Baljós érzelmek

V.Fejezet

Gabriel Emilyhez rohant. Szemei lángokat szórtak. Az angyal fortyogott a dühtõl.

-Azt mondtam, hogy maradj itt!-kiabált ra a megrettent lányra.

- Nem irányíthatsz!- húzta ki magát Emily.- Nem vagyok a tulajdonod és az életemet csak úgy nem állíthatom meg. Ez nem olyan egyszerû. – próbálta megértetni az angyallal álláspontját , de sikertelenül.

- Ha nem hallgatsz rám, akkor hamarosan életed sem lesz!- emelte fel a hangját Gabriel.- Észre vettek, ha nem jelenek meg és nem hozlak el, akkor megöltek volna. Téged akarnak! Hát nem érted?! Nem hagyhatnak szemtanúkat!- ragadta meg durván Emily két karját. A lányt elöntötte a düh. Ficánkolt az angyal kezei alatt, de sehogy sem sikerült kitépnie magát a szorításából. Túl erõs volt hozzá képest.

-Engedj el!- kiabálta, majd még jobban ficánkolni kezdett. Gabriel szorítása enyhült. Emily rántott egyet magán, mire az angyal elengedte és õ szinte hátra esett a lendülettõl. Szemei megteltek könnyekkel a megaláztatás miatt.

-Gyûlöllek!-kiabálta.Te nem megvédeni akarsz, hanem irányítani. Az én életemet én irányítom. Te pedig mindent elveszel tõlem. A fajtádnak fogalma sincs a társadalmunkról és az életünkrõl. Nekünk nem olyan egyszerû, mint neked, arkangyal.- az utolsó szót szinte köpte , majd megfordult és a hálószobájába akart rohanni, de Gabriel megfogta a karját és magához rántotta. Emily az angyal izmos , kemény mellkasának ütközött. Teljesen össze simult a testük. Olyan közel voltak egymáshoz, hogy érezték egymás meleg leheletét. Gabriel szemeibe szomorúság és vágy tükrözõdött. Szemei a lány ajkára siklottak, majd vissza a szemeire.

-Emily- Emilyt forróság öntötte el, ahogy az angyal kimondta a nevét. Egy igének hangzott az õ szájából. Az agya teljesen kiürült. Szíve hevesen kezdett verni. Testét égetõ vágy töltötte be. Még sosem érzett ilyen vonzalmat. Felixnél sem. Hirtelen nem is tudta már, hogy miért haragszik a megmentõjére. Csak annyit tudott, hogy érezni akarta ajkát az ajkain és a legvégsõkig elmenni vele. Bûnbe esni. Az angyal sem érzett másképp. Tapintható volt a vágy közöttük. Ajkaik lassan közeledtek egymáshoz. Már szinte össze is értek, de Gabriel hirtelen elfordult. Szemeit a padlóra szegezte. Elengedte Emily karját.

- Menj.- parancsolta- Holnaptól szabad vagy . Maradhatsz itt, ha akarsz vagy haza is mehetsz . Ez a te döntésed. Én továbbra is figyelni fogok rád, de te is vigyázz magadra. Különösen éjszaka.- megfordult és gyors léptekkel besietett a hálószobájába, ott hagyva egyedül a lányt. Emily csak állt ott magába a nappaliban. Szemeibõl lassan folyni kezdte a visszatartott könnyei. Fájt neki a visszautasítás, ez a hirtelen ridegség. Az ezelõtti forró vágynak már nyoma sem volt. Emily libabõrös lett a hirtelen hûvössé vált levegõtõl. Úgy érezte ezek után többet sosem fog tudni önmaga lenni. Gabriel nélkül már soha.

Álomba sírta magát. Össze volt törve. Úgy érezte, hogy az életét már nem õ irányítja. Egy prédának érezte magát, akit akármikor elkaphatnak és széttéphetnek. Nem így tervezte az életét. Érezte, hogy valami Felixxel való viszonyával sincs rendben. A barátja titkolt valamit . Jól tudta. Az élete darabjaira hullott. Szinte egy háború közepén érezte magát. Rajta állott minden. Pár nap alatt az érzelmei váltak a legnagyobb ellenségeivé. Nem látta a kiutat.

A hálószoba ablakán melegen sütött be a Nap. Magasságát nézve az idõ dél körül járhatott. Emily csak feküdt az ágyában. Semmi kedve nem volt felkelni. Szíve szerint addig aludt volna, amíg ez a rémálom véget nem ér. Csak be akarta hunyni a szemeit és addig ki nem nyitni , amíg újra minden nem lesz a régi . De az élet sajnos nem ilyen egyszerû. Lassan felült az ágyában, és az ablak felé nézett.- Haza kell menjek.- gondolta és készülni kezdett.

Fél óra múlva kényelmes melegítõben ült az ágya szélén és pakolta össze a dolgait. A lakosztály üres volt. A bejárati ajtó becsukódása jelezte, hogy Gabriel már elment. Csak a csend maradt és az üresség érzete a lelkében. Aztán a mobilja egyszer csak megcsörrent. Félix hívta. Fújt egy nagyot és fogadta a hívását.

-Szia.- próbált boldognak tûnni, de sikertelenül.

- Szia. Rá érsz ? Beszélnünk kell.- Félix hangja komor volt. Ez nem tetszett Emilynek, úgyhogy figyelmesen hallgatta a fiút.

- Igen, persze. Mond csak.

- A gálán, amikor olyan furán kezdtél viselkedni Hulla sápadt voltál Emily, mint aki kísértetet látott. Az a fickó, aki csak úgy átkarolta a derekadatMi történt akkor? Ki volt az a férfi?- Emily nyelt egy nagyot. Nem tudta, hogy hogyan magyarázza el ezt a barátjának. Mit mondjon? Az igazságot mégse mondhatja el. Zavarodottnak nézné. Nem hinne neki. Már ígyis ideges. Az igazsággal csak rontana a helyzeten és veszélybe sodorná.

- Én. Nem tudom ,hogy mondjam el.

- Õ a szeretõd , Emily? Ha igen , mond mióta?- Felix gyanúsítgatása fájt neki és fel is bosszantotta.

- Ne butáskodj! – csattant fel a lány.- Hogy gondolhatsz ilyenre?

- Egyértelmû. Ahogy kivezetet. Ahogy te vele mentél. Ne néz hülyének. Van valami közted és a férfi között.- Emily mérgesen felpattant az ágyról. Érezte, hogy az õt ért vádak miatt nem tudd nyugodtan ülni.

-Hogy is vagy képes ezzel gyanúsítgatni ? Azt hittem ismerszÉn nem csallak meg.

-Ne hazudj!- csattant fel Felix.- Egyértelmû volt. Mindenki láthatta.- Emily szóhoz sem jutott. A barátja ellene fordult. Még soha nem történt ilyen. Felix soha nem csinált ilyent.

- Szerintem jobb lesz, ha ezt most itt abba hagyjuk. Egyáltalán nem ismersz. Még is , hogy jössz ezzel? Itt inkább te vagy az, aki titkol valamit.

-Micsoda?- Felix hangja meglepett volt, de Emily észre vett benne még valamit. Nyugtalanságot és félelmet. A barátja hadarni kezdett idegességében.- Nem tudom, hogy honnan veszed ezt, de tévedsz. Itt kettõnk között te vagy az , aki titkol valamit. Inkább néz magadba, amíg gyanúsítgatni kezdesz alaptalanul. És a helyedben nem bíznak annyira a szeretõdben. Túl sokan megnézték az este .- Felix bontotta a vonalat. Emilyt elöntötte a harag. Itt valami nagyon nem volt renben. A mobilját az ágyra hajította, arcát a kezeibe temette és elfogta a sírás. Úgy érezte, hogy most tényleg mindent végleg elveszített.