|Tervünk az volt, hogy nagyon kis ideig leszünk bent csak, hogy két lányról beszélünk akiknek fogalma sincs mit vegyenek fel + nem volt olyan ruci ami jó lett volna.|
Végül egy nekem egy fekete bőr hosszú ujjú eléggé tapados rucira esett a választásom (Isabel szerint nagyon jól áll) Isabelnek pedig egy spagetti pántos fekete rucira ami eléggé jól állt neki.
- Ruci pipa - mondja Isabel amint kilépünk az ajtón - Ahjj, még cipőt kell néznunk- nyöszörög.
- Elmegyünk cipöért utána beulunk a mekibe- nyujtom a jobbomon az alku miatt.
- Áll az alku - rázza meg a kezemet mire mosolyogva fel lépünk a mozgólépcsőre.
Két srác jön velünk szembe. Mindkettő a sulinkba jár. Mosolyogva köszönök nekik mire Isabel is így tesz.
- Sziasztok- mondják.- Merre mentek? - kérdezi a magasabbik.
- A cipő boltba- kiabálja le Isabel mert mi már jóval fent voltunk ők meg jóval lent.
- Fent várjatok meg minket- kiabálja most már az alacsonyabbik.
Kérésuk szerint megálltunk a korlátnál és őket vártuk.
- Az alacsonyabbik az uncsitesom- mondja Isabel mire bolintok.
- Akkor jo.
Kicsit azért nyugtatott ez a tény, hogy nem teljesen idegenek. Mikor felértek mosolyogva oda sétáltak hozzánk. Majd minkettő rám nézett.
- Alden- mutatkozik be a magasabb.
- Mace - mondja az alacsonyabbik.
- Kory vagyok - mosolyogok zavartan. Miért van az, hogy nagyrészt fiúkkal vagyok jóba? Magamban kínosan elnevettem magam majd hallgattam a beszélgetést.
- Én meg Isabel, de úgy is tudod ki vagyok- nevetett.
- Sajnos - huzza el a száját Mace játékosan mire Isabel meglöki a vállát.
- Ez miatt a bűnöd, hogy be kell jönnötök velünk a cipős boltba. - húzza össze a Isabel.
- Muszáj volt beszolnod? - suttogja nevetve Alden barátjának.
- Héé, már nem azért, de ti kérdeztétek, hogy merre megyünk - tátom el a számat. Na tessék itt az igazi Kory.
- Az hittük kajálni mentek - tette fel a kezét védekezően a kezét Alden mire nevetve elindultunk.
- Nyugtatás képp:utána oda megyünk - mondta Isabel majd beléptünk a boltba.
Az idő gyorsan és jó hangulatban telt. A beszélgetésből csak egy dolog hiányzott. Hogy nincs itt Niko tanár úr.
- Majd akkor találkozunk suliban - köszöntek el a fiúk mikor kiléptunk.
- Sajnos - kiabálja oda Isabel.
Útközben Isabelt elhagytam (haza ment) majd én is elindultam. Út közben egy ismerős kocsi dudált. Niko tanár úr mosolyogva intett a szélvédőn keresztül. Vissza integettem, de nem volt vége ugyan is lelassított majd megállt mellettem.
- Nem foglak elrabolni ne aggódj - mondta Niko tanár úr miközben lehúzta az ablakot.
- Pedig már futni akartam - mondom nagyon sóhajtva.
- Azt megnéztem volna - neveti elmagát.
- Haha - vágok fa pofát.
- Kory- váltott át komolyabb témába- ami volt a kiránduláson...- kezdte el mire azonnal tudtam mire gondol, de akkor is értetlen fejet vágtam. Így tudtam csak el takarni a full vörös fejem. - Tudom, hogy tudod mire gondolok - mondja mire abba hagyom az értetlen fejet és rá meredek- felejtsük el. A diákom vagy - mondja mire érzem a keserű ízt a számba.
- Rendben - vonom meg a vállam úgy téve mint ha ez természetes lenne. Majdnem elsirom magam, de tartanom kell.
- Rendben akkor szia - mosolyog majd elhajt.
Rohanni kezdtem majd a házba benyítottam. Gyorsan köszöntem apuéknak majd beestem a szobába.
Hogy felejtsem el az egészet amikor majdnem megcsókolt?
Álomba gondolkodtam magam. Tanulni nem tanultam, de mivel holnap úgy is laza nap lesz a holnap utáni bál miatt így nem is csinálunk semmit.
Igazam is lett. Matekot elhalasztottuk ( drága magyarázó képességemnek hála ) és hát a nap viszonylag jól telt. Próbáltam nem koncentrálni a tesi tanárra, de a kapcsolatunk ugyan olyan volt így nem nagyon bántam. Úgy sem fogja elfelejteni olyan hamar. Ördögi bevetésem után ami úgy hangzott, hogy muhahahaha rájotttem, hogy de. Könnyen elfelejti mivel ott van az Olivia tanár nője.
* Bál nap *
Mivel délelőtt az órák megvannak tartva és csak négytől kezdődik egy farmert és egy fekete felsőt vettem fel rá meg egy barack színű pulcsit.
Rucit és a cipőt (fekete szandál féle lett) belenyomkodtam a táskámba majd lementem.
- Szegényem, te nem jöhetsz? - kérdezem direkt szívatva Isaackot.
- Szegényem majd rá jössz, hogy megyek - mondja mire értetlenül rá néztem.
- Mivan?- kérdezem.
- Az igazgatótok nője a mi igazgatonk és közölte, hogy ha szeretnénk beszélt a férjével így át mehetunk.
- Ez komoly? - nézek rá.
- Aham- bólint mosolyogva.
Megborzolom a haját és ördögiesen rámosolygok.
- Akkor legalább suliban sem szabadulsz tőlem- mosolyogok rá.
- Jajj ne tényleg - nevet.
Natettel elindulunk a suli felé.
- Mond, hogy ing lesz rajtad - mondom.
- Az lesz-bólint.
- Juujj, de joo. Beléd karolok meg Isaacba és akkor filmbeli testvéreknek nézünk majd ki- ujjungok.
- Dejo - fintorog mire oldalba lököm (kicsit majdnem leesett az útra, de mentségemre legyen mondva, hogy csak majdnem)
Miután beértunk a suliba a szokásos elköszönés után (meguti a karomat) belépunk. Én a saját osztályom felé ő meg a sajátja felé.
Ian jön velem szembe. Ki hitte volna, hogy az egyik fiú barátom.
- Szia- mosolyog, majd felveszi velem a tempót és egyenesen a szekrényem felé vesszük az irányt.
- Szia, rég beszéltünk. Hogy vagy? - kérdezem.
- Egész jol-vonja meg a vállát. - Figyi, bál után már nem ebbe a suliba fogok járni szóval ha nem találkoznánk a bálban akkor elszeretnék köszönni.
- Nemár- biggyesztem le a számat.- hogy hogy?
- Költözés- húzza el a száját.
Mivel engem a kicsi dolgok is eléggé kiborítanak ez még úgy is fájt, hogy csak párszor beszéltünk.
Elkezdett könnyezni a szemem.
- Ne, hogy már ezért legyél szomorú - mondja majd szét tárja a karját. - na gyere ide- mosolyog mire félig nevetve félig sírba bel burulok a karjába.
Remélem tetsziik<3
X
