Alexander a maffia család örököse. Egy bérgyilkos, aki rettegésben tartja az egész várost. Mert aki Ivanov, annak nincsenek érzései, mert őket kegyetlennek nevelték.
Viszont Alexander Ivanov élete sosem volt egyszerű, hiszen egy nap megismerkedik e...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Talán nem én vagyok a legjobb ember, de téged sosem tudnálak bántani!
Minden kimondott szavam igaz volt. Sosem tudnám bántani őt, még akkor sem a szörnyetegnek titulálnak.
-Lehet,hogy nem bántottál fizikailag, de te voltál az, aki érzelmileg halottá tett! -nézett fel rám könnyes szemmel.
-Miért hagytál el?
-Ha elmondanám az igazságot, talán jobban fájna neked. -léptem közelebb hozzá,majd a hüvelykujjammal óvatosan letöröltem az arcára hullott könnyeit.
-Akkor legalább nem gyülölnélek...-hunyta le a szemeit amikor az arcához értem. -Mert én nem akarlak gyűlölni téged!
Ahogy néztem őt, a szívem összeszorult. Én tettem ezt vele. Sosem fogom magamnak megbocsátani,hogy ilyen mértékű fájdalmat okoztam neki. Összetörtem a szívét, miközben ő a legnagyobb odaadással szeretett engem.
" Talán még is egy szörnyeteg vagyok"
-Elárultam a családomat,mert egy olyan nőbe szerettem bele, aki nem a mi világunkba tartozik. -néztem félre, miközben visszaemlékeztem arra az éjszakára.
-A legnagyobb félelmem vált valóra. Hoznom kellett egy döntést, ami összetöri mindkettőn szívét!
Feszülten kifújtam a levegőt. Az igazság az,hogy nem akartam erről beszélni.
-Az apám választás elé állított az nap éjjel. Választanom kellett, vagy visszatérek a munkámhoz, vagy végig kell,hogy nézzem ahogy megölnek téged.
-Istenem Alexander...-suttogta, miközben patakokban folytak a könnyei.
-Biztonságod volt a tét. Érted pedig bármire képes vagyok, ha ezzel biztonságban tudhatlak. -füle mögé tűrtem az egyik tincsét, aztán folytattam. -Megérdemelsz egy olyan férfit, aki nyugodt és gondtalan életet ad. Tudtam,hogy ezt más megadhatja neked, ezért elengedtelek téged.
Majdnem elsírtam magam,ezért elfordítottam a fejem. Azonban váratlanul Svetlana közelebb lépett hozzám és lassított felvételben láttam,hogy két keze közé fogja a borostás arcom, majd ajkát az én ajkamhoz nyomja.
A pillanat,amikor az ajka az én ajkamhoz ért, abban a pillanatban azt akartam,hogy megálljon az idő. Életem végéig itt akartam maradni.
