Lexi Wood // Harry Potter ff //

1. Rész

-Mesélj még! - nyagatta Lexi bátyját

-Ugyan miről tudnék még mesélni? Hisz már többet tudsz a Roxfortról, mint anya, vagy apa. Meg amúgy is késő van már a mesékhez. Holnap 11-kor indul a vonat és, ha nem szállsz fel lemaradsz Lexi. - tiltakozott Oliver

-Dehát még alig múlt 11 óra! - nyavalygott tovább a fiatal boszorkány

-Jó éjt! - takarta be testvére a leányzót

-Oliver! - szólt a fiú után miután az kimenni készült - Jó éjszakát!

A kamasz fiú egy utolsó mosolyt küldött húga felé a nagy nap előtt. Ugyanis holnap szeptember 1-je. Az a szeptember elseje amit Lexi hosszú éveken át várt, mert mostmár végre elég idős ahhoz, hogy Oliver-rel együtt ő is a varázslók iskolájába járjon.
Oliver meg értette, hogy a lány miért ilyen izgatott, hisz emlékezett meg az ő első napjára is, de azt el sem tudta képzelni, hogy a kislány mennyire várná a holnapot, ha tudná, hogy kikkel együtt fogja elvégezni a tanulmányait, mert ma sok más kisfiú és kislány is ugyanúgy izgul mint az ő húga, a húga, akit mindentől és mindenkitől meg szeretne óvni.

Reggel a Wood szülők gyorsan búcsút vettem gyermekektől a pályaudvaron és magukra hagyták őket. Oliver elvezette fiatalabb társat a 9 3/4 vágányhoz. A kis Lexi bátran lépett át a falon. Ekkor látta meg a Roxfort Expressz-t.

-Még csak 10:30 van. -jelentette ki a   
lány - Menj keresd meg a barátaidat, én elleszek.

-Biztos? - kérdezte a fiú - Ne maradjak veled?

-Köszönöm, de nem kell. - utasította el Lexi az ajánlatot.

-Rendben. Sziaa - integetett neki testvére.

Így hát a kislány egyedül indult el a vonat felé, azonban amikor fel akart lépni a járműre észrevette, hogy semmi esélye nincs segítség nélkül felrángatnia a bőröndjeit. Két idősebb fiú lépett hozzá és segítettek neki lepakolni egy fülkében. De a fülkében ekkor már ült valaki. A három fiú beszélt is egymással, de Lexi nem figyelt rájuk.

-Köszi! - köszönte meg a lány

-Semmiség. - válaszolt a mellette álló srác

-Egyébként Fred vagyok. Fred Weasley, ő pedig az öcsém George - mutatott az ikertesójára Fred

-Lexi - mutatkozott be röviden - és te?

-Én meg Harry, Harry Potter. - felelte a szemüveges fiú

-Örülök a találkozásnak. - szólalt meg a lány miután két idősebb társuk otthagyta őket

-Én is, te vagy az első aki nem a szüleimről vagy a sebhelyemről kezdett el egyből kérdezgetni. - nevetett Harry

Később a duóhoz csatlakozott Ron Weasley, Fred és George öccse. Nagyon jól elvoltak így hárman. Harry elmesélte milyenek a művelik és hogy milyen volt az élete. Ron és Lexi pedig meséltek a Roxfortról, a Kviddicsről és a varázslókról. Megismerkedtek Hermione-val és Neville-lel, valamint Draco Malfoy-jal és az idióta barátaival is. Hermione szólt nekik, hogy öltözzenek át.

Hamarosan már Lexi a csónakoknál ácsorgott ám meglátott egy kígyót.

-Hmm...kedvem lenne valakit megharapni. - szólalt meg a kígyó Lexi legnagyobb döbbenetére

-A helyedben nem tenném. - figyelmeztette a lány

-Te érted amit mondok? - kérdezte a csúszómászó

-Persze, hisz úgy beszélsz mint én. - vágta rá Lexi

-Hazugság- jelentette ki az állat - Te már nem emberi nyelven beszélsz.

Ekkor azonban Lexi-t fellökték, ezért eszébe jutott, hogy be kell szállnia egy csónakba. Sajnos Harry-ék már elmentek így beült három idegen fiúhoz.

-Sziasztok! - köszöntötte őket

-Szia! - üdvözölték

-Mi a neved? - kérdezte a mellette ülő

-Lexi, Lexi Wood, nektek? - érdeklődött Lexi

-Theo Nott. - szólalt meg az előtte ülő fiú

-Lorenzo Berkshire a nevem. - mutatkozott be a mellette ülő fiúcska

-Mattheo. - mondta a tőle legtávolabb ülő

Addig tudtak csak beszélni amíg meg nem látták az új iskolájukat, hisz amint ez megtörtént már egyikőjük se tudott szóhoz jutni. Csak ámuldoztak, kivéve Theo-t

-Nem olyan nagy cucc. - rejtette el csodálatát a fiú

Miután megérkeztek és a lépcsőkön is felgyalogoltak egy szigorú kinézetű nő vette át őket Hagrid-tól. Elmondta, hogy a továbbiakban a Roxfort lesz az otthonuk és házaiknak fogjak gyűjteni a pontokat.

Lexi-t legjobban az érdekelte melyik házba fog kerülni. Szülei muglik voltak, de ha nem lennének azok, akkor biztos a hugrabugba kerültek volna Lexi szerint, bátyja griffendéles volt már 4 éve és Lexi mindig is tudta, hogy az lesz, mert ő egyszerűen csak sugárzott belőle. De mivel bátyjának kívül senki sem járt ide nem tűrte mire kell számítania most.

A kisebb beszed után - mint kiderült - McGalagony professzor otthagyta őket egy kis időre.

Lexi meg tudta keresni ez idő alatt Harry-t, így a két fiatal együtt ment be a terembe. Lexi egyből kiszúrta a terem végében álló öreg süveget. Odavezettek őket a sapkához, ami miután el dalolt egy verset el is kezdte a beosztási ceremóniát. Lexi csak egy-egy ismerős névnél nézett fel. Harry, Hermione, Ron és Neville a griffendélbe míg, Theo, Lorenzo és Mattheo a mardekárba kerültek. Már csak ketten maradtak, Lexi és Blaise Zambini, a lány következett.

Bizonytalanul kisétált a székhez, érezte, hogy mindenki őt bámulja és rátették a süveget a fejére, ami azonnal megszólalt.

-Hmm...Lexi Lily Wood...nem is tudom...bátor, vakmerő és meggondolatlan...de ugyan akkor ravasz, okos, szemtelen és egy ici-picit gonosz is...tudom már... MARDEKÁR! - üvöltötte az utolsó szót a sityak

Lexi bizonytalanul állt fel, de miután látta, hogy bátyja mosolyogva tapsol már szökdécselve indult a leghangosabban tapsoló asztal fele és leült Lorenzo és egy számára ismeretlen lány közé.

Lexi után Zambini is a mardekárba került, így már csak Dumbledore rövid beszédjét kellett meg hallgatniuk és már ehettek is. A tányérok ön maguktól jelent meg az étel és a kezdeti meglepetés utánad mindenki csak tömte magába ami előtte volt.

Pár perccel később a prefektusok felvezettek őket a szobájukban. Egy helyen fog lakni Pansy Parkinson- nal, Daphne Grengass-sal és Milicent Bulstrode-dal. A lány prefektus azt mondta nekik, hogy pihenjék ki magukat és bár mind fáradtak voltak, egyikük sem gondolta komolyan, hogy tényleg egyből aludni fognak. Miután kipakoltak és mindenki kényelmesen elhelyezkedett Pansy és Lexi összetolt ágyán. Tudták, hogy holnap hamar kell kelniük, és fontos, nehéz napik lesz, de ez ma este senkit sem érdekelt a szobában, pedig meg csak nem is ismertek egymást. Épp ezért itt és most volt itt az ideje, hogy ha már egy szobában lesznek ismerjék is meg egymást végre.