Baljós érzelmek

IV.Fejezet

A taxi hamar a Roxbury Parkhoz ért. Az utcákon zsongtak az emberek, a Nap fényesen sütött. Gyakorlatilag esélytelen volt, hogy megtámadják. Ennyi szemtanú elõtt biztosan. A taxisofõrt nem engedte el, maradásra bírta , hisz úgy is csak néhány dologért jött vissza a lakásába . Kettõsleg szedte a lépcsõfokokat , majd felérve gyorsan kinyitotta a lakása ajtaját. Otthona csendes volt és tiszta, de túl üres nélküle. Egy sóhajtás hagyta el az ajkát. A hálószoba felé vette az irányt , majd a gardróbját kinyitva gyorsan elvette mire szüksége volt. Ugyan ezt tette a pipere szekrényénél és a fürdõszobában is. Húsz perc múlva már a taxiban ülve tartott a hotel felé. Önelégülten lépett be a lakosztály ajtaján és boldogan vette tudomásul, hogy õ ért vissza elsõként. Az angyalnak még semmi nyoma nem volt. Az elhozott holmikat az ágya alá rejtette , majd becsukva a szobája ajtaját , várta Gabriel visszatértét.

A napok egymás után teltek, de az angyal nem tért vissza. Emily egyedül töltötte napjait. Egyedüli társasága a hotelszerviz volt. Nem bánta Gabriel hiányát, de annál inkább utálta a magányt. Mígnem péntek reggel végre kinyílt a bejárati ajtó. A lakosztályt újra más léptek is megtöltötték az övéin kívül. Emily a hálószobája ajtajához osont és hallgatózott. Nem sokára újra nyílt a bejárati ajtó és a csend lett megint az úr. Emily sóhajtott egyet és kilépett a szobájából. A nappali üres volt , csak egy csokor virág állt a körkanapé elõtti kisasztalon egy cetlivel. Arcáról leolvadt a mosoly. A cetlin csak ennyi állt Add vissza a kulcsot a takarítónõnek még ma. A lány fogta a csokrot és a cetlivel együtt belehajította a bárpult melletti szemeteskukába, majd mérgesen becsapta maga mögött a szobája ajtaját . Elõvette az ágya alatt elrejtett dolgait és készülni kezdett az esti gálára.

A nap hamar eltelt. Az este eljött, a gála a kezdéshez közeledett. Emily a bejárati ajtó mellet , a falon elhelyezett teljes alakos tükörbe vette szemügyre magát. Hosszú , barna haja begöndörítve, puhán hullott a csupasz vállára. Fekete, elegáns testhez simuló pántnélküli ruhája bokájáig ért és egy egyszerû , szintén fekete magas sarkú a szárát érintette. Az egész szettet egy egyszerû ezüst nyakékkel , sötét szürke táskával és bársonykabáttal zárta. Elégedetten nézte magát a tükörben , miközben megigazította vörös rúzsát .- Felix elégedett lesz.- gondolta, majd az órájára nézett , elõvette a mobilját és taxit hívott. Önelégülten lépett ki az ajtón. Senki sem birtokolhassa és irányírhassa az életét. Fõleg nem egy fennhéjázó angyal. A taxi hamar megérkezett a hotel elé, Emily pedig már úton is volt a gála felé.

Az Union bank bejárata elõtt Félix várta ahogy megígérte. Elegáns , drága öltöny volt rajta. Fekete , kócos haja a fülcipájáig ért. Csillogó szemekkel nézte Emilyt, ahogy kiszállt a jármûbõl. Tetõtõl talpig végig mérte a barátnõjét és a lány büszkén látta, hogy a fiú teljesen odáig van érte. Imádott ilyen hatással lenni a férfiakra.

-Gyönyörû vagy!- húzta magához derekától fogva , majd hosszasan megcsókolta. Ebben a csókban benne volt minden. Hiány , szerelem de legfõképpen vágy.

- Gyere.- hajolt a füléhez Félix. Meleg lehelete csiklandozta a lány fülcimpáját, mire a térdei beleremegtek. Szíve szerint a gála helyett inkább a lakására hurcolta volna barátját, de ennek most nem itt volt az ideje.- A gála már elkezdõdött. – mosolyodott el Félix és karját nyújtotta Emilynek , amit a lány el is fogadott.

A gála pompázatos volt. Minden olyan elegánsan, olyan eliten volt megszervezve, hogy Emily úgy érezte nem ide való. Görcsbe rándult a gyomra és szíve szerint vissza ment volna a hotel szobába , a puha baldacsinos ágyába. Lehet, hogy akarata ellenére tartották ott , de a körülmények igen kényelmesek voltak.

-Nyugi.- szorította meg a kezét Félix , látva az idegességét. – Most bemutatlak valakinek.- ebben a percben egy férfi sétált oda hozzájuk. Egy fejjel magasabb volt, mint Félix. Drága öltönyt viselt, és szemüvegén megcsillantak a terem fényei. A negyvenes évei elején járhatott. Arcán halvány mosoly jelent meg.- Õ a bank igazgatója. Mr. Jones.

- Örvendek.- megcsókolta Emily kezét , mire a lány elmosolyodott.- Nem is mondta, hogy ilyen szép a barátnõje.- Mr. Jones Félixre nézett és kacsintott majd újra Emily felé fordult. Félix idegesen felkacagott és közelebb húzta magához Emilyt. Nem tetszett neki, ahogy fõnöke rá nézett. Birtoklóan. Nem volt féltékeny típus, de mindig erõs védelmi ösztönt érzett a lány iránt.

- Hallottam, hogy nem rég kirúgták a munkahelyérõl. – nézett ismét Emilyre Mr. Jones.- Nem tudom , hogy Félix említette-e már, de egy poszt most ürült meg. A barátja mondta, hogy tanulmányaiban nagy sikereket ért el. Egy ilyen jó munkaerõre , fõleg most, szüksége van a banknak. Mit szólna hozzá?- Emilyt boldogság öntötte el. Nem hitte, hogy ilyen hamar fog kapni új állást, fõleg azt nem, hogy Félixxel dolgozhat együtt. A barátjára nézett, de õt szemmel láthatóan , nem dobta fel a dolog. Mintha valami zavarta volna.Nem értette a reakcióját. Zavarta. Úgy érezte muszáj lesz elõször vele beszéljen mielõtt döntésre jutna. Vissza fordult Mr. Jones felé.

-Köszönöm. Esetleg megfontolhatom?

-Természetesen. Itt a névjegy kártyám. Ha döntött, kérem hívjon.- átnyújtott Emilynek egy kis fekete papírt, rajta a mobilszámjával és a bank nevével.- Most ha megbocsájtanak, a többi vendéget is köszöntenem kell.- egy mosoly kíséretében eltûnt a vendégek sokaságában.

-Mi a baj?- fordult Félix felé Emily. Aggódva nézett szótlan barátjára. Félix nem nézett a lányra. Kerülte a tekintetét. Emily szemöldökei ráncba szaladtak .- Mit nem mondasz el?- a lány érezte, hogy titkol valamit és ez nem tetszett neki. Félix felemelte a fejét és Emily szemeibe nézett. Titkolt valamit. Látszott a szemein.

- Emily, én.- de a mondatot nem tudta befejezni. Emily a barátja bal válla fölé nézett és elakadt a lélegzete. A tömegen keresztül a terem végében két férfira lett figyelmes. Mocskos arany színû szemük turpissággal telve pásztázta a tömeget , szájuk kegyetlen vigyorba torzult. A vér és a kapucni nélkül az elegáns , kifinomult öltözetben alig ismerte fel a támadóit. Nem sokára az egyikük feléje fordult. Szemei megteltek szórakozottsággal , száját széles vigyorrá húzta , megmutatva éles , fehér fogait. Emilyben megfagyott a vér. Minden idegszála megfeszült és segítségért kiáltott. Megtalálták. El kellett tûnnie .Most. Azonnal. Hátrálni kezdett, közben le se vette a szemét a két démonról.

-EmilyBaj van?- nyúlt utána Félix.- Emily. Jól vagy?- tett egy lépést az ijedt lány felé, mire õ megpördült és sietõs léptekkel a kijárat felé indult.

-Emily!- kiáltott utána Félix, de õ nem lassított . Szíve vadul vert. Úgy érezte menten rosszul lesz. A halál a sarkában jár , õ meg ide jött és figyelmen kívül hagyta Gabriel szavait. – Bárcsak itt lenne!- gondolta .

-Emily!- Félix megint utána kiáltott. Hallotta ahogy elindul feléje. Csabdába esett. Túl sokan voltak és õ már nem látta üldözõit. Félix is egyre közeledett. Követni fogják. Megtudják , hogy hol bujkál és megölik .- Gabriel!- gondolatba az angyal után kiáltott és reménykedett, hogy hajlandó lesz megmentenie megint.

Egy nagy , kemény kéz fogta át a csípõjét, majd valaki magához rántotta. A lány felhökkent.

-Nyugalom. Én vagyok.- az érdes, suttogó és parancsoló hang most vigasz volt a lány számára . A szívverése lassult , az idegessége csökkent. Biztonságban érezte magát az angyal mellett. Felnézett Gabrielre. Aranyló haja, mint glória fogta át a fejét. Arca komor volt és határozott. Tettre kész. Éjfekete öltönyt viselt. Rossz fiús kinézete miatt senki sem hitte volna el, hogy õ egy angyal. Ha egyáltalán lett volna rá esély, hogy valaki elhitte volna. A nõk megfordultak és mindannyian Gabrielt bámulták. Szemûk tele volt vággyal, ahogy a hatalmas, széles vállú angyalra néztek. Emilyt akarata ellenére is elkapta a féltékenység. Nem tudta hova tenni ezt az érzést. Elhessegette bûnös gondolatait és elrejtette összekuszálódott érzelmeit az angyal iránt.

Az épületbõl kiérve egy taxi várta õket. Azonnal beültek és pillanatok alatt a hotelhez értek. Gabriel nagy léptekkel tartott a lakosztály felé . Emily alig tudta követni. Beérve a lakosztályba az angyal becsapta maguk mögött az ajtót . A lány feléje fordult és hirtelen olyan aprónak érezte magát. A gálát megúszta, de az estének még nem volt vége. Elfogta a rettegés. Gabriel arcán lángolt a düh. Jég kék szemei fagyosabbak voltak, mint bármi. Emily nyelt egy nagyot és felkészült a veszekedésre.