(A félreértések elkerülésének érdekében előre leszögezném, hogy nem feküdtek le, Márkon egy boxer, a csajon meg fehérnemű volt)
9. rész
Hát igen...
Amint beléptünk, Körte azonnal észrevette, hogy Márk a csajon fekszik. én mellette álltam, hófehér arccal, de nem bírtam sírni. Már nem.
Amint Márk meglátott, rögtön felállt, és elém lépett. Én hátráltam egy lépést, mire Körte elém lépett.
-Márk, ez mi a franc?-üvöltött rá- Basszus, a Gyerek meg te-
itt elakadt, és rám nézett. Én csak egy kicsit megráztam a fejemet, jelezve, hogy ne mondja el, mire Körte egy visszafordult, és folytatta
-Áhh, hagyjuk.
Közbe Evelin és Daniella kimentek, gondolom ebből ki akartak maradni. Pepe, Bogyó és Puding tátott szájjal nézték a csajt, aki gyorsan felvett egy pólót, s felém fordult.
-Basszus, én, én úgy sajnálom. Tényleg nem tudtam, hogy Márknak barátnője van. Ha tudod, akkor tényleg... Én annyira haragszom arra a baromra. Sajnálom-nézett rám bűnbánó arccal, mire én elmosolyodtam.
-Semmi baj, ez nem a te hibád. Majd beszélünk-simítottam meg a karját, mire ő felvette a nadrágját és a pólóját, aztán elment.
-Lehetne, hogy Márkkal magunkra hagytok?-néztem szomorúan Körtére, mire mindenki kiment, és csak ketten maradtunk.
-Beka, ez ne- Nem engedtem hogy folytassa, a szavába vágtam.
-Neked soha többé nem vagyok Beka!-förmedtem rá.
-Jó, akkor Beki. Ez nem az aminek látszik, mi tényleg nem csináltunk semmit.
-Rendben-mondtam nyugodt hangnemben- hallgatlak
-Mi?-röhögött rám. Úgy utálom ha valaki tetteti a hülyét. Bár lehet neki nem kell tettetnie.
-Most nem fogok elmenni, és nem fogok azért szakítani, mert nem hallgattalak meg. Szóval mesélj. Figyelek.- mosolyogtam rá gúnyosan.
-Jó. Beka, bocsánat Beki, én tényleg szeretlek, és tudom hogy seggfej voltam, de nekem ez-mutatott kettőnkre- kevés volt.
Bennem egy világ tört össze. A gyerekem apja megcsalt. A szemem előtt. Egy olyan csajjal, aki nem tudott rólam. Azért, mert kevés voltam. Jól van. Ha neki ennyi kevés volt, oké. Többet nem adhatok neki. Keressen egy ribancot, aki megfelelő neki. Aki többet ad, mint én.
Nekem ez nem megy. Legördült az első könnycseppem.
-Szóval kevés voltam neked, ugye?- néztem rá.
-Nem, Beka, nem te. Félreértetted- nézett rám bűnbánóan.
-Márk! Menj a francba! Komolyan!- üvöltöttem, és zokogva kiszaladtam.
-Beka! Beka, én úgy sajnálom!- jött utánam Márk.
-Akkor majd megvigasztal, aki elég jó neked!- röhögtem rá, és beszálltam Körte kocsijába.
Körte rám nézett, de én becsuktam az ajtót, és szomorúan megráztam a fejem.
-Gyerek. Én nem tudom mit mondjak- nézett rám, én meg zokogva átöleltem. Átitatták a könnyeim az egész pólóját, én meg csak bömböltem, és úgy kapaszkodtam belé, mint aki soha nem akarja elengedni.
-Figyelj-simogatta meg a hátamat- minden rendben lesz.
-Rendben- mondtam, majd egy határozott mozdulattal letöröltem a könnyeimet.
