One Piece Imagine

🎀11

 ꪶ࿋྄ིᤢꫂMikor kiderül terhességedꪶ࿋྄ིᤢꫂ

Remegtél, a felismerés, hogy babát vársz igazán félelmetes volt. Főleg, hogy egyáltalán nem volt tervezett baba, így nem tudhattad hogyan reagálna rá párod, azonban el kell neki mondanod bármennyire félsz, hiszen mégis csak joga van tudni róla. Épp indultál volna megosztani vele a hírt mikor is a mosdóba kellett sietned, ugyanis kiadtad magadból amit az nap ettél.

ᴍʀܔ Luffy

Savanyú szájízzel tapasztaltad a reggeli rosszullétet, - s biztosan nem utoljára-, majd a konyhába indultál egy pohár friss vízért. Közben pedig össze kell szedned a gondolataid, ugyanis el kell mondanod Luffynak, hogy apuka lesz. Észrevetted, hogy a konyhában nassol valamit éppen, és valamiért szorongás tört rád. Meg is dorgáltad maga maiért így érzel, hiszen ő Luffy. Miért is hagyna el csupán mert a kisbabátokat hordod a szíved alatt? Ez őrültség. Soha sem hagyna el. Vagy mégis? Nem, biztosan nem. Gyorsan megráztad a fejed, majd nagy levegőt véve indultál el az asztalhoz, és leültél mellé. De még előtte egy tálba jó sok ételt pakoltál. Magadhoz lévén legalábbis.

– Hűha szívem, mi ez a sok étel? Beteg vagy? – ugyan megfeszültél kérdése hallatán, de összeszedted a bátorságod, hogy elmondd neki.

– Luffy...? – felálltál mire édes nagy szemei követték mozdulatod. – Én...vagyok – furcsán nézett rád és már kérdezte is volna, mégis mit akarsz mondani, mikor is rájöttél, csak a mondat felét mondtad ki hangosan – Terhes vagyok.

Annyira megdöbbent a fiatal férfi, hogy nem reagált semmit, csak továbbra is csendben ült, aztán néhány másodperc múlva, nagyot nyelv ám továbbra sem szólt semmit. Helyette vett a bárányhúsból, megízlelve azt, mindvégig a szemedbe nézve. Arcod kipirosodott a dühtől, hiszen nagyon sokat őrlődtél azon, hogyan is mond el neki, mikor pedig gyűjtöttél elég bátorságot rá, ő csak tovább eszik.

– A fenébe Luffy, hagyd abba az evést. Terhes vagyok, baszdmeg – kiáltasz fel, kivéve kezéből az ételt amit az asztalra löksz. Ő csak nagyot nyelve pislogott rád ártatlanul, de szinte azonnal felállt mikor látta, hogy a könnyeiddel küszködsz.

– De nem tudom mit jelent – hatalmas szemekkel nézett rád mikor dühösen megcsaptad mellkasát – Mármint tisztában vagyok vele, hogy egy kisbaba növekszik itt – mondja csendesen kezét óvatosan már-már félve helyezve a még lapos pocakodra – de nem tudom mihez kezdjek vele. Mármint úgy értem nem készültem fel erre – motyogja fejét nyakadba rejtve, halkan szipogva, mire megkönnyebbülten felsóhajtasz és szorosan átöleled.

ᴍʀܔ Koby

Miközben hánytál, hallottad ahogy valaki hozzád siet segíteni, és tudtad Koby az. Döbbenet jelent meg az arcán és kifulladva nézett az ajtóból.

– T/N, mi a baj? – kérdezte de nem tudtál válaszolni mikor hánytál. Látva, hogy még nem végeztél, odasétált hozzád majd egyik kezével a hajad fogta össze a másikkal igyekezett megnyugtató köröket rajzolni hátadra. Fél, aggódott, hogy netalán beteg vagy, elkaptál valamit, hiszen napok óta nem festesz valami jól. Ugyan nem jegyezte meg, mivel tudjam ennyire érzékeny vagy ilyen témákra, azonban látta, hogy sokszor nem is eszel. És igazából a hangulatod is teljesen más mint szokott. Tegnap azért sírtál majdnem mert elfogyott a wc papír...érzékenység...és ekkor valami átfutott a fejében. Mi van ha... – Babát vársz? – félénken kérdezte, miközben segített a mosdókagylóhoz sétálni, hogy megmosd az arcod. Közben persze továbbra is nyugtatásképp simogatta a hátad. Válaszként bólintottál, mire hatalmas vigyor jelent meg ajkain és szorosan megölelt.

ᴍʀܔ Zoro

Hányás közben nyitott rád. Nyilván megkérdezte volna mit csinálsz, de hamar rájött így szó nélkül odalépett és hátrahúzta a hajad, arcán aggodalom látszott. Amikor végeztél megköszönted neki és kitessékelted a fürdőből, ugyanis szerettél volna zuhanyozni meg elvégezni a kis esti rutinod. Ugyan nem tetszett neki mert aggódott, hogy netalán beteg vagy, de eleget tett kérésednek és megvárt az ágyban. Ez a pár perc adott neked elég időt, hogy elmond neki, apuka lesz. Természetesen féltél, hiszen Zoro sohasem mutatta jelét a családalapításhoz, ugyanakkor tudtad mennyire szereti a gyerekeket, hiszen volt alkalmad tapasztalni. Igy némileg megnyugtatott. Már csak azért imádkoztál, hogy ne hagyjon el.

– Jól vagy? – kérdezte aggódva, azonnal elég lépve amint végeztél a rutinoddal. Nem szóltál semmit csak ak ezébe nyomtál egy aprócska kardot.

– Ez a tied – motyogtad ujjaid tördelve, remélve érti a célzást.

– Az enyém? De hát ez gyerek mérek – döbbent meg amint rájött miről is van szó – T/N, szülök leszünk? – suttogta bizonytalanul, ami nem vallt rá, mégis reménykedtél nem rossz értelemben értette. Válaszként bólintottál, mire közelebb lépett hozzád mosolyogva, majd óvatos csókot lehelt ajkaidra és hirtelen a karjaiba kapott – Meg kell ünnepelnünk – csókolt nyakadba, amiről tudta, hogy az egyik érzékeny pontod.