Gyűlölöm hogy szeretlek

Második fejezet

Reggel az ébresztőmre ébredtem fel , majd nagy nehezen készülődtem el . Készülődés közben kinéztem az ablakon és arra jutottam hogy ma nem megyek motorral mert hideg van , nem szeretek hidegben motorozni meg jobb ha nem fázok . Kicsi korom óta motorozok de anyu nem  nagyon támogat ebben , apukám is motorbalesetbe halt meg és nem akarja velem is ez történjen . Miután fel öltöztem és összeszedtem magam lementem a lépcsőn . Siettem ezért nem reggeliztem csak köszöntem anyunak és mentem is . Kiértem a lakásból és elindítottam egy lejátszási listát és útnak indultam az egyetem felé . Miközben haladtam belemélyültem a gondolataimban . A fülesemből meghallottam a kedvenc számomat és elkezdtem dúdolni csukott szemmel . Nem vettem észre hogy már megérkeztem az egyetemre , az egyik lábam beleütközött a lépcsőfokba  de nem vettem észre és elvesztettem az egyensúlyomat  . Már majdnem megfejeltem a lépcsőt amikor egy erős kéz vissza húzott és a hasam köré fonódott . Hirtelen megnyugtató érzés kerített hatalmába. Felnéztem és egy ismerős gyönyörű barna szempárral találtam magam szembe magam , aztán rá jöttem hogy ismerősek ezek a szemek . Lenézett   rám és széles mosolyra húzta a száját .
-Már megint te könyvmoly. – mondta nevetve .
- Nem vagyok könyvmoly .- toltam el magamtól .
-- Nem érdekel könyvmoly maradsz és ezen nem tudsz változtatni .- mondta és közben mosolyra húzta a száját Látszott rajta hogy nem fogja  magát meggondolni és ha találkozunk akkor ugyan úgy könyvmolynak fog hívni . Nem válaszoltam neki ,elindultam az ajtó irányába . Nem néztem hátra csak mentem a bejárat felé .
-- Még találkozunk könyvmoly ! – kiáltott utánam kaján vigyorral az arcán . Hátra néztem és rá nyújtottam a nyelvem . Erre a reakcióra megnyalta az alsó ajkát és rám mosolygott de őrülten szexin nézet ki . Nekem már elegem volt belőle így hátat fordítottam neki és bementem az ajtón . Éreztem hogy elpirultam . Összeszedtem magam és elmentem az órára . Átlagosan teltek az órák . Amikor végeztem elindultam haza fele . Mielőtt ki léptem volna az ajtón valaki megragadott és magához húzott és hátulról átkarolta a csípőmet . Rögtön tudtam ki az .
- Félix ! Engedj el ! Mondtam neki és megpróbáltam ki kerülni a szorításából . Közelebb hajolt , vészesen közel került hozzám és éreztem a lélegzett vételét .
- Hová sietsz Adala ?  Én olyan jól érzem magam itt veled – suttogta a fülembe . Félix velem egy évfolyamra jár és sok óránk van közösen . Amikor megtudta hogy dobtak azonnal elkezdett nyomulni és egyre többet túl lőni a célon , egy idő után elkezdtem kedvelni őt . De akkor sem szeretem ha csak simán rám támad és elkezd közeledni .
- Félix , engedj el én nem érzem magam jól . – mondtam már kissé indulatosan .
- Ne izgulj nem bántalak csak jól érzem magam . – mondta és megfogta az állam és elkezdte az arcomat húzni a fejéhez . Nekem az tényleg sok volt de nem tudtam mit tenni mert még mindig magához szorított . Elfogott a félelem  Félix nem engedet , nem láttam senkit a közelben aki segített volna és elkezdtem könnyezni , azt kívántam hogy valaki jöjjön és segítsen . 
- Valami gond van könyvmoly ?  - kérdezte egy ismerős hang . A hang irányában fordultam és észre vettem egy ismerős arcot .
- Semmi baj nincs Nilsz , húz el addig amíg szépen mondom . – mondta Félix és még jobban magához szorított . Nekem ez mar még jobban fájt így legördült egy könnycsepp az arcomon , Nilszre néztem .
-Segíts – tátogtam neki , Nilsz arca megmerevedett és elindult felénk . Félix még jobban szorított ahogyan Nilsz megindult felénk , annyira fájt a szorítása hogy kínomba behunytam a szemem . Hirtelen nem éreztem már Félix szorítását , valaki más szorított már magához de sokkal gyöngében , valami a földre dőlt ezért  kinyitottam a szemem és Félixet láttam a földön ahogy fogja a vérző orrát .
- Rohadj meg – ordította és elszaladt . Egyre homályosabban kezdtem látni majd legördült egy újabb könnycsepp .
- Minden rendbe ? – kérdezte Nilsz . Nem nézett rám . Meg töröltem a szemem és elléptem tőle . Egyenesen a szemébe néztem és elmosolyodtam .
-Jól vagyok és köszönöm … Nilsz – mondtam miközben egyre jobban hátráltam. Nem hagytam válaszolni csak ki léptem az ajtón . Még egyszer vissza néztem , a szemembe nézet és nagy önbizalommal megáldva vigyorgott rám . gyorsan elkaptam a tekintetem és elindultam haza .

 

Ha eddig tetszik a történet csillagoz vagy kommentel 😊