| - Na azért - fogja meg a kezemet majd belépunk a házba. |
- Helloo- köszönök.
- Sziasztok - veszi le a kabátját Niko.
- Ááá, sziasztok - lép ki anya a konyhábol.
- Remélem nem gond ha itt töltöm az éjszakát. - mosolygott anya Niko mire anya mosolyogva megrázta a fejét.
- Dehogy baj. Menjetek fel nyugodtan a szobába vagy ahova csak akartok - apa a szoba hallatára felpattant.
- Sziasztok- jött oda. -Gyertek nézzétek velem a tv-t - hívott oda minket.
Nevetve Nikoba karolok.
- Apa - nevetek.
Felmegyünk a szobámba. Niko az ágyamonnén meg az íróasztali székemen foglalok helyet.
- Mindjárt itt a születésnapod - veti oda mire meglepetten fordulok felé.
- Nem is mondtam még neked. Honnan tudod? - kérdezem.
- Lássuk csak. Nate - számolja az ujjain- Isaac, Anyud, apud, Isabel, Lucas.
- Jojo elég - nevetek.
- Van valami kívánságod? - kérdezi majd eldől az ágyamon.
- Hmmm - dobom le magam mellé - például egy harmadik randi - nézek rá fél szemmel mire mosolyogva bólint.
- Én is arra gondoltam.
Mosolygok majd a plafont bámulom mint ha lenne rajta valami érdekes.
- A suli miatt el kell költöznöm - sutom le a szemem.
Hirtelen felül majd rám néz.
- És ezt mikor akartad nekem elmondani? - kérdezi.
- Előbb elakartam csak amikor veled vagyok ilyenekre nem tudok gondolni - sohajtok majd én is felulok.
- Tényleg el fogsz költözni? - néz rám.
Sóhajtva bólintok majd vissza dölök az ágyra.
- Tudod mit? - mosolyog rám Niko. - megyek veled.
- Ezt így hirtelen el tudtad dönteni? - kérdezem.
- Mikor te kerülsz a kérdésekbe akkor is mindig hirtelen téged választalak - kacsint mire elmosolyodom.
- Tényleg jössz velem? - fogom fel a hallottakat.
- Persze- vonja meg a vállát
- És a munkád? - kérdezem.
- Lesz ott is - mondja - munkát bármikor feláldoznék miattad.- mosolyog.- de most ne ezzel foglalkozzunk. Majd nyár elején szerzel diák munkát én meg vállalok plussz munkát és egyenkőre meg leszünk albérletben majd veszunk egy házat.
- Konkrét terveid is vannak? - kérdezem.
- Rengeteg tervem van - dől vissza az ágyra.
- Köszönöm - nézek rá hálásan mire haragosan rám néz.
- Még egyszer valamit megköszönsz- szíd le.
- Jojo bocsánat- mosolygok.
Már kb 5 perce az ágyon fekszunk és csak a plafont bámuljuk. Hirtelen fel ül.
- Esti séta? -kérdezi mire csillogó szemekkel bólintok.
Az utcai fények között sétálunk egymás kezét fogva. Ő az első barátom. És szerintem nem is kívánhatnék jobbat. Igaz pontosan egy hete vagyunk együtt, de szerintem azóta eléggé komoly dolgok történtek és egyre komolyabb a kapcsolatunk.
- Picit pihenjunk - megy a buszmegálló felé és leul a várakozók székére.
- Jól vagy? - kérdezem majd leguggolok elé.
Nem válaszol, de látom rajta, hogy nincs jól. A mellkasát fogja majd egyre gyorsabban veszi a levegőt.
- Hé- hé - pánikolok már én is, de hamar össze szedem magam mivel Niko nincs jól. - lélegezz mélyeket. Fáj valamid? - kérdezem a tekintetét keresve. Bólint majd picit utogetni kezdi a szívét.
-Ne - sohajtok, hogy ne sirjam el magam. - lélegezz hívom a mentőket - veszem elő a telefonomat közben le sem veszem a tekintetem Nikorol csak akkor amikor kerestem a számot.
Mikor beszéltem a mentősökkel és mondták, hogy azonnal jönnek leguggoltam megint Nikohoz és próbáltam minden erőmmel támogatni. A pulzusát néztem vagy próbáltam elterelni a figyelmét. Majd egyszer csak lassabb lett a szívverése amit rajta is meg lehetett látni és egyszer csak le csúszott a székről.
- Ne, ne, ne - kuszkodtem a könnyeimmel -jöjjenek már - motyogtam majd mint ha megéreztem volna azonnal hallottam a mentő autó hangját.
- Kérlek bird ki - térdeltem le hozzá. - kérlek - könyörögtem.
- Hölgyem hátrébb - húzott el egy mentős majd az egyik leguggolt és megmérte a pulzusát. - azonnal korház.- mondta mire jött a többi mentős és beemelték a kocsiba.
- Én is megyek - mondtam majd beultem a kocsi hátsó részére.
Nikot néztem és a könnyeim csak záporoztak. Résnyire volt csak kinyitva a szeme és végig csak engem nézett.
Mikor már könnyeim tengerként folytak megfogtam a kezét és próbáltam minden erőmmel azon lenni, hogy előbb bejusuunk a kórházba.
Mikor ez megtörtént a mentősök ugyan úgy intézkedtek és tolták be az egyik orvosi szobába.
Végig követtem őket majd az egyik megállított az ajtó előtt.
- Kint kell maradnia - szólt.
- Kérem - nézek rá, de bezárta az ajtót majd biztatóan rám nézett.
Össze roskadva egy széken kisirt szemmel írtam anyának.
Nem telt el 10 perc mire megjelentek. Mikor megláttak rohantak és Isaac és Nate azonnal elém guggoltak míg anyáék mellém.
Elmeséltem mindent amit párszor megszakított a sirásom, de a lényeget csak értették.
Mikor már vagy 2 órája várakoztunk anyáék szoltak, hogy menjek le és kis bufébe egyek valamit én azonban nem mentem.
- Én nem megyek innen sehova. Megvárom, hogy kijöjjön akár még órákig is tart.
Anya sóhajtva megsimitja a karomat.
- Mi lemegyünk, ha nem baj. Kell valami?
- Nem -rázom meg a fejem majd anyának a kézfejét megsimitom.
Orvosok ki be mászkáltak a szobából és a szobába. Az összest mikor megkérdeztem azt mondták, hogy nincs mit aggódni ami kicsit lenyugtatott azonban még mindig nagyon aggódtam.
Közben anyáék is felértek és mellettem lévő székeket elfoglalták.
- Kory tudom, hogy nem kértél semmit, de tessék - nyújt felém egy sport szeletet Isaac.
Rámosolygok majd megölelem és utána Natet is.
Remélem tetsziiik
Az előző tiktok fiokombol valamiért a telóm kijelentkezett ezért kezdtem egy újat
Itt fogom jelezni ha ki teszek új storykat (nyilván mindenkinek írok még)
Szóval akinek van kedve kérlek bekövetné az oldit?
.hannaahmoon (még nincs profilképe)
Köszönööööm
X
