| Na igen ebből oltári nagy veszekedés alakult, de végül túl éltük és megállapodtunk abban, hogy mind a hármunkat elviszi moziba. |
- Niko itt alszol? - kérdezi anya.
- Holnap munkába kell mennem szóval nem - rázza meg a fejét.
- Kórház után lehet? - kérdezi anya meglepetten mire Niko bólint.
- Az orvost megkérdeztem és azt mondta, hogy mehetek dolgozni.
- Értem - bólint anya.
- Mikor indultok? - kérdezi apa a csillag nézésre értve.
Niko rá néz az órájára majd rám mosolyog.
- Ha nem baj akkor most - áll fel mikor anya megrázza a fejét jelezve, hogy nem baj.
Én is felállok majd megborzolom Isaac haját majd Natet is és felveszek egy bördzsekit, hogy ne fagyjak ketté.
- Akkor induláás - nyítom ki az ajtót. - sziasztok - köszönök el mosolyogva.
- Jó szórakozást - kacsint anya mire apa látva anya reakcióját nyel egyet és magára erőltet egy mosolyt és ő is elköszön.
- Sziasztok - lép ki Niko is.
- Na tessék - rázza meg a fejét Isaac.
Kilépve hagyom, hogy Niko kinyissa az ajtót mire behuppanok. Mikor Niko becsukja az ajtomat ő is beul és elindulunk.
- Ugye nem fogsz le lökni a hegyről? - kérdezem.
Fél szemmel értetlenül rám néz.
- Kory te bolond vagy? Miért löknélek le? - kérdezi értetlenül.
- Jó csak láttam ilyet egy filmben - mondom. Niko elneveti magát.
- Bolond vagy - mosolyog.
Az út kivételesen csendesen telik, de nekem muszáj megszakítanom.
- Tudtál a szívbetegségedről? - kérdezem. - Mielőtt még ez történt.
Néma csend. Niko nem válaszol ezért rá nézek.
- Niko.
- Igen tudtam róla - bólint végül.
- És ezt nekem mikor akartad elmondani? - kérdezem.
- Elakartam - néz rám fél szemmel.- csak nem tudtam, hogy hogyan mondjam el.
- De elmondhattad volna.
- Igen tudom és már bánom csak nem akartalak ezzel téged fárasztani.
- Te normális vagy? - kérdezem tátott szájjal - jah biztos ezzel fárasztasz. - forgatom a szemem.
- Ne haragudj - néz rám egy pillanatra.
- Nem haragszom. Kéne még bármit tudnom? - kérdezem sóhajtva.
Mosolyogva rám pillant.
- Hmmm, talán még azt, hogy szeretlek.
Vigyorogva nézek ki az ablakon.
- Talán én is téged - vigyorgok.
Egész utat végig mosolyogtam és amikor kiszálltunk akkor sem volt másképp.
- Hölgyem - nyújtja a kezét mire
megragadom és hagyom, hogy kihuzzon a kocsiból - mi történt, hogy ennyire virul? - kérdezi.
- A másik barátom írt - nézek rá.
- Jah az más - nevet majd becsukja az ajtót és magához ránt és nyom egy puszit a homlokomra.
- Fel kell sétálni a dombra - mondja Niko.
