A tündérboszorkány kalandja

Prológus

A tündérboszorkányok krónikája

Hajdanán Iadrevoa bolygóján háború dúlt, hogy megsemmisítsék a hatalmon levő uralkodócsaládot. Az istenek nagyon megharagudtak a tündérekre önzőségük és kapzsiságuk miatt. A tündérek fajából másokat hoztak létre, egyeseket megfosztottak a varázslástól. A rendelkezésre álló területet három részre osztották, így különítették el őket.

Azonban a viszályok nem szűntek meg.

Az istenek elvették a vizeket, a földek kiszáradtak, és a nyári forróságban lángba borultak a cserjék, a fák. A barlangokból eltűntek az ásványok, a drágakövek. Hiába volt a tündéreknek erejük, mellyel csapadékot adhattak a vidéknek, vagy növényeknél rügyfakadást idézhettek elő, elegendő táplálékot így sem tudtak biztosítani a népüknek. Áldozattal akarták jóvá tenni a dolgokat. Hol állatokat, hol gyermekeket, hol felnőtteket, vittek az Ailodennre, a szertartások helyszínére, ám ez rövid időre oldotta csak meg a problémát.

Egy nap született egy gyermek, akinek szülője egy tündér, illetve egy varázslással bíró ember volt. Hiába tanították, hogyan használja az erejét, nem tudta kordában tartani azt. Ügyetlensége miatt a fajok közötti keveredést okolták, tündérboszorkánynak csúfolták. Felnőtt korát elérve az erejével próbált legyőzni egy vadat, mely ugyan elpusztult, de a küzdelemben ő maga is életét veszítette. Az uralkodócsalád tanácsnoka úgy vélte, a kettős erő nem fért meg a testében, hiszen az a mágia, ami őbenne zubogott, mindenkin túltesz. Azt javasolta, hogy a következő áldozat tündérboszorkány legyen, hátha akkor nem csak egy-két évre oldhatják meg a természeti katasztrófák problémáját. Remélte, ezzel kiengesztelhetik az isteneket.

Árgus szemmel figyelték a születendő gyermekeket, mígnem világra jött az, akire vártak. A tündérboszorkányt különlegesnek tartották, épp ezért elkülönülten nevelték. Az erejét csak annyira tanították meg használni, hogy alapvető dolgokat létrehozhasson, így kevésbé érezze magát kívülállónak. A nagykorúsága küszöbén Ailodennre vitték, mielőtt ő is a saját varázslatának áldozatául eshetne.

Aprire Evethistle volt az első áldozat. Halála után a vidék kétszázötven évig virágzott, dúskáltak a természeti kincsekben. Iadrevoa-n bőségben élt minden faj. Aprire-t szentté avatták, és dísztáblát emeltek az emlékére a szertartás helyszínén.

Ezzel a tündérboszorkányok sorsa megpecsételődött.