One Piece Imagine

🌹12

 ꪶ࿋྄ིᤢꫂKivégzésed napjaꪶ࿋྄ིᤢꫂ

ᴍʀܔ Buggy

A tenger sós illata átjárta az egész várost, minek jobban érezted az illatát, ahogy befordultál a sarkon. Nagyot sóhajtva elkezdtél sétálni, hátrakötözött kezekkel, tengerészgyalogosokkal az oldaladon. Azonban magasra emelted a fejed, ahogy sétáltál a tömeg közt. Nem bántad meg, hogy kioltottad az életüket, büszke voltál erre, hiszen azt jelentette, legalább akkora fenyegetés vagy mint egykor Gol D. Roger. Vigyorogtál miközben a szemeid a tömeget pásztázta. Félelem, harag, csodálkozás, bánat...ezek voltak a legtöbb érzelmek amikor ki tudtál olvasni tekintetükből.

– Utolsó szavak? – kérdezte a melletted lévő tengerészgyalogos, mire tekintetted a távolba nézett, amitől ők és a polgárok dühösebbek lettek, ugyanakkor féltek, mivel nem mutattál semmilyen félelmet ebben a helyzetben is.

– Szép nap ez a vérontásra – mosolyogtál el látva a félelmet ami az emberek arcán végigsöpört, majd felugrottál a tengerészgyalogosokat lerúgtad a peronról. A kötelet amivel meg voltál kötözve, csak úgy egyszerűen elszakítottad majd felvéve egy kardot, kezdted menteni az életed, miközben a kikötőhöz siettél. Természetesen ártatlan embereket nem öltél csak tengerészgyalogosokat vagy aki az utadba mert állni.

Buggy mindezt látta és felkeltette érdeklődését elszántságod, így úgy döntött segít a szökésben.

ᴍʀܔ  Luffy

Tavaszi reggel volt, és nem is lehetett volna jobb idő a kivégzésedhez. Mély lélegzetet vettél beszívva a virágokkal kevert tengeri levegőt, majd a napfény felmelegítette arcbőröd, aztán ujjongással kevert hangzavar töltötte be a várost. Rávigyorogtál a szétvált tömegre miközben a tengerészgyalogosok közelebb vittek a kivégző emelvényhez. Büszkeséget éreztél a mellkasodban, amikor azokra a győzelmekre gondoltál, amelyeket idáig véghez vitted. Minél közelebb lépsz az emelvényhez, annál jobban dobog a szíved az izgalomtól. Végre látni fogod a majdani kalózkirályt, mert szinte biztos, hogy ő is ott van. Bár nem ismertétek egymást, de másoktól hallottál róla és a legénységéről, ami ámulatba ejtett. Szerettél volna egy ilyen legénység tagja lenni, nem pedig olyan, aki folyton bajba kever, de már nem volt visszaút. Neked ezt a sorsot szánták, de nem bántad, hiszen megismerhetted Luffyt, még ha csak mások történetéből is. De biztos voltál benne, hogy ő egy olyan kalózkirály lesz, aki mindig is szerettél volna lenni.

– Utolsó szavak? – szólalt fel az egyik tengerészgyalogos, mire félmosolyra húztad ajkait, amint megpillantottad Luffyt.

– A kalózkodás nem bűn, amikkel megvádoltatok nem kalózokhoz méltó viselkedés, sokkal inkább bűnöző. Viszont valakit megölni, megfosztani az álmától...ennyi erővel miért nem végeztek i mindenkit? – mosolyodtál el egyenesen Luffy szemébe nézve, miközben kiejtetted az utolsó szavaid, amik mély sebet hagytak az emberekben.

ᴍʀܔ  Zoro

A téli szél megcsípte az orrodat, ahogy nézted a nap kezd lenyugodni. Kiléptél a tömeget elválasztó ösvényre, megbilincselt kezekkel, és egy csapat tengerészgyalogos vezetett a kivégző helyszínre. Egy ilyen esemény lendületet adott az egódnak, így büszke felemelt fejjel haladtál tovább. Nem bántad meg, és a büszkeséged miatt nem akartál együttérzést vagy bűntudatot színlelni az áldozatok családjai iránt. Természetesen bűnözőket öltél meg, akik ártatlanokat bántottak, de ezt nem érdekelte a tengerészet. Téged kaptak a tett helyszínén, még ha nem is feltétlen te öltél, de ott voltál és ez elég bizonyíték volt a vádak ellen.

Felkapta a szél a hajad, ami arra késztetett, hogy felnézz. Ekkor pillantottál meg egy zöld hajú férfit, aki egyenesen a szemeidbe pillant. Volt bennük valami, ami azt sugallta harcolj, ne add fel.

– Utolsó ...

– Hagyd már ezt a faszságot. Nem fáradtál már bele? – forgattad meg a szemeid kiszabadítva kezed majd lefejelted a tengerészgyalogost, aki mögötted állt. Felkaptál egy kardot majd a másikra szegezted, aki éppen megtámadni készült, de a mozdulatodra megdermedt. – Mind tudjátok, hogy ártatlan vagyok azonban a hülye vádakban. Még csak nem is kalóz vagyok hanem kardforgató, ti szemetek. – kiáltottad el magad, ismét lefejelve egy tengerészgyalogost.

Zoro nem értette miért van a nagy tömeg, ezért úgy döntött utána nézz, de arra nem számított, hogy kivégzés lesz. Elsőre hidegen hagyta, azt gondolta újabb idióta húzott ujjat a tengerészgyalogosokkal, azonban felkeltetted az érdeklődését, azzal, hogy túlerőben is de nekik mentél. Természetesen ettől még nem segített neked, de követet, amint ott hagytad a helyszínt, egészen addig míg szem elöl vesztettek.