Még egy ideig öleltem Körtét, majd amikor úgy éreztem, hogy megnyugodtam, elengedtem. Nagyon haragudtam magamra. Annyira rosszul érzem magam, hogy mindenkit megbántok. Nem tudok vigyázni magamra. Felelőtlen voltam, megérdemlem , hogy a következmények engem tegyenek tönkre.
Körte szeme dühben úszott, mint aki mindjárt megöli Gerit. Ránézett Márkra, de amikor szólásra nyitotta a száját, Márk észrevétlenül megrázta a fejét, jelezve, hogy ne előttem kezdje el.
Megtöröltem a szememet, majd sóhajtottam egyet.
-Körte- szólaltam meg, mire az említett személy rám mosolygott. Láttam rajta, hogy nagyon meg akarja tudni, mi történt, így hát jobbnak láttam, ha otthagyom.- Van nálatok vendégszoba? Picit felmennék, hogy ti tudjatok beszélgetni- Körte is tudja, hogy nem vagyok hülye, tudom, hogy tudja, hogy tudom, hogy akar Márkkal négyszemközt beszélni.
-Persze, megmutatom Gyerek- mondta szomorúan- Lili, te is jössz?- nézett a húgomra, aki eddig a #Márker appot frissítette. Ránézett Körtére, majd megrázta a fejét, jelezve, hogy inkább lent marad. Követtem Körtét az emeletre, aztán már ott is voltunk a szobánál. Bementünk, majd Körte megölelt, és elment. Miután becsukta maga után az ajtót, lefeküdtem az ágyra, és behunytam a szememet. Nem tudom, hogy miért érdemeltem ezt meg. Tényleg bunkóság volt, hogy amikor híres lettem, amikor Körte kikukázott, elhagytam Gerit? Végül is miatta írtam meg a Késtélt, egy kicsit az ő érdeme is, nem?
Inkább elővettem a telefonomat, és tárcsáztam anya számát. Amíg kicsöngött, egy párszor köszöntem hangosan, meg dúdolgattam, hogy mennyire hallatszik a hangomon, hogy sírtam. Szerencsére valamennyire sikerült megnyugodnom, így amikor felvette, és köszöntem neki, nem vette észre, hogy sírtam. Bár igazából el kell hogy mondjam, de már mindegy.
-Szia Beki- köszönt vissza anyu- miért hívtál- kérdezte, mire felültem az ágyon, és sóhajtottam egyet.
-Hát, az van, hogy izé...-kezdtem bele- itt vagyok Körténél.
-Ezt most nem értem. Pontosan miért is?
-Hát, az volt, hogy Márkkal és Lilivel elmentünk a mekibe- nem tudtam folytatni, újra elkezdtem bőgni. Anyu nem tudom mit gondolhat, de előre félek a reakciójától.
-Beki, mi történt?- nagyon ideges volt
-Anyu- zokogtam- én... én...
-Beki, nyugodj le, mindjárt odamegyek, szia- nyomta ki a telefont. Egy ideig sírva néztem magam elé, és újra visszaemlékeztem, ahogy hozzám ér. Megnyitottam a kamerát, és a telefonomon keresztül csekkoltam magamat. A sminkem el van kenődve, arcomon Geri pofonjának a helye éktelenkedett, a szemem be volt dagadva, teljesen piros volt, alatta karikák húzódtak. Arcom nyúzott volt. Borzalmasan néztem ki. Rápillantottam a karomra, ahol Geri megszorított. Ujjai helyén egy piros folt volt. A mellkasomon szívásnyomok voltak. Borzalmas volt ez az egész. Hallottam, ahogy valaki idegesen trappol a lépcsőn, viszont anyu nem ér ide ilyen gyorsan. Akkor csak egy valaki lehet.
-Gyerek- nyitott be Körte- én megölöm. Komolyan mondom, hogy megölöm. Az a féreg- vont ölelésébe- Úgy sajnálom- Én szerintem egy évre való könnyemet is kisírtam, mert már nem jött ki több a szememből.
-Anyát felhívtam, azt mondta, hogy idejön- vallottam be Körtének, miután elengedett, és leültem az ágyra. Körte idegesen járkált a szobában, Márk gondolom Lilivel van lent.
-Jól van gyerek, nem lesz semmi baj. Elmegyünk a rendőrségre. Elegem van.- mondta, mire összehúztam a szemöldökömet.
-Biztos vannak kamerafelvételek, és rajtad is látszódnak a -kereste a szavakat- annak a görénynek a nyomai- sziszegte mérgesen.
