2027.01.29, péntek

109 6 3
                                    

NOTE: Hát eljutottunk az utolsó részhez, amit rögtön két részbe is kellett szednem, mert így indokolta a felépítés. Szóval ne felejtsétek el az epilógusként szolgáló 12. fejezetet is megnézni! :)

Azt hittem, az előző lett a leghosszabb, de ez így együtt még annál is valamivel hosszabb lett, amiért előre is bocsánat mindenkitől. És bocsánat, hogy indokolatlanul sok a káromkodásért is, úgy tűnik néhányan csak így tudják kezelni az érzéseiket.


Ha úgy érzed, veszélyben vagy vagy valaki bánt, akkor ne habozz felkeresni a megfelelő szervezeteket és kérj segítséget!

- Rendőrség: 112
- Nők a Nőkért Egyesület: NANE, 06-80-505-101, nane.hu, info@nane.hu
- Patent Egyesület: 06 70 252 5254, 06 70 277 6522, www.patent.org.hu, jog@patent.org.hu
- Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány: 116-111, kek-vonal.hu, info@kek-vonal.hu
- Országos Kríziskezelő Információs Szolgálat: 06-80-20-55-20, okit.hu, okit@ncsszi.hu
- Háttér Társaság Információs és Lelkisegély Szolgálat (LMBTQ+ segélyszervezet): 137-37 (ingyenes), +36 1 329 33 80 (alapdíjas), SKYPE: "segelyvonal", lelkisegely@hatter.hu, chat.hatter.hu, hatter.hu



2027.01.29, péntek

A demó elindítása után az éjjel homályos képekké keveredett össze Barni túlstimulált agyában és csak a kristálytiszta érzések bizonyították, hogy valóban megtörtént minden. Még mindig érezte, ahogy a szíve hevesen próbált a bordái közül kiszabadulni, ahogy először felcsendült Giorgio hangja. A könnyek még mindig érezhető forró nyomokat hagytak az arcán mielőtt eltűntek Peti puha tincsei között. A karjai most is zsibbadtak, de a világért nem engedte volna újra el Petit a kezei közül. Még egyszer nem.

Mikor véget ért a dal, Attila bocsánatkérése elveszett a sötétben. Barni emlékezett, hogy válaszolt, megnyugtatta a basszusgitárost, hogy rendben lesznek, majd elköszönt, de egyetlen elhangzott szót sem tudott felidézni. Csak a bejárati ajtó óvatos záródása tudatta Barnival azt, hogy ketten maradtak Petivel, aki időközben teljesen kimerítette magát és félig rádőlve elaludt a kanapén. Csak pillanatok kérdése volt, hogy Barni is kövesse őt az álomvilágba, miközben a kezei hipnotikus mintákat simítottak a fiú hátára.

· · ─────── ·𖥸· ─────── · ·

Valamikor hajnalban Barni arra ébredt, hogy rázkódik alatta a kanapé. A száját egy halk, panaszos nyögés hagyta el és a sötét nappali plafonját pásztázva próbált rájönni, hogy miért a nappaliban fekszik és miért van fullasztóan melege.

Aztán az előző éjjel emlékei megrohamozták és ijedten kapta fel a fejét.

A keskeny kanapén szorosan összebújva feküdtek ketten, Peti beszorítva a háttámla és Barni teste közé, aki az egyik lábát a padlón támasztotta, hogy ne boruljanak le a földre. Peti testét néma zokogás rázta és kétségbeesetten szorította Barni ingét az öklében. Ez a hangtalan remegés ébresztette fel Barnit.

Peti is ráeszmélt, hogy Barni már nem alszik, mert az ujjai hihetetlen sebességgel engedték el a ruhadarabot és bár a kanapé nem sok lehetőséget adott erre, de megpróbálta a lehető legtávolabb tolni magát a fiútól.

Barni amint megérezte, hogy mit próbál Peti elérni, villámgyorsan felpattant a kanapéról és a letérdelt mellé. Nem akarta az akarata ellenére érinteni a fiút, de nem vitte rá a lélek, hogy ennél távolabb legyen tőle.

– Jól vagy? – kérdezte Barni, de aztán - mint olyan sokszor - most is rájött, hogy baromságot kérdezett, ahogy Peti remegő alakát nézte.

A fiú mégis hevesen bólintott, Barni pedig alig bírta visszafogni a lemondó sóhaját.

Új KezdetekWhere stories live. Discover now