egyezett bele a lány

-Kettesben... - kezdte a fiú de félbe szakították

-Csak mondd! - parancsolt rá Theo-ra a mellette sétáló

-Én fent hagytam valamit... - lépett le inkább Enzo

-Pontosan miért is utálsz? - kérdezte a fiú

-Utállak? - kérdezett vissza Lexi

-Mi bajod van? - akadt ki Theo

-Nekem? Semmi. - vágta rá a leány

-Nekem viszont van! - szólt a fiú egy kicsit hangosabban a kelleténél - Én nem bírok ki még egy napot nélküled! Nem szólsz hozzám, még csak nem is nézel rám! Persze Enzo-val meg a többiekkel jól elvagy. Még Potter-rel is. Csak velem nem. Én ezt nem bírom tovább nem érted?

-Akkor erőltesd meg magad. - hagyta ott Lexi a fiút

Átváltoztatástanon Enzo mellett ült amikor az vette észre hogy McGalagony a titkok kamrájáról kezd el beszélni.

Lexi már mindent tudott a helyről. Nos igen, talán kicsit sokat járt régebben a könyvtárba.

Este a lány megint nem tudott aludni. Megfogta a szüleitől kapott összes, bontatlan levelet és lement a
klubhelységbe. Leült a kanapéra és csak bámulta a sok levelet. Már hónapok óta nem írt vissza. Mérges volt rájuk amióta kiderült, hogy az apja a féltestvére igazából. Hallotta, hogy valaki lejön a fiúk lépcsőjéről, de ő csak a tűz a bámult. Remélte, hogy Enzo az. Sőt, szinte bármit megadott volna azért, hogy a fiú legyen az. Vagy, ha nem is akkor Mattheo, Tom, Marcus, Leo vagy Adrian...akárki akit a barátjának nevezhet. Besüppedt mellette a bútor és érezte, hogy a mellette ülő az arcáról szeretné leolvasni az érzelmeit. De ő nem nézett oda.

-Nem fogsz válaszolni, ugye? - szólalt meg végül egy ismerős, Lorenzo-énál mélyebb hang

Lexi csak a fejével jelezte, hogy nem. A fiú felállt majd sóhajtva a kezébe vette a leveleket.

-Akkor nincs más hátra. - lépett a tűzhöz - Szerintem jobb ha nem is olvasod.

Kezével a forró lángok köze dobta a papírokat. Mindketten végignézték ahogy elégnek majd Lexi is felállt. Mielőtt felment volna a lépcsőn belenézett a fiú szemébe.

-Kösz. - mondta őszintén

Válaszként már csak egy biccentést kapott. Másnap pedig megint indult elölről minden. Reggel Lexi épp reggelizett amikor hirtelen valaki hátulról suttogni kezdett a fülébe.

-Beszélhetünk? - duruzsolta Theodore

-Persze. - hagyta ott reggelijét a lány

Ahogy együtt kisétáltak a teremből minden szempár rájuk szegeződött. Mindenki tudta, hogy ők ketten összevesztek és elég furcsa látványt nyújtottak ismét együtt.

-Szóval? - kérdezte Lexi

-Figyelj...én sajnálom, fèltem. - kezdte el Theo, de a lány félbeszakította

-Semmi baj. - szögezte le Lexi

A fiú értetlen tekintettel meredt rá úgyhogy folytatta.

-Nem is értem miért haragudtam... - magyarázta a lány - Nyilván nem mondhattad el és egyáltalán nem haragszom.

-Ez tiszta agyrém... - nevetett fel Theo, majd végig simított Lexi arcán

-Nott! - kiabált oda Malfoy

A két gyermek egyből szét rebbent. Draco Malfoy haragosan közeledett feléjük. Sőt! Szinte az összes fiú és elég sok lány is idegesen pillantgatott feléjük. Lexi nem értette miért zavarja ez őket...talán? Nem, nem ez nem lehet.