Baljós érzelmek

VII.Fejezet

-Megcsalt.- suttogta. Gabriel látva Emily teljes lelki összeomlását , felsegítette és bevitte a sérült lányt a lakosztályba. Leültette a körkanapéra és egy pohár vízzel kínálta. Emily egyhuzamba megitta a hideg italt , majd percekig csak bámult maga elé. Az angyal leült melléje. Végig nézett rajta. Fehér , selyemingjét teljesen átáztatta a szakadó esõ, ami most teljesen ráfeszült testére, látni engedve szinte mindent. Gabriel szemei akaratlanul is a lány kebleire vándoroltak. Az angyalt izgalom töltötte el. Szégyenlõsen Emily arcára emelte a tekintetét , és próbált más felé koncentrálni. – Ez tiltott.- emlékeztette magát és megpróbálta elrejteni piszkos gondolatait.

- Hónapok óta megcsal.- ismételte Emily csalódással telve, majd az angyalra nézett. Gabriel kezei ökölbe szorultak . Szemei haraggal teltek meg. Fájt neki látni Emily fájdalmát. Még õ se tudta, hogy miért érez így egy halandó iránt, de ha arra gondolt , hogy az az alak képes volt így megbántani, kihasználni és majd mással helyettesíteni, mint egy megunt játékot, rosszullét fogta el. Legszívesebben felkereste volna az illetõt és kitépte volna a szívét. Egy angyalnak tilos volt embereket ölnie, de õ most nagyon szívesen megszegte volna ezt a szabályt.

Emily csak szótlanul bámulta Gabrielt. Szíve hevesebben kezdett el verni. Kint zuhogott az esõ, nem ígért semmi jót, de Emily mégis biztonságban érezte magát Gabriel közelében. Amióta meglátta valami megmozdult benne. Nem tudta mi, csak annyit érzett, hogy ez helytelen, mégis csábítóan izgalmas. Ahányszor találkoztak, ahányszor visszajött a lakosztályba, a lány szíve hevesebben kezdett el verni. Valami mélységes dolog kerítette hatalmába, aminek alig tudott megálljt parancsolni. Egy idõ után valami hasonlót kezdett felfedezni Gabriel jég kék szemeiben is, ami még jobban felizgatta. A gála után a hotelben úgy érezte nem tudd már ellenállni a folyamatos kísértésnek. Ha az angyal nem lép el tõleÚjra lehajtotta a fejét, de már nem érzett kényszert a síráshoz. A lelki fájdalmat bûntudat váltotta fel. Talán õ is megcsalta Felixet és észre se vette volna? Ezen el kellett gondolkodnia , de nem most volt itt az ideje.

-Lehet , hogy már nem is szerettem.- suttogta maga elé.- Lehet, hogy én rontottam el. Megfeledkeztem róla. Nem töröttem eleget vele.- Gabriel a lány álla alá nyúlt és arcát lassan feléje fordította. Mélyen belenézet a bánatos és bûntudattal teli szemeibe. Belefájdult a szíve és a haragja egyre nagyobb lett.

-Ne mondj ilyent.- hangja határozott volt. Veszélyes , mégis kellemes.- A barátod nem értékelt eléggé. Nem látta , hogy milyen kincs van a szemei elõtt. A te bûnöd pedig csak annyi, hogy bíztál egy ilyen halandóba és nem vetted észre a jeleket. Te tiszta szívedbõl szeretted Emily, ellentétben õ téged. Egy kincs vagy ebben a romlott világban.- Gabriel elmosolyodott . Emily szíve megnyugodott. Az angyal szavai önbizalommal ruházták fel. Sosem nevezték még kincsnek. A saját szülei sem. Viszonozta a mosolyt.

- De egy valami viszont igaz- közelebb húzódott az angyalhoz. Már alig néhány centi választotta el õket egymástól. Emily szíve dübörögni kezdett. Mindketten egyre szaporábban kezdték venni a levegõt.- Amióta találkoztunk, ki sem tudtalak verni a fejembõl. Felix attól a perctõl a múlté lett. Most már biztos.- Ajkait az angyal ajkaira tapasztotta. Gabriel meg se próbált elhúzódni. Azonnal visszacsókolta a lányt. Csókjuk követelõzõvé vált. Tele szenvedéllyel, mintha évekig vártak volna egymásra. A közös pillanatukra.

Emily észre sem vette és már az angyal ölébe került. Beletúrt aranyló hajába, mire Gabriel még közelebb húzta magához. Erõs, férfias jobb kezével finoman végig simított a lány hátán, mire borzongás futott végig a testén. Emily mohón Gabriel ingjéhez nyúlt és amilyen gyorsan csak tudta , kezdte kigombolni a kerek , kis gombokat. Épp csak annyira váltak el egymástól, hogy az ing a földre kerüljön, majd újra egymásnak estek. Az angyal egyszer csak megszakította a csókjukat és mélyen Emily szemeibe nézett. Jég kék szemei vágytól voltak füttöttek, akárcsak a lányéi. Nem érdekelte õket semmi. Sem a démonok, sem a világot fenyegetõ háború, sem a szabályok. Most csak õk ketten voltak és a vágyaik egymás iránt.

Gabriel megfogta Emilyt és lassan a kanapéra fektette . A lányt izgalom árasztotta el. Lassan végig húzta a kezeit az angyal izmos mellkasán és újra a szemeibe nézett. Gabriel lassan kezdte el kigombolni a lány selyemingjét , de a harmadik gomb után már nem volt türelme, ezért egyik kezével megfogta, és letépte róla. Emily ajkát lágy sóhaj hagyta el a hirtelen levegõ áramlattól. Gabriel újra hevesen csókolni kezdte, közben az egyik ujját lágyan végig húzta a lány testén . Emilyben minden egyes érintés után egyre nõtt a vágy. A végén már alig bírt magával.

Az angyal nadrágja után nyúlt és nagy nehezen lerángatta róla. Hamar feltûnt az alsónadrág. Emily szemei Gabriel férfiassága láttán elkerekedtek és erõs lüktetést érzett odalent. A lány szoknyája is hamar lekerült, melyet a fehérnemûje is követett az alsónadrággal együtt. Ott voltak egymáson , a zord, sötét szobába egy borús idõben és csak nézték egymást. Gabrielt elbûvölte a lány szépsége, ahogy Emilyt is az angyalé. Kincsekként néztek egymásra, és Emily úgy érezte, hogy még senki szemében sem látott ennyi szeretetet az irányába. Gabriel meg akart feledkezni az angyalok szabályairól. Nem érdekelte már. Figyelmét csak Emilynek szentelte. Úgy érezte, hogy ez a lány mindent megér neki. Akárkit képes lenne elpusztítani érte. Õ már csak az övé és örökre az is marad. Lehajolt , lágyan megcsókolta és ezzel egy idõben a csípõjét is meglendítette. Emily szemei elkerekedtek és ujjait újra Gabriel hajába fûzte, de most szorosabban a kelleténél. Együttlétük olyan volt, mint a kinti borús idõ. Semmi jót nem ígérõ , de mégis tiszta és õszinte.