Alexander a maffia család örököse. Egy bérgyilkos, aki rettegésben tartja az egész várost. Mert aki Ivanov, annak nincsenek érzései, mert őket kegyetlennek nevelték.
Viszont Alexander Ivanov élete sosem volt egyszerű, hiszen egy nap megismerkedik e...
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Óvatos mozdulatokkal szálltam ki az autóból. A kezem remegett és a szívem szaporán vert. Mély levegőt vettem, majd megindultam Lorenzo féle, aki a kezét nyújtva segített fel a lépcsőn.
-Üdvözlöm önöket! Érezzék jól magukat.-nyitották ki előttünk az ajtót, majd beléptünk egy letisztult és elegáns bálteremben, ami tökéletes látványt nyújtott.
A teremben leginkább a bézs szín dominált, de helyenként a fekete szín is megtalálható volt. A falakat híres festők festményei díszítették, ami még jobban kiemelte a hely pompáját.
-Lorenzo, barátom! -lépett mellénk egy magas jóvágású férfi. -El se hiszem,hogy elfogdtad a meghívást.-fogott kezet az említett férfivel, majd váratlanul rajtam állapodott meg a tekintete.
-Hallodtam,hogy megnősültél, de nem gondoltam volna,hogy ilyen gyönyörű nőt vettél el.-nézett végig rajtam pajzánul. -Alberto Cox.-mutatkozott be, majd egy lágy csókot lehelt a kézfejemre.
-Svetlana DiNozzo.-eröltettem magamra egy halvány mosolyt.
-Ha nem tudnám,hogy nős vagy,azt hinném, hogy a feleségemet szeretnéd! -a hangja fenyegetően hangzott.
-Szeretem a nőket, azt te is jól tudod, de azért férjezett nőkkel nem kezdek ki.-veregette meg Lorenzo vállát. -De most már igyunk valamit!
-Ha nem gond,akkor én most nem tartanék veletek.-néztem felváltva a két ferfira. -Elmennék a mosdóba, nem érzem jól magam.
-Menj csak előre Alberto!
A férfi tétovázott de bólintott, miszerint megértette, majd magunkra hagyott.
-Tudod jól,hogy nem szeretem ha át akarnak verni engem...-fordult felém miután megbizonyosodott róla,hogy csak egyedül tartózkodunk a folyosón.
-Tényleg nem érzem jól magam Lorenzo!
-Most az egyszer bízom meg benned. -simított végig az arcomon, majd váratlanul megszorította azt. -De ha eljátszod a bizalmamat, a te lelkeden fog száradni két ember halála.
Lehunytam a szemeim, és akaratlanul is lejátszódott előttem, ahogy számomra két fontos személy meghal.
-Kapsz fél órát!-engedte el az arcomat, majd megse várva a válaszomat, Alberto után indult.
A könnyeimet törölve indultam meg, hogy megkeressem a mosdót, amit hosszú keresgélés után, a harmadik emeleten találtam meg. Azonban még mielőtt beléphettem volna,egy kar fonódott a csuklóm köré és a számat eltakarva, minden ellenkezésem ellenére egy sötét, ismeretlen szobába hurcoltak.
-Kérem ne bántson!-könyörögtem, de amint a kétségbeesett szavak elhagyták a számat, az egyetlen fényforrás a szobában felkapcsolt, és szembe találtam magam a fogvatartómmal...
