12 : egy (annyira nem) váratlan vallomás

36 4 0
                                    

A karácsony többi napja pontosan úgy telik, ahogy terveztem - huszonötödikén ajándékozunk és a nap nagy részét a családommal töltöm, az utána következő két napban pedig Wooyounggal foglalkozom, akit alig sikerül elrángatnom Santól.

A telefonom megrezzen, mosolyogva nézek az üzenetekre.

Ismeretlen
Szia, Yeosang! San vagyok
Össze tudnánk futni ma?

Yeosang
persze :D

san (új kontakt)
Szuper! Hol találkozzunk?

Sannal lebeszéljük a találka menetét, majd rohanok készülődni, rájőve, hogy késésben vagyok. Végül egy kis kávézóban állapodtunk meg, ami négy megállónyi buszozásra van tőlem.

-Yeosang, itt! - hallom a hangját a helyiségbe lépve. Oldalra fordulok, majd meglátom barátomat az egyik közeli asztalnál ülni. Egy félig megevett croissant van előtte, mosolyogva néz rám.
-Bocsi, sokat vártál rám? - utalok a péksütire, mire csak megrázza a fejét.
-Szerintem maximum öt perce vagyok itt, csak nagyon éhes voltam. Ülj le nyugodtan - mutat a vele szemben lévő székre, én pedig teszem, ahogy mondta.
-Miről szeretnél beszélgetni? - mosolygok, de már sejtem, mire megy ki a játék.
Vesz egy mély levegőt, szemeivel a mellettünk lévő üres asztalt kezdi el pásztázni.
-Mivel te jóban vagy Wooyounggal, én pedig teljesen biztosra akarok menni, mielőtt valami hülyeséget csinálok és ezzel tönkretenném azt, amit eddig felépítettünk - motyog - szerinted van nála esélyem?
-Nem gondoltam volna, hogy meg fogsz ehhez kérdezni - kuncogok - mármint amennyit én láttam abból, ami közöttetek történik, abszolút sínen vagytok. Wooyoung oldaláról mindenképpen szabad a pálya. Igazából fogalmam sincs, hogy elmondhatom-e neked ezt, de ha Woo a jövőben dühös lesz, fogd rám. Szóval ő még nagyon régen kiszemelt magának, csak eddig nem mert hozzád szólni.

Sannak elkerekednek a szemei, egy ideig csak szótlanul mered rám.

-Ez most komoly? - hüledezik - én konkrétan ugyanebben a szituációban vagyok már isten tudja mióta.
-Tényleg?
-Igen - mondja, arcát a tenyerébe temetve - először tavaly év végén tűnt fel, amikor előadást tartottatok. Tisztán emlékszem a festett szőke hajára, ahogy hevesen gesztikulálva magyaráz neked az évzáró legvégén, de akkor még az osztályotokból csak Mingit és Yunhot ismertem, így fogalmam sem volt, ki az, ráadásul nyári szünet lett, így esélyem sem volt találkozni vele. Aztán szeptemberben visszajöttünk, de akkor a haja már ismét fekete volt, így egy pillanatra el sem hittem, hogy ő az. Mingitől megtudtam, hogy Wooyoungnak hívják és végül eljutottunk oda is, hogy bemutattál minket egymásnak. Nem is értettem, először miért volt olyan zavarban a közelemben, de azóta hála neked rájöttem - teremt velem újra szemkontaktust, miközben én csendben hallgatom a történetét - és most ott tartunk, hogy újra belezúgtam, csak ez alkalommal a személyiségébe is. Kábé ennyi a sztori.
-Ez rohadt aranyos - vigyorgok, arcomra kiül a mérhetetlen öröm, amit most érzek - hajrá, biztos vagyok benne, hogy viszonozza az érzéseidet.
-Ez megnyugtató - mosolyog szélesen - köszönök mindent, tényleg.
-Ugyan, én csak annyit csináltam, hogy újra elmondtam az egyértelműt. A legnehezebb feladat még rád vár, de ne húzd el nagyon a szerelmi vallomásodat.
-Úgy lesz - mondja, arcán apró félmosollyal - még valami, Yeosang. Van programod szilveszterre?
-Nem tudok róla, hogy lenne.
-Gyere hozzám. Előbb akartalak hívni, de csak most sikerült megszereznem Mingitől a telefonszámod. Ezerszer elmondtam neki, hogy nem akarok rád hajtani, engem csak a legjobb barátod érdekel és senki más - motyogja - ne vedd magadra, tudod hogy értettem.
-Persze.
-Na mindegy, vissza a bulihoz. Veled együtt összesen nyolcan lennénk; Te, én, Mingi, Wooyoung, Yunho, Yunho egyik haverja és két barátom az egyik végzős osztályból.
-Benne vagyok, de csak egy feltétellel.
-Ami pedig...?
-Tedd meg azt az első lépést. Onnantól kezdve sokkal könnyebb lesz, hidd el.
-Benne vagyok - vigyorog - három nap múlva találkozunk!

12.28.

a night to remember [sanggi]Where stories live. Discover now