One Piece Imagine

💫10(2/3)

– Hey Zoro. Rajtam van a sor, hogy beszéljek veled, bár nem igazán tudom, mit mondjak – motyogtad és leültél az ágya szélére, ahol eszméletlenül feküdt.

Ha nem Zeff lenne a Baratie tulajdonosa, és Sanji sem lenne ott, a kardforgató biztos nem élte volna meg a másnapot. És ez nagyon megrémít. Az idősebb férfi szerint most csak azt lehet tenni Zoroért, hogy beszélnek vele, elérik, hogy ne kerüljön a túloldalra, így úgy döntöttetek, hogy mindenki sorban mesél neki valamit. Vagy éppen olvas ha már kifogytak a szavakból, azonban te sohasem tudtad mit mondhatnál neki.

– Én csak...értem, hogy bizonyítani akarsz, betartani az ígéreted, ami igazán nemes dolog de...muszáj volt ennyire messzire elmenned? – motyogtad – Nem is tudom szavakba önteni, mit éreztem, amikor láttam, hogy megsérülsz...olyan volt mintha velem is ez történne, ezért nem tettem semmit, mert annyira fáj Zoro – motyogod a könnyeidet letörölve. Nem szokásod sírni, sőt, azonban ami történt vele igazán érzelmessé tett – De ez nem változtat azon, hogy mindig is te leszel a legerősebb, legjobb kardforgató számomra – mondtad de a hangod kicsit megremegett. Óvatosan a kezéért nyúlsz majd kissé megszorítod azt. – Fel kell ébredned Zoro – suttogtad miközben lehajtottad a fejed, így a könnycseppek a fiatal férfi kezén landolt.

– Hagyd abba a sírást – motyogta egy halk hang, mire azonnal felkaptad a fejed és észrevetted Zorot, aki épp a mennyezetet nézte.

– Zoro...Zoro, ébred vagy – kiáltasz fel boldogan majd szorosan megöleled őt egy pillanatra elfelejtve sérülését.

– Lazítanál? Nem akarok megfulladni – nyögött fel fájdalmasan, mire rosszul érezted magad.

– Azt hittem soha többé nem hallhatom a hangod – vallottad be miközben gyorsan letörölted könnyeid, hogy azok ne száradjanak az arcodon. Zoro szem e elkerekedik a szavaid hallatán, nem akarta elhinni, hogy valaki ennyire aggódott érte.

– Tényleg azt hitted ennyitől meghalok? – felsóhajtott miközben kezét óvatosan az arcodhoz emelte letörölve hüvelykujjával a megmaradt könnycseppeket. – Ne sírj, hülyén nézel ki – motyogta kicsit zavarban érezve magát, hiszen nem tudtad hogyan viszonyuljon ehhez a helyzethez. De téged ez sohasem zavart. Tudtad, hogy Zoro a maga módján nagyon is kedves és jószívű férfi, ezért is nevettél fel szavai hallatán. – Nem terveztelek elhagyni téged, Luffyt vagy bárki mást a legénységben. Szóval ne aggódj miattam – határozott volt szavai, viszont te csak a mondata első felét nem bírtad felfogni. Nem hagy el téged...talán csak azért mondta, hogy ne érezd rosszul magad, de ettől függetlenül nagyon jól esett.

– Igaz, hiszen Roronoa Zoro vagy, a világ legjobb kardforgatója – mosolyra húztad ajkaid, mire ő is hasonlóan tett ő is. Ezek után kis csend állt be kettőtök közt, amit te törtél meg, azzal hogy lassan fölé hajoltál, majd óvatosan homlokára adtál egy csókot. Magad sem tudod miért cselekedtél így, de jól esett, hogy nem utasított vissza. – Kiskoromban anya mindig homlokon csókolt ha megsérültem vagy rosszul voltam. Utána mindig fontos személyinek éreztem magam – osztottál meg egy nagyon bizalmas dolgot magadról, amit Zoro eszébe is véste. Azonban nem volt ideje szólni bármit is, mivel Luffy felkiáltott az ajtóban oda hívva a legénység többi tagját.