a night to remember [sanggi]

22 : egy különös valentin-nap

Mosolyogva forgatom meg a szemem a mellettem sétáló Wooyoungot hallgatva, akinek be sem áll a szája. Persze ez tőle egyáltalán nem szokatlan, viszont most a szokásosnál is jobban be van zsongva. Meg tudom érteni, mivel valentin-nap létére elég nagy késztetést érezhet, hogy kifejezze a szeretetét San iránt, ugyanakkor valamiért minden második mondatában felmerül Mingi neve is, amivel sikerül kiakasztania.

-Szerinted Mingi fog neked adni valamit? - fordul felém izgatottan.
Felhorkantok.
-Esélytelen.
-Ne legyél már ilyen ünneprontó, Yeo - könyököl oldalba nevetve - te nem akarsz adni neki valamit?
-Nem. A végén még beégetem magam, vagy még annál is rosszabb, megtudja, hogy hogyan érzek iránta. Azt nem élném túl - sóhajtok fáradtan.
-Pedig adhatnál - szólal meg mellettem valaki, mire ijedten oldalra kapom a fejem. Yunho baktat mellettünk, aki ezek szerint mindent hallott.
-Te mit keresel itt? Mingit hol hagytad? - nevet továbbra is legjobb barátom, utalva arra, hogy őket nehezen lehet megtalálni egymás nélkül, reggelente legalábbis biztos.
-Nem t'om - vonja meg a vállát a legidősebb -, szerintem elaludt. Majd jön, ne aggódj, a világért sem hagyná ki, hogy veled találkozhasson - húzogatja sunyi mosollyal a szemöldökét, mire karon csapom.

Az iskoláig vezető úton két oldalról hallgatom két barátom diskurzusát a fiatalabb roppant izgalmas kapcsolatának minden részletéről, Yunho pedig úgy bólogat, mintha nem ezredjére hallaná Wooyoung történeteit. Irigylem ezért, én ilyenkor már javában ásítozni szoktam, bár Yunhot mindig is sokkal jobban érdekelte mások szerelmi élete.

Végül megérkezünk az iskolához, ahol San vár minket tárt karokkal. Na jó, valószínűleg csak Wooyoungot, aki egyből rá is veti magát párjára, mi pedig Yunhoval büszke barátok módjára összemosolygunk.
-Tudod, ti is lehetnétek ilyenek Mingivel - vigyorog, mire megforgatom a szemeim.
-Elcseszted a pillanatot, Jeong.
-Csak kimondom, amire gondolsz - vonja meg a vállát - de ne aggódj, megvárom, amíg te mondod el neki.
-Fantasztikus, köszönöm.
-Tényleg, mikor tervezel vallani neki?
-Yunho, kérlek - sóhajtok ismét - ha rajtam múlik, soha.

Végül sikerül barátomat lebeszélnem bármiféle agyában keletkezett ördögi összehozási tervről, majd egy darabig még kint állunk a kapuban, hátha Mingi felbukkan, de festett szőke hercegem csak nem érkezik. A hidegtől kipirult arccal megyünk be a terembe, miután végighallgatjuk Wooyoung ömlengését szerelmének, majd ezután olyan bús arckifejezéssel fordul vissza hozzánk, mintha San legalább a katonaságba ment volna.
-Hiányozni fog - mondja drámaian, Yunho pedig nevet.
-A szomszéd terembe ment, nem egy másik kontinensre.
-Jó, de akkor is - biggyeszti le ajkait legjobb barátom - nem fogom látni még legalább negyvenöt percen keresztül.
-Nyugi, túléled - paskolom meg a vállát azért fohászkodva, hogy kihallja a hangomból a szarkazmust, de ehelyett csak hálásan néz rám.
-Igazad van.
-Hagyd rá, majd holnap visszakapjuk - suttogja Yunho a fülembe, mire kuncogok - egyébként Mingi tíz percen belül itt lesz. Most írt.
Erre csak mosolyogva bólintok.

Mingi nélkül olyan fura a helyemen ülni. Hiányzik a jobb oldalamról, hogy idegesítsen, visszatartva a röhögést figyelje, ahogy dolgozni próbálok, vagy éppen beszélgetést kezdeményezzen velem a lehető leghülyébb témáról, ami eszébe jut.
Pont, amikor előveszem a telefonom, hogy írjak neki, merre jár, az ajtó nyílik és egy kócos hajú, csapzott Mingi esik be az ajtón. Látszik rajta, hogy rohant, levegőért kapkodva kér elnézést a tanártól, aki csak a helyére küldi. Lerogy mellém és két kezével a haját kezdi lapítgatni, én pedig szórakozottan nézem.
-Hol voltál? - kérdezem mosolyogva, mire megvonja a vállát.
-Elaludtam - suttogja, miközben lehámozza magáról a kabátját és a széktámlára teríti.
-Hiányoztál mellőlem - bokszolom felkarba - végig Wooval és Sannal kellett lennem, akik ma a szokásosnál is jobban szeretik egymást.
-De itt volt Yunho is, nem?
-Ő nem volt valami hatalmas segítség.
-Ki gondolta volna - suttogja, mire halkan kuncogok.
-De mindegy is, a lényeg az, hogy itt vagy.
-Valóban - mosolyog, szemeit egy pillanatra sem veszi le rólam - hé, Kang...
-Igen?
-Semmi, nem fontos. Örülök, hogy a padtársam vagy.
Nevetve nézek vissza a füzetemre.
-Én is.