a night to remember [sanggi]

13 : egy majdnem tökéletes szilveszter

-Yeo, melyiket vegyem fel?
Wooyoung a telefonba kiabál, én pedig hunyorogva nézem a kezében tartott két felsőt a videohívás ablakán keresztül.
-A bal oldalit - döntök végül - az jobban illik hozzád.
December harmincegyedike délután fél hat van, Wooyounggal pedig éppen készülődünk San szilveszteri bulijára. Ez annyit takar, hogy én háromnegyed óra alatt kiválasztottam egy ruhát, nagyjából megigazítottam a hajam és összepakoltam a holmimat egy táskába, Woo pedig már több mint másfél órája szerencsétlenkedik.
-Megvagyok. Odamegyek hozzátok, jó?
-Inkább én megyek hozzád. Ezer év, mire felveszed a cipőd, én meg addig akarok friss levegőt szívni, amíg lehet.

Sikeresen összeszedem barátomat és éppen úton vagyunk Sanékhoz, akik szintén a város ezen részén laknak, amiért borzasztóan hálás vagyok. Szemeim előtt felsejlik egy másnapos Woo, akit majd nekem kell hazarángatnom - csodálatos január elsejei program lesz.
Még egyszer lecsekkolom az üzenetben elküldött lakcímet, majd kopogok az ajtón.
-Sziasztok, gyertek beljebb - dugja ki a fejét San - már mindenki más itt van.
A nappaliból beszélgetés zaja hallatszik ki. A cipőmet lábamról ledobva sétálok be, kezemben fogva a két üveg pezsgőt, amivel apám kitessékelt az ajtón.
-Sziasztok - mosolygok, észrevéve, hogy három ismeretlen archoz tartozó szempár néz engem. Leteszem az italokat az asztalra majd leülök a szőnyegre Mingi mellé, aki mosolyogva néz rám.
-Szia, Kang. Készen állsz az újévre?
-Nem igazán - ropogtatom az ujjaim - de legalább jó lesz a társaság.

San elővesz néhány társast, amitől nagyon gyorsan feloldódik a hangulat. Játék közben van szerencsém jobban megismerni Seonghwát és találkozom Hongjoonggal, akik eggyel felettem járnak, valamint Jonghoval, aki Yunho haverja, de senki sem tudja, hogyan lettek jóban, mivel Jongho mindannyiunknál legalább egy évvel fiatalabb.

-Láthatósági mellény! - kiáltom, Seonghwa pedig vigyorogva bólint.
-Ez? Ez az irkafirka már hogy lenne láthatósági mellény - morog Mingi - ti tuti csaltok.
-Csak túl jók vagyunk - mosolyog legújabb barátom és Activity-s csapattársam - úgyis ti jöttök, Mingi. Mutasd meg, mit tudsz.
Az említett morogva feltápászkodik, húz egy lapot és mutogatni kezd. Az asztalhoz legközelebb ülő Hongjoong megfordítja a homokórát, mi pedig mind értetlenül figyeljük.
-Mingi meg ne haragudj, de mi a szar ez? - nevet San, értetlenül meredve a még mindig karjait lóbáló csapattársára - úgy nézel ki, mint aki mindjárt beszarik.
Erre egy emberként röhögünk fel, majd Wooyoung a homokórára pillantva elkiáltja magát.
-Szabad a rablás!
Hunyorogva nézem Mingit, megpróbálva valamit kiszűrve a furcsa mozdulataiból. Egy ideig teljes csend uralkodik a szobában, amit csak az éppen mutogató barátunk nadrágjának susogása tör meg.
-Ez... ez egy gorilla akar lenni? - kérdezem inkább magamtól, mire abbahagyja a gesztikulálást és bólint.
-Ez maximum a Marson menne el gorillának - hőbörög San - soha többet nem hagyom, hogy sorsolva válasszunk csapattársat.

Az este többi része sok beszélgetéssel és még több nevetéssel telik - Seonghwa és Hongjoong mesélnek az ő tizenegyedikes évükről, így napvilágot lát az a sztori, amikor mustárt nyomtak a tanári asztal alsó fiókjába. Úgy mesélnek róla, mintha két megfáradt, hintaszékben gubbasztó nagypapa lennének, bár Jongho is így osztja meg az ő tizedikes élményeit. Azt pontosan nem tudjuk, hogy melyik iskolába jár, de fura hely lehet, a hallottak alapján legalábbis biztos. Yunho beszél arról, hogyan "találta meg Mingit az utcasarkon", így hallunk az ő általános iskolás éveikről, Wooyounggal pedig a kilencedikes röplabdás kalandjainkat osztjuk meg a többiekkel, amikre még visszaemlékezni is fájdalmas.

Lassan előkerül a többiek által hozott alkohol is, így vígan nevetgélve öntünk össze mindent mindennel. Én mértékkel iszogatok, a poharamat a számhoz emelve figyelem Jonghot és Sant, ahogy egyszerre húzzák le a harmadik sojujukat. A tény, hogy Jongho nemrég múlt tizenhat éves valahogy nem tud meghatni. Így is érettebben viselkedik, mint a társaság fele, itt gondolok például a már nagykorú Seonghwára, aki most a fürdőből lenyúlt fülpiszkálókkal az orrában kergeti Hongjoongot.
-Kérsz? - nyújtja felém a poharát a mellém lépő Mingi - vodka-narancs van benne. Sanék pincéjében találtam narancslevet, így úgy gondoltam, miért ne keverhetnék.
-Nem akarom tudni, hogy mit csináltál a pincében - nevetek, miközben kiveszem a kezéből az italát és beleiszok - ez finom.
-Tudom, hiszen én csináltam.
-Mondja a mézeskalácsos - torpan meg előttünk Yunho - azóta már egy év eltelt, de még mindig rémálmaim vannak miatta.
-Hé, az idei évben egész jól sikerültek! Mondd meg neki, Kang - bök oldalba, mire bólogatok.
-Mingi idén tényleg kitett magáért. Jó, nem lettek valami gyönyörűszépek, de az ízük rendben volt.
-Ez is miattad van. Megbűvölted, igaz?
-Persze - nevetek fel - nem tud elrontani semmit, amíg velem van.
-Végülis ez még igaz is lehet - suttogja Mingi a fülembe, amitől egy kellemes bizsergés fut végig a karomon - de örülök, hogy te varázsoltál el és nem más.
Erre csak mosolygok, majd poharát a kezébe visszanyomva megyek Wooyounghoz és Hongjoonghoz (aki időközben megszabadult a fülpiszkáló-szörnytől) Jengázni, figyelmen kívül hagyva a mögöttünk lévő folyamatos hangzavart.

-Mindjárt éjfél - suttogja Yunho, amire csak bólogatok. A többiek néma csendben figyelik a tévén bekapcsolt visszaszámlálót a padlón ülve, míg én Sant nézem, aki minden másodperccel egyre közelebb csúszik Wooyounghoz, akinek a vörös füléből meg tudom mondani, hogy mit érezhet.

Tizennyolc másodperc. A balomon ülő Mingire pillantok, akivel találkozik a tekintetem. Játékos mosollyal néz rám, egy apró kacsintás kíséretében jobb kezét a derekam köré fonja, magához húzva.

Négy másodperc. Félénkségemen felülkerekedve nyomok egy apró puszit Mingi arcára, aki erre elpirul.

Az óra éjfélt üt, a tévéből megszólal a himnuszunk, a képernyő sarkában szereplő dátum pedig 12.31-ről 01.01-re vált, ami közben több dolog is történik. San két kezével megragadva Wooyoung arcát megcsókolja őt, amitől az éppen javában ünnepelő barátaim is lefagyva figyelik őket egy pillanatra. Pezsgősdugó robbanása rázza meg a ház falait, két oldalról üvöltik a fülembe, hogy "boldog újévet!!", Mingi pedig nem szól semmit, csak szorosan átölel.
-Nem kapok levegőt, hallod? - csapkodom meg a hátát, mire elenged.
-Bocsi, csak örülök, hogy ezt az évet veled nyitottam - mondja, mire elmosolyodok és ez alkalommal én kezdeményezem az ölelést.
-Én is - suttogom a fülébe.

Innentől kezdve az éjszaka nagy részéből csak bizonyos momentumok maradnak meg, például Jongho reménytelen próbálkozása egyszerre három ember felemelésére, Wooyoung és San egymás garatjának órákon keresztül való vizsgálata (végül sikerült beterelnem őket San szobájába) és egy mosdókagyló fölött öklendező Seonghwa.

-Fél öt van, nem akarsz aludni menni? - kérdezem Hongjoongtól, aki hozzám hasonlóan inkább a józanságot választotta. A többieket már elvittük aludni, így csak ketten maradunk a rendetlen nappaliban.
-Nem vagyok álmos, de te viszont annak látszol - mosolyog, mire nagyokat pislogva bólogatok. Lerakom a kezemből a poharamat és éppen indulnék, hogy keressek egy üres ágyat ebben a nagy házban, amikor utánam szól.
-Yeosang, kérdezhetek valamit? - mondja, mire bólintok - te és Mingi együtt vagytok?
Erre sebesen megrázom a fejem, ő pedig nevet.
-De te nem bánnád ha így lenne, nem?
-Ijesztően sokat tudsz rólam fél nap ismeretség után, Joong - vigyorgok.
-Ez van. Ha felmész a lépcsőn, egyből jobbra van egy teljesen üres szoba csak neked.
Köszönésképpen bólintok. Fogalmam sincs, hogy jutok el az ágyig, de bedőlök rá és végre lehunyom fáradt szemhéjaim.

12.31.