Sanji befejezte a történetét arról, hogyan került a Baratiéba, majd a kését a deszkához támasztotta.
– Van fogalmad milyen ez? Ha valaki elveszíti egy végtagját, hogy megmentse az életed?
– Igen – Luffy szeme elkerekedett ahogyan válaszolt. A néma szobát hirtelen egyetlen szipogás törte meg...aztán pár másodperccel később még egy és még egy. Sanji odafordult hozzád és összeráncolta a homlokát, amikor meglátta, hogy sírsz.
De szó nélkül megkerülte a pultot és közelebb ment hozzád és amint levette majd összehajtotta a konyhakendőt a válláról, ujjával megfogta állad, ezzel úgymond kényszerítve, hogy a szemébe nézz.
– Ahogyan az ételt, a könnyeket sem szabad vesztegetni – mosolyogni kezdett.
– De nem érdemelted meg, hogy ezen menj keresztül – suttogtad továbbra is szipogva.
– Talán igazad van, de túléltem – vett egy mély levegőt majd a szemedbe nézett – Különben is, ha nem történt volna meg, most nem állnék itt előtted – kacsintott mire képtelen voltál nem elmosolyodni.
YOU ARE READING
One Piece Imagine
FanfictionCsupán néhány One Piece apróság^^ 🎀Reakció ☀Scenario 💞Drabble 🌹NSFW 💫Oneshot 🗯Text 𝒮𝓉𝑜𝓇𝓎 𝑅𝒶𝓃𝓀𝒾𝓃𝑔𝓈 (05.05.24) #1 drabble #5 onepiece