Gyűlölöm hogy szeretlek

Huszonhatodik fejezet

Nilsz Beck szemszöge

Amikor megpillantottam Noaht már akkor rossz érzésem volt . Ahogy nézett Adalara , úgy csak én nézhetek rá és senki más . Mivel nem bíztam Noahban így az épületben maradtam és figyeltem Adala lakásának az ajtaját . Amikor hallottam hogy valami zaj van a lakásban akkor közelebb mentem . De amikor megláttam Adalat ahogy kirohan az ajtón majd az a seggfej visszahúzza a hajánál fogva , akkor már tudtam hogy semmi sincs rendben . Lehet csak másodpercek mire odaérek az ajtóhoz és berontok. Nem hiszek a szememnek amit látok . Az a seggfej Adala-lán ül és a ruháját rángatja föl . Egy perverz állat . Gyorsan Adalara pillantok , a szája vérzik és belilult a jobb szeme . Ezt nem ússza meg szárazon ez a seggfej . Amilyen gyorsan tudok egyből hozzájuk rohanok . Lerántom azt az állatot róla és behúzok neki . Nem tud vissza ütni mert amint véghez vittem az első ütést és jön a többi öt . A srác már szinte elájult , még egy utolsót behúzok neki , hallom ahogy valami reccsen egyet . Adalalához rohanok . Még mindig ott fekszik ahol eddig volt . Az ölembe húzom és lehajtom a ruháját oda ahová valójában való . Megszakad a szívem hogy így látom . Egyik kezemmel megfogom gyengéden az arcát és simogatni kezdem hátha ezzel megnyugtatom . Adala homályos tekintettel rám nézz . Szemében könnyek gyűlnek .
- Nilsz ? – kérdezi félve . Hangja halk szinte már suttog . Tovább simogatom az arcát .
- Itt vagyok . Nem kell többet félned . Biztonságban vagy . Soha többet nem fog bántani . – nyugtatom . Szorosan hozzám bújik majd hirtelen eltörik a mécses . Halk zokogásban tör ki . Válla rázkódik közben . Homlokon puszilom majd a feje tetejére is nyomok egy puszit .
- Úgy féltem .- mondja zokogás közben .
- Most már nem kell félned . Soha többé nem kell félned míg itt vagy neked . Menjünk innen . – kezeit a nyakam köré fonja és még mindig sír . Térdhajlatánál és a hátánál tartom meg . A karjaimban viszem ki a lakásból . Óvatosan beteszem a kocsiba és visszaindulok hozzánk . Miközben a lakásom felé haladunk egyikőnk sem szólal meg . Vezetés közben is fogam a kezét . Nem akarom hogy úgy érezze egyedül van . Mert nincs egyedül , amíg én élek addig biztos hogy nem hagyom magára .A lakásomhoz érve előre kiszállok és újra a karjaimba veszem . Lehet hogy tud járni de olyan jó érzés ilyen közel érezni őt . Se Matteo , sem pedig Héra nincs itt . Szerencsénkre . A szobámba viszem és óvatosan leteszem az ágyra . Előkeresem az elsősegély dobozom és veszek elő neki egy mackónadrágot és egy pólót . Azt a pólót amiben a múltkor volt . Leteszem az ágyra a dolgokat .
- Kérlek ide fordulnál hogy elássam a szádat . Azt hiszem felszakadt . – mondom neki gyengéden . Szembe fordul velem és engedi hogy el lásam . Miután végeztem elpakolom a dobozt . – Öltözz át . Ha szeretnéd kimegyek a szobából míg öltözöl .
Nem akarom hogy rosszul érezze magát .
- Maradj ,csak  fordulj el kérlek .- mondja halkan . Ahogy kérte elfordulok és türelmesen várok . Mikor végzet megpaskolja a vállamat . Szembe fordulok vele . Az elsősegély dobozt magamhoz veszem és el látom az arcát. Szemébe nézek miután végzek .
- Szeretnél valamit csinálni esetleg ? – kérdezem . Semmi sem szeretnék erőltetni . Csak megrázza a fejét . A párnák felé mászik amikor rájövök hogy csak pihenni akar . Hátra fekszek és gyengéden magamra húzom úgy hogy érezze ha nem akar így lenni akkor nyugodtan elmozdulhat . De nem teszi . Fejét a mellkasomra hajtja . Megkeresem a mellettünk lévő pokrócot és a hátára terítem . Szorosan hozzám bújik és én az egyik kezemmel simogatom a hátát . Azt akarom hogy biztonsága érezze magát . És remélem hogy tényleg biztonságban érzi magát . Egy jó óra telik el amikor Adala elalszik a mellkasomon feküdve . Nem mozdulok , élvezem a jelenlétét . Még mindig simogatom a hátát majd én is lassan elalszok .