a night to remember [sanggi]

28 : egy beszerzett ajándék és egy szerencsétlen mingi

-Szia, Kang! Történt valami?
-Neked is szia. Semmi különös, csak nem tudom, mit vegyek Yunhonak szülinapjára és már csak kevesebb mint egy hetem maradt gondolkodni - nyafogok - mármint érted, ez más mint karácsonykor mert már rendesen ismerem, de ez akkor is nehéz.
-Elmenjünk venni valamit?
-Most?
-Akár, igen.
Hallom, hogy kuncog.
-Hát, nem is tudom - nézek ki az ablakon, mintha erősen agyalnék a válaszon, de igazából csak próbálok nem megőrülni a hirtelen felajánlásától.
-Igazából én sem vettem még semmit és jobban hangzik az, hogy veled megyek el. Talán segíthetünk egymásnak.
-Végülis, miért is ne - vonok vállat, arcomon levakarhatatlan vigyor ül, amit szerencsére nem lát, mert valószínűleg azonnal visszavonná a meghívást - mikor és hol találkozzunk?
Megbeszéljük a részleteket, majd amikor elköszön és lerakja, széles mosollyal fogadom legjobb barátom hívását. Fogalmam sincs, miért keres.
-Mizu?
-Nem akarsz elmenni ma valahova?
-Izé... Mingivel leszek.
-Megint?
-Mi az hogy megint?
-Yeo, minden egyes ébren töltött pillanatotokban szívjátok az oxigént egymás elől. Komolyan mondom, rosszabbak vagytok, mint mi, hogy a fenébe nem vagytok még együtt?
Incselkedésére elnevetem magam.
-Jó kérdés.
-Menthetetlen vagy. Na érezd jól magad és jelentkezz majd!
Wooyoung egy sóhaj kíséretében leteszi a telefont, én pedig azonnal felpattanok az ágyamról és a szekrényemhez lépve ruhát kezdek keresni. Kivételesen tanulásra fordítottam volna a délutánomat, de Mingi fontosabb, szóval majd elkezdem akkor, ha visszaértem. Csak nem maradunk olyan sokáig.

Mosolyogva integetek Minginek, aki a bevásárlóközpont előtt ácsorog.
-Bocsi, sokat vártál rám? - kérdezem tőle zavartan, miközben elindulunk befelé.
-Egyáltalán nem. Út közben eszedbe jutott valami esetleg?
-Sajna nem. Nem vagyok valami jó ajándékozó.
-A karácsonyival pedig telibe találtál - könyököl oldalba nevetve -, legalábbis én nagyon értékeltem.
-Ennek örülök - motyogom, halvány pír kúszik fel az arcomra, majd körbenézek és egy könyvesbolton akad meg a szemem. Yunho nem olyannak tűnik, mint aki szabadidejében előszeretettel búj regényeket, de nem lehet tudni, végülis ahhoz képest, hogy egyedülálló mint a kisujjam, egész korrekt tanácsokkal zaklat, szóval ki tudja, lehet, hogy odavan a romantikus olvasmányokért.
-Ne is nézz arrafelé - horkant fel Mingi, amint kiszúrja, melyik boltot pásztázom a tekintetemmel - szerintem nem is tud olvasni.
-Egy próbát megért - nevetek - te mire gondoltál? Talán leszűkíthetnénk a keresést néhány üzletre.

Elhúzza a száját, amint egy újabb akciófigurát mutatok fel neki.
-Ez sem lesz jó. Nem tudom - nyöszörög - hiába a legjobb barátom, sosem adtam neki rendes ajándékot. Mindig valami hülyeséget kapott, például tavaly egy wc pumpát vettem neki, amin ilyen sárga fejek vannak, aztán amikor kibontotta, jól meg is kergetett vele.
Felröhögök.
-Elképesztő vagy. Ez nagyban emlékeztet arra, amikor karácsonyra egy olyan pólót adtam Wooyoungnak, amin San feje van.
-Jók vagyunk - nevet ő is, gyengéden megütögetve a hátam közben -, viszont azt hiszem, most szeretnék Yunhonak valami normális dolgot venni. Csak egyszer lesz nagykorú az ember.
Nagyon furcsa belegondolni, hogy idősebb nálam.
-Akkor lehet, hogy rossz helyen keresgélünk - nézek körbe a játékboltban, ahol már legalább tizenöt perce dekkolunk -, majd ha nem találunk semmi mást, visszajöhetünk ide. Láttam egy nagyon debil fókaplüsst, ami tökéletesen mutatna a szobájában.
-Voltál már ott?
-Nem, de van tippem, hogy nézhet ki.
-Na?
-Pontosan úgy, mint ahová beleillik egy fókaplüss - vonom meg a vállam, Mingi pedig nevet.
-Gyere inkább, szorít az idő - ragadja meg a csuklóm vigyorogva -, de igazad van, tényleg passzolna. Tapasztalatból mondom.

-Mingi, állj meg - torpanok meg hirtelen, szemeimet egy elektronikai szaküzlet kirakatára fixírozva -, azt hiszem, megtaláltam a tökéletes ajándékot.
Az értetlen pillantásait figyelmen kívül hagyva, határozottan megyek be a boltba, majd kapom le az egyik polcról a kontrollert, ami gyakorlatilag tökéletes választás egy akkora kockának, mint Yunho. Pókemberes minta van rajta, így tudom, hogy megfelelő lesz. Barátom három dologról beszél folyamatosan; videojátékokról, Pókemberről és arról, hogy márpedig be kéne próbálkoznom Minginél, de az utóbbit most kihagyom ebből a gondolatmenetből, mert a végén még elpirulok, az pedig elég hülyén venné ki magát a jelenlegi helyzetemben.
-Ez tényleg jó lesz - mosolyog mellettem padtársam - nem is tudnék más tulajdonost elképzelni neki, mint azt az idiótát.
-Akkor megveszem - virulok, hatalmas kő esik le a szívemről ezzel.