Alexander a maffia család örököse. Egy bérgyilkos, aki rettegésben tartja az egész várost. Mert aki Ivanov, annak nincsenek érzései, mert őket kegyetlennek nevelték.
Viszont Alexander Ivanov élete sosem volt egyszerű, hiszen egy nap megismerkedik e...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Erős fejfájásra ébredtem, egy számomra ismeretlen szobába. Lassan ültem fel, majd körbe pillantottam az apró szobában, amiben csak egy rozoga ágy és egy kisebb szekrény volt. A falat és a mennyezetet penész fedte, amitől a gyomrom felfordult.
-Hahó! -kiáltottam és bíztam benne,hogy valaki meghallja. -Van oda kint valaki?- próbálkoztam újra.
-Felébredtél kedvesem?-nyitott be váratlanul Lorenzo.
-Hol vagyok?-tettem fel az első kérdést, ami eszembe jutott.
-A házamban, csak jobbnak láttam ha egyenlőre az alagsorba zárlak. -lépett közelebb hozzám.
-Nem vagyok egy állat,akit bezárhat! Engedjen el!
-Vedd vissza a hangerőt, ha jót akarsz magadnak.-fogta meg az arcomat.
Olyan erővel fogta meg az arcomat, hogy könnyek gyűltek a szemembe. Fájt és a tudat,hogy még megsem ütött, megrémísztett.
-Ha mégegyszer előfordul, biztosra veheted, hogy nem úszod meg ennyivel.-hajolt közelebb hozzám. -Ne akard,hogy a szép arcod bánja...
-Nem fordul elő többet.-hunytam le a szemem.
-Merem ajánlani. -engedte el az arcomat. -Most viszont, egy kicsit beszélgetni fogunk.
-Még is miről akar maga velem beszélni? -ültem egy kicsit távolabb tőle.
-Alexander Ivanov-rol.-ejtette ki annak a férfinak a nevét,aki elhagyott és becsapott. Akinek a gyermekét a szívem alatt hordom.
-Egy egyszerű üzletember. -néztem rá.
-Ez volt az év vicce kedvesem.-nevetett fel.
-Nem viccnek szántam. Soha nem avatott be a magánéletébe.
-Komolyan hülyének nézel te engem?-a hajamnál fogva rántott oda magához.
-Kérem...-sírtam el magam. -Esküszöm nem hazudok magának.
-Tudod hányszor mondták már ezt nekem?
Nem mertem megszólalni. Féltem, hogy ha még egyszer kiejtek valamit a számon, amit ő hazugságnak vél, kapok egy orbitális nagy pofont.
-Beszélj már!-ordított.
-Miért nem akar nekem hinni?-néztem fel rá. -Nem tudok róla mást, csak azt, hogy üzletember és távol él a családjától.
-Hogy miért nem akarok hinni?-kérdezett vissza. -Azért mert Alexander Ivanov, egy Maffiafőnök! Egy gyilkos!
-Tessék?
A hír hallatán szédülni kezdtem. Sokként hatott rám, hogy az a férfi, akit szívből szeretek, hogy akitől gyermeket várok,egy könyörtelen gyilkos. Akiről mindvégig megvoltam győződve, hogy jó ember.
-Nem! Ez nem lehet igaz.-dadogtam kétségbeesetten.
-Te tényleg abban a hitben éltél, hogy ő csak egyszerű üzletember?
-Ő nem lehet gyilkos...-kezdett minden elhomályosodni körülöttem. A sötétség lassan magával ragadott. Nem értettem már tovább Lorenzo szavait.
