Új Kezdetek

2027.01.04., hétfő

2027.01.04., hétfő

Vannak élmények, amikre azt mondod, hogy "felejthetetlen". Aztán telnek a hónapok, az évek és kiderül, hogy bedaráltak a mindennapok és teljesen elfelejtetted azt az élményt. Sőt, egyenesen kizártad az agyadból.

Barni sem tudta volna megmondani, hogy mit is jelent számára az a vöröstéglás épület, ami mellett már közel fél éve sétált el majdnem minden nap a stúdióból hazafele jövet.

Fél éve, 2026 nyarán kapta meg a műsorvezetői szerepet egy feltörekvő hírlap zenei podcast-jében. Éppen nem volt semmilyen komolyabb projektje és a számlájáról csak folyamatosan fogyott a pénz, így hát gondolkodás nélkül elfogadta a felkérést.

Sokat gondolkodott azon, hogy vajon miért neki ajánlották fel ezt a munkakört. A hírportál tulajdonosa, Gabi csak annyit mondott: ajánlás alapján merült fel a neve. Hiába faggatta Barni a nőt, a titkos mecénás kilétét nem tudta kihúzni belőle. Tudta persze, hogy a Carson Coma ideje alatt nagyon sokan megismerték a nevét, a civil és a zenei körökben egyaránt. Minden bizonnyal valaki onnan emlékezett rá. De kicsoda?

Mindenesetre jókor jött a felkérés. A nyár vége felé éppen elfogytak a session dobos felkérései. A naptárja üresen meredt vissza rá, amitől ideges görcsbe rándult a gyomra: túl sok idő gondolkozni. Így amikor nagy betűkkel beírhatta minden hétfőre, szerdára, csütörtökre és szombatra, hogy FORGATÁS, nagy kő esett le a szívéről.

Persze ugyanúgy megmaradtak a cikkek és az interjúk, amiket ma már az asztal túloldaláról, zenei újságíróként csinált, de azok közel sem foglaltak le elegendő időt az életében, vagy fizettek elegendő pénzt, hogy fedezzék az albérletét. És hát mióta ismét egyedül élt, mióta szakított Bíborkával, kicsit nehezebben jött ki ugyanabból a pénzből. Cserébe viszont sokkal több ideje volt dolgozni, ami nagyon jó eszköz volt a gondolatai elterelésére.

Barni nagyot sóhajtva állt meg ismét a vöröstéglás épület előtt és próbálta felidézni, hogy vajon mi vonzza őt állandóan erre a helyre? Ha tudta volna, hogy mit rejt az az épület, talán eszébe jutott volna az a felejthetetlen élmény is, amit itt szerzett három éve. Viszont hiába szuggerálta az épületet, nem jött rá, hogy mire emlékezteti. Nem volt ott senki, aki eszébe juttathatta volna, hogy ez az a hely, ahol végérvényesen megpecsételődött nem csak az ő sorsa, hanem egy másik emberé is. Sőt, öt másik emberé, akiket egyszer a legjobb barátainak nevezhetett.

Utólag belegondolva, lehet, hogy az agya tudatosan zárta ki az emlékeket, mert a szíve nem bírta volna, ha minden egyes alkalommal szembe kell néznie élete legszebb és és egyben legrosszabb napjával.

Így maradt Barnabás elméje kegyes homályban, miközben bámulta az épületet a hideg januári estén. Még éppen csak hét óra volt. Ez zenei berkekben alig számít kora délutánnak, mégis vak sötétség volt az utcákon és csak a lámpák bántó neon fénye világította meg a magányos lakótelepet. Egymás mellett sorakoztak a nagy panelek és egyedül ez a vörös téglás épület lógott ki a sorból a maga polgári dicsőségével. Nem volt praktikus, nem tudott elszállásolni több száz embert, hiszen minden emeleten csak néhány magas belmagasságú polgári lakás fért el, amiket nehéz volt berendezni és melegen tartani. Rengeteget kellett költeni az épület karbantartására, például egy lift beépítésre, hogy továbbra is benne élhessenek az itt lakók és ráadásul műemlék jellege miatt nem lehetett rá még csak hirdetéseket sem kirakni.

Egy régi időkből maradt öreg emlék volt csak, amivel mindenkinek meggyűlt a baja, de mégsem volt szíve senkinek sem lerombolni.

Talán pont emiatt vonzotta úgy Barnit is: ő is pontosan így érezte magát. Mint egy másik korból itt maradt kakukktojás.