Gyűlölöm hogy szeretlek

Huszonketedik fejezet

Nilsz Beck szemszöge

Adala arcán csak pánikot látok . Mitévő legyek ? Nem nagyon tudok gondolkodni mert újra felsikolt . Sikolya a csontomig hatol . Gyorsan az ölembe veszem . Egyik kezemmel a derekát tartom míg másikkal a haját simogatom .
- Adala ébredj . Nincs semmi baj . Nem vagy veszélyben . Itt vagyok melletted . Hallod ? Itt vagyok és itt is maradok . Adala térj magadhoz ! – próbálom nyugtatni de nem sikerül . Újra és újra sikít .
- Adala tudom hogy hallasz engem . Amikor megláttalak valami megmozdult bennem . Te más vagy mint a többi . Veled akarom tölteni mindem időmet . Veled szeretnék lenni , hogy lássam azt az angyali mosolyod , hogy ha rosszul vagy akkor én ott legyek és segítsek . Veled akarok lenni . Mert … szeretlek . Igen kimondtam , szeretlek . Amikor majdnem elestél a könyvtárban már akkor tudtam hogy beléd zúgok majd . És nem kellett olyan sokat várnom hogy tényleg igaz legyen . Szeretlek könyvmoly . – a vallomásomat követően két dolog is történt , első; Adala lenyugodott , második ; Matteo ront be a szobámba . Adala még mindig az ölemben van . Észre se veszem hogy még mindig a haját simogatom . Hihetetlen ez a lány , sőt nem is lány ; nő . Ő a tökéletes nő . Haja selymes és levendula illatú . Bőre sima és puha . Testalkata tökéletes . Mindene tökéletes .
- Jobban van már ? – kérdezi Matteo . Csak bólintok nem szólalok meg , túlságosan leköt az ölemben alvó gyönyörűség .
- Az apja halála óta ilyen rémálmok gyötrik . És nem tudom hogyan tudunk neki segíteni . Te vagy az első ember aki megtudta nyugtatni . Amúgy az előbb lefeküdtettek ? – lényegre törően kérdez . Rendesen még el is pirultam .
- Igen …- mondom halkan . Úgy érzem magam mintha egy kisgyerek lennék aki elmondja az apjának hogy elvett tőle valamit .
-   Rendesen már szurkoltunk mikor lesz már együtt . Össze ne törd a szívét .  Mert különben le vágom a tököd .- sunyi mosolyra húzza száját .
- Először is kapd be , másodszor ; nem akarom összetörni a szívét . –  komolyan mondom . Szeretem és nem akarom bántani . Matteo bólint majd kimegy a szobából . Adala mocorogni kezd így még szorosabban ölelem őt . Lassan kinyílnak a szemei . Álmos de mégis ébren van . Rám nézz és halványan elmosolyodik . Arcát a mellkasomba fúrja . Nem tudom miért de úgy érzem muszáj vagyok neki elmondani még egyszer .
- Szeretlek .- mondom neki . Felnézz rám és még szélesebben mosolyog .
- Szeretlek . – mondja nekem . Szinte már ledöbbentett . Megcsókolom a homlokát . Majdnem vissza is alszik egyből de előtte még megölel és végig simít az oldalamon . Ahogy ő is én is elalszok . Adala szeret engem . Ennél szebb szavat még senkitől nem hallottam .