Gyűlölöm hogy szeretlek

Tizenhetedik fejezet

Héra Kemenater szemszöge

Matteo észre vessz és arrébb megy hogy én is el férjek .
- Mi az állás ?- kérdezem tőle .
- Adaláék nyerésre állnak . Nem láttad Nilszt ? – kérdezi .
- Nem , nem láttam . Amúgy te tudod mi a szándéka Adalával kapcsolatban ?
- Gőzöm sincs . Mind a ketten kész rejtélyek . Nem lehet rajtuk ki igazodni . NÉZD ! – kiállt fel , először meg ijedek hogy mi történik de meg nyugszok . Adala nem hagyta hogy a labda a földre érjen így az ellenfél nem szerzett pontot . Adaláék nyernek . Mindenki ujjong és tapsol . Mi fogjuk magunkat és le rohanunk a pályára . Adala örömében ugrál . Nilszt pillantom meg meg a pálya végében . Adala felé tart . Érzem hogy ebből még baj lesz .
Adala Borbáth szemszöge

Sikerült ! Nyertünk ! El sem hiszem hogy sikerült . Örömömben ugrálok és a társaimmal ünneplek . A meccs végén a két csapat kezet fog egymással . Amikor Rachelel fogok kezet nagyon erősen meg szorítja a kezem , felszisszenek és elkapom a kezem . Győztes mosoly jelenik meg ajkán . Érzem hogy még ennek nem ez lesz a vége . Mindenkivel kezet ráztam majd Héráékat kezdem el keresni a szemmel , de nem őket találom meg hanem ŐT. Büszke mosoly terül az arcára . Tartjuk a szemkontaktust miközben felém közeledik . Nem értem és nem is akarom érteni hogy mit akar . Neki van barátnője ! És még sokkal jobb mint én . Engem nem lehet szeretni , és senki nem nézz rám mint Ő. Félek , mi van ha egyszer az a csillogás a szemében amikor rám nézz kihuny és úgy tekint rám mindenki más . Nem akarom ezt . De ő csak közelebb és közelebb kerül . Minél előbb meg akarom találni Hérát . Észre is veszem vörös haját . De nem tudok oda menni hozzá mert valaki megfogja a könyököm . Gyorsan hátra fordulok és lendítem a kezemet . Kezem arcán csattan . Tenyerem nyoma már piros is  Szememet könnyfátyol lepi el .
- Hagyj békén Nilsz . Kérlek ne keress , ne szólj hozzám és ne nézz rám . Van barátnőd aki ezerszer szebb és jobb mint én . Hagyj békén és foglalkozz vele . Nem akarok része lenni a mocskos kis játékodnak . – nem sírok de közzel állok hozzá . A döbbenet tükröződik . Nem várom meg a válaszát csak el szaladok onnan .
- Adala várj ! – kiáltják hárman utánam de nem foglalkozok velük . A mosdóba rohanok és a csempézet falnak vetem a hátam . Telefonom  táskámban csörögni kezd . Megnézem a kijelzőt és csak üzenetem jött . Ismeretlen szám küldte . Nem tudom ki küldte de megnyitom az üzenetet . Elkezdem olvasni a sorokat . 

Adala Borbáth maradj távol Nilsztől . Ő az én barátom és nem a tied , és igazad volt a tornateremben ezerszer jobb vagyok nálad és mindig jobb is leszek . Ha nem maradsz távol tőle még bajba kerülsz . De nem csak te , Héra , Matteo és anyád és Noah is bajba lesz . Igen tudom hogy van egy bátyád , mindent tudok rólad Adala Borbáth . Ha nem tartod be az egyetlen szabályt akkor úgy végzed te és mind azokat akiket szerettél mint az apád . Minden rajtad múlik . A te döntésed .

Üdv : Rachel                             

Amint be fejezem az olvasást be vágódik a mosdó ajtaja . Matteo ront be . Felnézek rá és zokogásban török ki . Rögtön ott van mellettem és szorosan átölel. Valamit mond de nem értem mit mond annyira szét vagyok esve . Némán vigasztal , miután kicsit le nyugodtam rám nézz majd a telefonomra .
- Mi történt ? Bántott valaki ? – kérdezi Matteo
- Megfenyegettek . És tud Noahról . – mondom nehezen . Matteo az egyetlen akinek eddig beszéltem Noahról . A bátyám tíz évvel idősebb mint én , apám gyereke az előző feleségétől . Valameddig jó kapcsolatunk volt majd ez megszűnt amint azt mondta hogy belém esett , mondtam neki hogy ezt nem kéne de ő nem hagyott és még zaklatott is . Ennek három éve , azóta meg beszéltük a dolgokat és néha felhívjuk egymást .
- Az nem lehet . Senkinek nem beszéltél róla . Ki írta az üzenetet Adala ? Mond meg és szétverem .- látszik rajta hogy dühös . Nem akarom hogy baja essen . Gyorsan fel állok és szaladni kezdek újra . Még hallom ahogy utánam kiált de nem tudok rá figyelni . Miattam vannak veszélyben . El kell tűnnöm innen . gyorsan szedem a lépcsőfokokat a parkoló felé . Felpattanok a motorra és már nyomom is a gázt . Ki hajtok a parkolóból és hazafelé sietek . Piros a lámpa így kénytelen vagyok meg állni . Oldalról egy kocsi közeledik . Nyomon a féket de nem fog . Elfog a pánik . Inkább a helyet hogy meg állnék még gyorsabban megyek annak reményében hogy a kocsi nem megy olyan gyorsan . Átszáguldok a piroson de érzem hogy a motor hátsó kerekét valami meglöki . A motor fel borul és oldalra az én oldalamra esik . Iszonyatosan fáj ahogy a betonnak csapódok és tovább csúszok . Innentől már csak hangokat hallok meg . Egy hatalmas fékezés majd emberek kiabálnak . Elvesztem az eszméletem .