Új Kezdetek

2027.04.10, szombat

NOTE: És akkor tényleg a végére értünk a történetnek :)

Ha úgy érzed, veszélyben vagy vagy valaki bánt, akkor ne habozz felkeresni a megfelelő szervezeteket és kérj segítséget!

- Rendőrség: 112
- Nők a Nőkért Egyesület: NANE, 06-80-505-101, nane.hu, info@nane.hu
- Patent Egyesület: 06 70 252 5254, 06 70 277 6522, www.patent.org.hu, jog@patent.org.hu
- Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány: 116-111, kek-vonal.hu, info@kek-vonal.hu
- Országos Kríziskezelő Információs Szolgálat: 06-80-20-55-20, okit.hu, okit@ncsszi.hu
- Háttér Társaság Információs és Lelkisegély Szolgálat (LMBTQ+ segélyszervezet): 137-37 (ingyenes), +36 1 329 33 80 (alapdíjas), SKYPE: "segelyvonal", lelkisegely@hatter.hu, chat.hatter.hu, hatter.hu

2027.04.10, szombat

Barni és Peti hónapokkal később egy macskaköves utcán sétált a verőfényes napsütésben. A fiatalabb fiún a meleg ellenére kabát volt és Barni sála is a nyakába volt tekerve. Mostanában mindig fázott. Most is szorosabban húzta össze magán a kabátot és idegesen járatta a szemét az utcán, nem létező fenyegetéseket keresve. Tudat alatt egyre gyorsabban szedte a lábait és közben a lélegzetvételei is megszaporodtak.

Menekül – nyomott el magában egy szomorú sóhajt Barni.

Barni az utóbbi időben megtanulta a legkisebb rezdülésekből is felismerni, hogy Peti éppen milyen hangulatban van. A kapkodó léptekből tudta, hogy a mai nap megint olyan lesz, amikor a fiú minden zajtól megijed, minden bokorban veszélyt keres és utálja-utálja-utálja magát.

Barni igyekezett ezeket a napokat a lehető legjobban kezelni. Most is lassított a léptein és megvárta, amíg Peti is észreveszi ezt, majd lassan leköveti a lépéseinek ritmusát, míg újra bandukolássá vált a tempójuk.

Egy pillanatra összetekintettek. Barni azonnal felismerte a zöld szemekben felcsillanó érzelmeket és egy aprót bólintott, Peti pedig sóhajtva hagyta hogy újra elvigyék a gondolatainak örvényei, tudva, hogy Barni itt van és vigyáz rá.

A sebek nagy része már begyógyult, de a lelki út ennél jóval hosszabb volt és sokkal több olyan nehéz nap szegélyezte, mint a mai. Sokat segített a gyógyulásban, hogy újra normalitás állt be Peti életébe. A marketinges munkáját továbbra is minden nap csinálta, de már csak részmunkaidőben. Időt kellett szorítania néhány új és régi dolognak az életében.

Például pszichológushoz kezdett járni. Egy fiatal, komolynak kinéző, de melegen mosolygó barna hajú lányhoz, Orsihoz. Kis lépésekben haladtak, párhuzamosan dolgozták fel Peti belső vívódásait a bűntudatával, a pánikrohamait és Ádám nyomait a lelkén. Amikor Peti néhány hete előállt az ötlettel, hogy esetleg újra zenélni kezdene, akkor Orsi teljes mellszélességgel támogatta az ötletet. Még aznap este, Barni ágyán ülve, a térdeit szorosan ölelve megírta az üzenetet az újraaktivált csoport beszélgetésbe.

Pötyi: Valamikor nem lenne kedvetek befejezni azt a demót?

Peti könnyekben úszó szemekkel bámulta percekig a mozdulatlan chat-et, míg Barni ki nem fejtette az ujjai közül a telefont és szorosan ölelve eldőlt vele az ágyban. Peti légzése felgyorsult és újra pánikrohamba hergelte magát. Mostanában egyre gyakoribbak voltak, amit Orsi azzal magyarázott, hogy most engedi meg magának, hogy igazán megélje az traumáit.

Barni keserédes érzésekkel ölelte magához a fiút minden ilyen alkalommal. Egyrészt hálás volt, hogy ölelheti és tudta, hogy ezek a rohamok is azt jelentik, hogy elindultak az úton a gyógyulás felé. Ugyanakkor majd megszakadt a szíve, ahogy a fiú reszkető testét tartotta és halk semmiségeket suttogott a fülébe.