Alexander a maffia család örököse. Egy bérgyilkos, aki rettegésben tartja az egész várost. Mert aki Ivanov, annak nincsenek érzései, mert őket kegyetlennek nevelték.
Viszont Alexander Ivanov élete sosem volt egyszerű, hiszen egy nap megismerkedik e...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Ugyan olyan szörnyeteg vagy te is Alexander! -rántottam ki a kezemet a szorításából, majd a reteszt elfordítva dühösen viharoztam ki.
Azonban messzire nem értem, mert Lorenzo a folyosó túloldalán ált, rám várva. A szemembe nézett, le sem vette a szemét rólam. Ellökte magát a faltól, majd felém sétált.
-Nem szeretem ha hülyének akarnak nézni!-simított végig az arcomon, majd egy hirtelen mozdulattal megszorította. - Hányszor kell még el mondanom,hogy te az én tulajdonom vagy?
-Ez fáj Lorenzo.
-Hidegen hagy,hogy mi fáj és mi nem! -hajolt közelebb hozzám. -Nem szeretem,ha hozzá érnek ahhoz, ami az enyém!
Borzongás futott végig rajtam. A szavait olyan birtoklóan mondta, hogy ismét elöntött a méreg.
-Ne kezelj úgy,mintha egy tárgy lennék.
-Ha úgy kezelnélek, valószínűleg éjt nappal csak dugnálak kedvesem!- testét az enyémhez nyomva, súgta a fülembe. -Most viszont mennünk kell,mert várnak ránk, de ígérem, hogy amint haza érünk megmutatom milyen is volna,ha tárgyként tekintenék rád.-hajolt el tőlem, majd öltönyét megigazítva, kéz a kézben indultunk vissza az asztalunkhoz.
-Remélem minden rendben.-nézett ránk felváltva Alexander édesapja, miután helyet foglaltunk mi is az asztalnál.
-Természetesen, csak a feleségem egy kicsit rosszul érezte magát.-simított végig a hátamon, amitől a hideg rázott.
-Rátérhetnénk a lényegre mert elvileg üzletelni vagyunk itt,nem bájcsevegni.-szólt közbe Alexander unottan.
-Tehát beszéljünk az üzletről.-húzódott el tőlem, majd egy akta táskát tett az asztalra, majd miután kinyitotta azt, Alexander felé fordította. -3 millió Luciano fejéért.
-Micsoda nagylelkű ajánlat, vagy nagyon kétségbeesett.-nézett a táskában lévő összegre, majd vissza Lorenzora. -Azon tűnődöm,hogy akit megakarod hogy öljek, duplán fizetne a fejedért.- mosolyodott el, majd az oldalához rakta a kezét.
Másodpercek alatt mellénk lépett Lorenzo testőre, aki kibiztosította a fegyverét majd egyenesen Alexaderre fogta.
-Mond meg a talpnyalódnak, hogy tegye le a fegyvert! 4 másodpercet adok.-nézett rá, de Lorenzo nem tett semmit.
Alig tudtam felfogni,hogy mi történik csak arra eszméletem fel,hogy Alexander rezzenéstelen arcal elő rántja a fegyverét és pontos célzással fejen lövi a mellettünk álló testőrt, majd annak élettelen teste a padlóra zuhan.
-Takarítsd fel!-int egy másik emberének Lorenzo.
Sokkos állapotban ültem és figyeltem a történteket, miközben próbáltam nem elhányni magam ott mindenki előtt.
-3 millió. A fenébe is, fogadd el!
-4 millió! Az ár megugrott.
-Rohadék...-morogta. -Rendben! De csak ha megteszed egy héten belül!
-Te csak ne szabj nekem feltételeket!- állt fel az asztaltól, majd az italába belekortyolva, megállt Lorenzo mellet. -Nehogy a végén a te homlokodba végezze a golyó. -paskolta meg a vállát, majd szó nélkül távozott.
