One Piece Imagine

💫10 (1/3)

Nem tudsz mozogni.

Úgy tűnik a tested nem teszi azt amit az agyad mond, hogy tenned kell valamit, bármit, de csak ott állsz, szemeid tehetetlenül Zoro gyenge testét nézi. A szíved hevesen dobog és képtelen vagy nem aggódni érte. Végül is bizonyos nyugtalansággal töltött el, hogy valaki, mint Roronoa Zoro így végzi majd. Az álma miszerint a világ legjobb kardforgatója legyen, perceken belül semmivé vált. Zorot ismerve, ez a gondolat sokkal fájdalmasabb neki, mint bármilyen seb. Hozzá szeretnél futni, vele lenni, biztatni, hogy minden rendben lesz, de Luffy megelőzött.

– Zoro – kiáltja olyan fájdalommal a hangjában, hogy egy pillanatra azon töprengsz, vajon neki vagy a kardforgatónak fáj jobban.

A száguldó kapitány látványa cselekvésre késztet. Mindketten Zoro oldalához rohantok, viszont nem tudsz máshova nézni csak a mellkasán lévő hatalmas élénkvörös sebre. Közelről még rosszabb. A vágás hihetetlenül mély, ugyan akkor mégis hálás vagy, hiszen harc közben volt lehetőséged Mihawk kardjához közel kerülni, és pontosan tudod, miszerint csupán egy mozdulattal is kettévághatta volna őt. Az okát, hogy miért nem ölte meg, nem akarod tudni, csak hálát adsz neki.

– Zoro – próbálod nyugodtan kiejteni nevét, de csak egy halk suttogás lett a vége – Kérlek ne tedd ezt, beszélj velünk. – szempillái megrebegnek, ami arra utal, hal téged. Láttad az arcán a finom rezdülést, az állkapcsa összes apró kis mozdulatát, ami reményt add. Azt kívánod, bárcsak elájult volna, akkor legalább nem kellene azt a kint éreznie, bár a következő pillanatban, kitágulnak íriszei. Ugyan nem ismer fel téged vagy Luffyt, talán kissé ki is fehéredtek íriszei, valamint könnyek gyűlnek vízvonalában, de biztos vagy benne, hogy csak egy dolog járhatót a fejében. Az ígérete. Félt, hogy megszegte mit annak a titokzatos személynek ígért, aki oly sokat jelent neki.

És te valamiért együttérzel vele.

– Jól tetted – suttogod gondolkodás nélkül közel hajolva füléhez – Csak maradj velem, maradj ébren, jó? – a kapitány egyetértően bólint, és olyan erősen markolja Zoro vállát, hogy attól félsz el fogja törni.

– Miért sírsz kislány? – hallod Mihawk hangját, amint befejezte a Luffyval való beszélgetését. Azonban most nem tudsz csendben maradni. Erőszakosan megtörlöd arcod a könnyektől, majd felállsz Zoro mellől, viszont nem mész egy tapodtat sem arrébb. Ha kell megvéded őt bármi áron. – Úgy tűnik bátrabb vagy mint a csapat többi tagja – folytatja a többiekre biccentve.

– Hogy van pofád beszélni velünk, azok után amit tettél? Menj a francba, te seggfej – kiáltasz rá, ami mindenkit meglep, de Mihawk csak félmosolyra húzza ajkait.

– Te törődsz vele – állapítja meg mire elszégyelled magad. Ennyire átlátható lenne az érzelmeid a zöld hajú kardforgató iránt.

– Természetesen, hiszen Zoro a legénység tagja – válaszolt neki, bár magad sem tudod miért.

– Vigyázz rá – biccent Zoro felé, egy kis ideig tekintette rajtad időzik. – Túl korai meghalnod Roronoa Zoro. Erősödj meg, aztán keres meg, várni foglak – ezzel Mihawk el is megy. Féltetted Zorot, hogy baja esik, ezért gyorsan ismét mellé térdeltél, amint Usopp és Nami is odaért. Szörnyű volt látni mennyi vért veszít.

– Ha én... – nagyot nyel, nehezére esik beszélni, miközben csillogó szemekkel nézz fel az égre – nem leszek a világ legjobb karforgatója...csalódni fogsz bennem? – Luffy természetesen kedvesen válaszolt, miszerint ez butaság és sohasem csalódna benne, de ez nem volt neki elég. Pár pillanattal később feléd fordítja fejét, mintha szüksége lenne a te szavaidra is. Annyi intenzitást és érzelmet tükröztek szemei. Tudtad, hogy arra van szüksége, a te szádból is hallja, amit ugyan ő is nagyon jól tudd.

A szíved azonban elszorul Zoro hangjában lévő elkeseredettségtől. Úgy hangzott mintha valóban szüksége lenne rá, hogy hallja a hangod. Soha nem érdekelte mások mit gondolnak róla, most viszont miért épp tőled akarja hallani? Nem értetted, de az volt a legfontosabb, hogy rendbe jöjjön. A fájdalomtól az egész teste megfeszül, amit késztetésre bír, hogy tegyél valamit. Óvatosan egyik kezed arcához emeled, hiszen félsz ha netalán elutasítana, azonban legnagyobb meglepetésedre nincs így. Finoman hüvelyki ujjaddal nyugtató köröket írsz le arcvonalán, ami egy kicsit ellazítja őt.

– Zoro, te vagy a világ legjobb kardforgatója, de igazából nem csak erre gondolok – egy pillanatra elhallgatsz, átgondolva, vajon most a megfelelő időzítés, elmondani az érzelmeid...de aztán rájössz, jelenleg nem ez a legfontosabb – Egyetlen vereség sem veheti ezt el tőled, azt ami vagy valójában, ugye tudod? Fáj a tudat, hogy úgy érzed bizonyítani kellene, miközben mind közül te vagy a legjobb. Mindig itt vagy nekünk, vigyázol ránk, igaz néha elég félreérthetően, de sohasem hagytál senkit cserben. És soha nem is fogsz Zoro – szavaid csak úgy ömlenek belőled, nem is gondolkodva azon mit is mondasz. Ezek után semmit sem hallasz, senki, semmit sem látsz ami nem Zoro. Csak ő, te és a szavaid léteznek, csak Zoro erős szorítása ébreszt arra miszerint a valóságban vagy. Megígéri, hogy soha többé sem fog veszíteni, miközben ujjait összekulcsolja a tieddel.

Ezek után nagy nehezen beviszitek Zorot a fedélzetre, majd Luffy a Baratiebe siet segítségért, míg a többiek elmentek keresni pár dolgot amit talán jól jön majd a kardforgatónak, de te csak mellette maradsz, szorosan fogva kezét.