Alexander a maffia család örököse. Egy bérgyilkos, aki rettegésben tartja az egész várost. Mert aki Ivanov, annak nincsenek érzései, mert őket kegyetlennek nevelték.
Viszont Alexander Ivanov élete sosem volt egyszerű, hiszen egy nap megismerkedik e...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Reggel remegő lábakkal keltem fel a kanapéról, kezemet pedig magam köré fontam. Az éjszaka emlékei élesen villantak be, ezért szorosan lehunytam a szemem. A fürdőszobába belépve üveges tekintettel húztam le magamról a tegnap este viselt fekete ruhámat, majd a zuhany alá álltam és engedtem, hogy a jéghideg víz végig folyjon a testemen.
Az éjszaka borzalmas volt. Minden pillanatban éreztem a testemen az érintéseit és a csókjait. Érezetem ahogy erőszakosan belém hatolt és durván simogatta a bőröm.
-Istenem..-támaszkodtam meg, miközben zokogásban törtem ki.
A légzés kissé nehezebbé vált, és a látásom elhomályosodott. Úgy éreztem, bármelyik pillanatban elájulhatok így remegő kézzel elzártam a még mindíg rám folyó vízet és a törölközőmet magam köré csavarva, kiléptem a zuhanykabinból.
-Asszonyom! Minden rendben van magával?-kopogott be Stella, a házvezető nő. -Ha nem érzi jól magát, szóljon és hívok magának egy orvost.
-Mi folyik itt? -hallottam meg Lorenzo hangját, rajtam pedig mégjobban eluralkodott a pánik.
-A kisasszony egy ideje bent tartózkodik a fürdőszobában és úgy gondolom,hogy rosszul lehet uram.
-Hagyj magunkra!-utasította, majd alig néhány másodperc elteltével, idegesen rontott be hozzám.
A földön ülve, összébb húztam magam és próbáltam minél távolabb kerülni tőle. Nem akartam,hogy a közelemben legyen és azt sem,hogy hozzám érjen.
-Mi bajod van?
-Nem érzem jól magam.-a hangom kissé megremegett, miközben a könnyeimet próbáltam visszatartani.
-Rohadtul unom már ezt!- guggolt le hozzám, majd maga felé fordította az arcom.-Van fél órád elkészülni, különben kénytelen leszek más módszerekhez folyamodni.
-Világos voltam?
-Igen.
-Sminket is használj,mert eléggé sápadt vagy Kedvesem.-mosolyodott el, majd segítség nyújtás nélkül ott hagyott engem a padlón.
-Rohadj meg!
Minden erőmet összeszedtem, majd óvatosan felálltam a hideg márvány padlóról és lassan elindultam az ágy felé, ahol már gondosan ki volt készítve a ruhám amit ma viselnem kell. Kissé szédelegve vettem magamra a mélyen kivágott vörös ruhát, és az igazat megvallva nagyon elnyerte a tetszésemet, de örülni már kevésbé tudtam neki.
-Csodálotosan fest asszonyom!-lépett be Svetlana tálcával a kezében.
-Köszönöm.- mosolyodtam el halványan.
-Hoztam magának frissen facsart narancslét és mellé egy kis rántottát ahogyan szereti.-tette le elém.
-Igazán nem kellett volna fáradnia.-néztem rá az idős asszonyra.
-Ne beszéljen butaságokat, inkább üljön le és fogyassza el a reggeliét, addig én elkészítem önnek a fizuráját.
-Hálás vagyok önnek. -foglaltam helyet, és hagytam,hogy elkészítse a hajamat. Közben pedig nekiláttam elfogyasztani a reggelimet.
-Maga lesz a legcsodálatosabb nő mind közül.-pillantott végig rajtam, miután nem egészen fél óra alatt sikerült elkészülnöm.
-Mivel tudnám megköszönni a segítségét?
-Mondtam,hogy ne beszéljen butaságokat! Szívesen segítettem önnek, viszont most már mennie kell. Az úr már várja önt!
-Köszönöm.-öleltem meg, majd a táskámat magamhoz véve, elindultam le az előtérbe ahol már Lorenzo várt rám.
-Gyönyörű vagy Kedvesem!-nézett végig rajtam, majd a kezeit a zsebébe süllyesztette és lassan a hátam mögé lépett.
-Szívesen letépném rólad ezt a falatnyi ruhát és itt rögtön magamévá tennélek, de sajnos késésben vagyunk.
Az eddig bent tartott levegőt, lassan és szaggatottan fújom ki.
-Viszont amint hazaértünk, a farkam a te szűk és nedves nőiességedben lesz.
