Gyűlölöm hogy szeretlek

Tizennyolcadik fejezet

Nilsz Beck szemszöge

Mit ne mondjak sokkoltak az események . Teljesen meg értem Adalát . Mi a francot csinálok ?! Nekem barátnőm van az istenit . Mit képzelek . Lassan már azt sem tudom ki vagyok . Ki megyek a teremből hogy meg nézzem merre van Matteo és Adala . Matteo rohan felém . Érzem hogy ennek nem lesz jó vége .
- Láttad Adalát ?! Sehol nem találom .- Matteo látszik hogy nagyon aggódik .
- Én nem láttam . Nem veled volt ? – kérdezem .
- Velem volt de elrohant . – érzem hogy nem az igazat mondja .
- Srácok hol van Adala ? – érkezik meg Héra .
- Nem tudjuk .- Matteo egy kicsit közelebb megy a lányhoz aki szinte össze esik .
- Kimegyek megnézem kint van e . – kirohanok az ajtón . Nem látom sehol . A motorja sincs a helyén . Elfog a pánik . Hol lehet ? Merre lehet ? Merre ment ? A főút felé veszem az irányt . Nem messze tőlem az emberek sikoltoznak és kiabálnak . Odarohanok és a földbe gyökereik a lábam . Adala eszméletlenül fekszik a motorja alatt .
- MATTEO ! HÉRA ! – ordítok . Gyorsan közel megyek Adalához és próbálom le venni róla a motort . Hallom hogy Matteo és Héra iderohannak .
- ADALA! – Héra összeesik és zokogni kezd . Matteo elkapja és segítséget kér az egyik embertől hogy vegye át Hérát . Oda rohan hozzám és velem együtt emeli meg a motort . Megtartja én addig ki húzom alóla Adalát . A sisakját le veszem a fejéről hogy jusson lefegőhöz . Héra és Matteo közel jönn hozzánk . Héra Matteo karjaiba rogy .
- Adala hallasz ?! Kérlek ébredj fel ! Valaki hívjon mentőt ! Adala, Adala térj magadhoz ! Ne hagyj itt minket ! –próbálom szólongatni annak reményében hogy felébred de semmi reakció . Homlokán hatalmas seb húzódik és folyamatosan vérzik . A mentő nemsokára ki ér . Matteo és Héra beszálnak Adala mellé , én is ezt tenném de valaki hátra ránt . Mielőtt bármit reagálhatnék a mentő elhajt . Dühösen fordulok hátra és Rachelel találom szembe magam . Ő még dühösebb mint én .
- Velem jössz . – parancsol .
- Bocs de nem vagyok kutya . És ne beszélj így hozzám .- morgok rá .
- Jössz vagy a kis ,,barátnődnek ’’ még nagyobb baja lesz .- ezt hogy érti ? Ez a nőszemély nem normális . Int hogy kövessem . Követem őt egy ház melletti kis sarokba .
- Na ide figyelj , békén hagyod azt a ribancot és velem foglalkozol mert már kurvára elegem van belőle hogy az a kis csipa mindent megkap de én semmit ! Nem az övé vagy hanem az enyém , hozzám tartozol ! De ha ezt figyelmen kívül még nagyobb baja lesz mint most . Felfogtad ?! – ez egy őrült .
- Én nem vagyok senkié ! És ha még egyszer így beszélsz róla te járod meg és nem ő ! Nem tudsz te semmit róla te kis elkényeztet ribanc ! – fortyog bennem a düh .
- Velem te így ne beszélj ! Nem tudod ki áll előtedd . Jól fontold meg a szavaidat különben nem csak a kis ribancod bánja hanem mindenki akit ismersz !
- Itt a vége ! Szakítok veled ! – kiáltom el magam . Reagálni sincs ideje mert elviharzok . A korházba sietek . Nmerég beszéltem Matteoval . Mindenki ki van , ő és Héra is . A korházba odarohanok a többiekhez . Héra már egy kicsit le nyugodott de még mindig sír . Matteo fogja a kezét és simogatja a kézfejét a hüvelyk ujjával . Amint meglát Matteo feláll lassan . Mond valamit Hérának mire ő bólint . Matteo int a fejével hogy menjünk a folyosóra beszélni . Követem őt .
- Hogy van ? Hol van ? Rendbe fog jönni ? – bombázom kérdésekkel .
- Műtik . Több bordája is eltört és volt belsővérzése és a homlokán lévő heget összevarják. De túléli . –Matteo nyugodt maradt még most .
- Hozok nektek kávét . Pihennetek kell . Neked is . – mondom komolyan . Matteo a vállamra dől és halkan elkezd sírni .
- Azt hittem meg fog halni . Azt hittem hogy a legjobb barátom meghal .- sír , soha nem láttam sírni de most teljesen szétesett . Átölelem és a hátát veregetem . Miután összeszedte magát vissza megy Hérához én meg megyek kávé ért .
Adala Borbáth szemszöge

Lebegek . Nem tudom hol vagyok csak a testem lebeg a semmiben . Hirtelen óriási súly nehezedik a mellkasomra . Zuhanni kezdek . Nem merem ki nyitni a szemem . Még mindig zuhanok de már egyre lassabban közeledek a föld felé . A talpam lassan érinti a földet . Egy mező közepén állok . Körül nézek és meglátok egy alakot . Kiáltani szeretnék neki de nem jön ki egy hang sem a torkomból . Közelebb megyek a személyhez . Hátal áll nekem , megérintem a vállát . Felém fordul és teljes sokk ér . Apám áll velem szembe . Nem bírom ki így sírni kezdek és a nyakába borulok .
- Jó látni téged Adala . Gondolom sok kérdésed van . Hol vagy és hogy én miért vagyok itt ? Van erre egy egyszerű válasz , haldokolsz . – arcomra fagy a rémület , legszívesebben nevetnék - Mielőtt azt hinnéd viccelek és csak álmodsz , de nem így van . A halál közeli állapotban vagy . De ne ijedj meg , nem fogsz meghalni . Azért vagyok itt hogy elmondjak neked valamit . Ugye van az a srác Nilsz – döbbenten nézek rá - ingen tudok róla ne nézz így . Szóval az a Nilsz gyerek segíthet neked valamiben . Nem mondom meg miben de segíteni tud . Adok neked egy feladatott ; keresd meg és öld meg azt aki meg akart téged ölni .- hogy mi van ?- igen téged akartak meg ölni . Én azért haltam meg mert megvédtelek hogy te élj tovább . Tudom nagyon hülye voltam és bocsáss meg hogy nem törődtem veled eleget , de szeretlek , nagyon de nagyon szeretlek . Innen fentről vigyázok rád és végig kísérlek utadon . Mindig itt leszek neked – újra sírni kezdek . Érzem hogy egyre fentebb emelkedem . – Itt az ideje hogy menj . Szeretlek Adala .
- Én is szeretlek – mondom ki .

Egy orvos szemszöge

A beteg akit egy motorbalesetet szenvedett a gép jelzi hogy javult az állapota . Nincs már halál közeli állapotban . Kimegyek a folyosóra értesíteni a hozzátartozókat .
- Maga Adala Borbáth hozzátartozója ?- kérdezem a lánytól aki kint vár a folyosón . A név hallatán egyből fel ugrik .
- Sí . Ugye rendbe jön , nincs semmi komoly baja ?- kérdezi egyből .
- Az állapota javult , biztos hogy túl éli . De még nem szabad be menni hozzá .
- Köszönjük doktorúr .
Héra Kemenater szemszöge

Amint ki lépet az orvos a szobából már gombóc volt a torkomban . De amikor megtudtam hogy minden rendben majdnem ott sírtam el magam . Matteot pillantom meg a folyosó másik végén . Amint meglátom szaladni kezdek az afro barátom felé mosolyogva de közben már elsírtam magam . Nyakába ugrok átölelem a nyakát .
- Él . Minden rendben túl éli . –zokogok a nyakában az örömtől . Felnézek a szemébe és ő is sír örömében . Nyakamba temeti az arcát és csendesen sír . Eltelik egy kis idő és újra egymás mellett ülünk összekulcsolt kézzel . Nilsz nincs itt , gondolom haza ment , fáradt vagyok és egyre álmosabb  . Félálomban érzem hogy valaki az ölébe emel és a fejemet a mellkasára dönti , így  alszok el végleg .