Újra a pályán: Érzelmek

10.

Egy hét kimenőt kaptam Han edző jóvoltából, ami a győzelmemnek köszönhető.
Igaz, Han edző nem tudott ez idő alatt pihenni, hiszen folyamatos szervezésben volt miattam és a hokicsapat miatt. A második nap elengedték a csapat enyhén sérült tagjait és a törött karú tagokat is.
Akik azonban lábtörés vagy súlyosabb egészségügyi sérülésben szenvedett, bent kellett maradjon továbbra is.
Így a hetem abból állt, hogy Jungkookot és a többieket látogattam meg, akiket áthelyeztek egy másik nagyobb terembe. Összesen négyen kellett bent maradjanak, szerencsémre nem kellett sokat járkáljak közöttük. Plusz, mikor bent voltam Jungkooknál, akkor a csapattagok jöttek látogatóba. A nagyobb szoba miatt kihasználták a maximum látógató fogadást is. A hokicsapat hamar megtalálja a kiskapukat.

Az egyik látogatás alatt, mialatt a hetedik almát szeleteltem fel és csináltam a szeletekből nyuszit, igen felnőtt embereknek, akik minden hokimeccs alatt minimum egy monoklit bezsebelnek, hallgattam a panaszkodásukat, hogy még nem állhatnak pályára.
Átadom az almarészét Samnek, majd Junnak is, végül Lee-nek.
- Az edző nem hagyja. - rázza meg a fejét Chae.
- Nézz magadra Chae - mondom a törött karúnak. - Én sem engednélek jégre.
- Te halgass! Neked lehet! - szól le azonnal Min is, neki ficamja van szerencsére.
- A héten én sem voltam jégen. - ellenkezem. - Han edző kényszerszabira küldött, pedig a legszívesebben a rövidprogramomat csiszolnám.
- Nincs mit azon csiszolj Chim. - paskolja meg maga mellett Junkook az ágyat. - Úgy tökéletes, ahogy van!
- Nem igaz. - szófogadóan ülök le mellé. - A négyeseim ingatagok és kettőt fel is fedtem, hogy most nyerjek. A Toe-loopot muszáj megtanuljam.
- Minek? - kérdezi Jun. - Így is túlhajtod magad, meg jövőre lesz újabb lehetőséged aranyat szereni a Gand Pixen.
- Grand Pri. - javítom ki Junt. - De nem arra fogok edzeni. - mosolyodom el egy kicsit.
- Mit sunnyogsz? - kérdez rá Hunter.
- Nagyon látszik. - mutat rám Alex is, mire elnevetem magam.
- Ha azt mondom, hogy ötkarikás, akkor az mond nektek valamit? - kérdezem tőlük, Jungkook keze megáll a derekam cirógatásában, pedig jólesett.
- Az olimpia? - kérdez rá párom, mire bólogatok.
- De miért? - kérdezik többen is.
- Mert részt vehetek rajta? - kérdezek vissza. - Plusz, Korea eddig egy aranyat tudhat magáénak a nyári olimpiáról. Téli olimpikonjaink vannak, de sose voltunk dobogósak. - magyarázom. - És ne értsetek félre, nem kapzsi vagyok, hanem sportoló. Ne szólj közbe Lee. - nézek rá jelentőségteljesen a hokisra. - Az országossal van belépőm az olimpiára. Én élek a lehetőséggel, ahogy annó a Kyun hokicsapata is. És ha már ott leszek bele akarok adni mindent.
- Én támogatlak. - mondja Jungkook.
- Köszönöm. - mosolygok hálásan barátomra.
- Hát - kezdi Jun, magára hívva a figyelmet. - ha ez a vágyad Jimin, mi támogatni fogunk benne.
- Tudom. - mondom mosolyogva, Jungkook az oldalamba bök, mire elnevetem magam. - Köszönöm srácok.

A látogatási idő végéhez közeledve lassan szállingózni kezdtek a csapattagok.
- Holnap hozzak be valamit? - kérdezem Jungkooktól, oldaltáskámat a vállamra véve. A korcsolyám van benne, azért nem ülök tétlenül.
- Nem. - rázza meg a fejét. - A telefont ma elintézed?
- El, ahogy megbeszéltük. - bólogatok. Igazából ajándékba akartam venni neki, de nem is akar hallani róla, így már átutalta az összeget és abból megveszem a telefont neki.
- A többiekét se felejtsd el. - emlékeztet engem, mire elmosolyodom.
- Tudom. - forgatom meg a szemeimet mosolyogva. - Holnap kapjátok is. Kicsit sem fognak hülyének nézni, főleg az eladósrác a múltkorról.
- Nem is mesélted. - néz rám Jungkook kiváncsian.
- Az eladó azt mondta, hogy ilyen szintű rongálást egy autó képes csinálni egy telefonnal. - magyarázom. - Kicsit sem volt döbbent, mikor azt mondtam, hogy én voltam. - nevetem el magam. - Azóta nem kellett cseréljem.
- Milyen jó! - mosolyog rám Jungkook. - Most magyarázd el valahogy neki, hogy mi a helyzet.
- Majd elmondom neki, hogy a szeretőimnek veszem. - vonok vállat, Jungkookkal együtt Sam és Jun is nevet. - Még jó, hogy csak négyet kell.
- Mi lenne akkor, ha nyolcat kéne? - kérdez rá Hunter jót szórakozva rajtam.
- Akkor azt mondanám, hogy kettővel édes hármasban tolom. - válaszolom mosolyogva. - A többit pedig beosztom.
- Bár ott lehetnék. - ábrándozik Sam.
- Te csak forraszd a csontjaidat. - paskolom meg vállát mosolyogva. - Akkor holnap fiúk! - köszönök körbe, majd Jungkooknak egy puszit adva kilépek a szoba ajtaján.

Korcsolyázás után veszem meg a telefonokat. Pechemre sikerül ugyanazt a srácot kikapnom, mint aki volt múltkor.
- Most betáraz? - kérdezi behúzva a telefonokat, felismert.
- Nem, a szeretőimnek lesz. - válaszolom. - A hónapban van a szülinap és már rimánykodnak a telefonért.
- Nehéz lehet velük. - bólogat fapofával.
- Ne is mondja - sóhajtok egy nagyot, rájátszok a szerepre. - A másik négyről pedig szó sem esett! - teszem hozzá. A srác szemei elkerekednek, alig bírom visszatartani a nevetést.
- Akkor következő alkalommal ajánlom a családi csomagot, kedvezményesen veheti meg a készülékeket. - magyarázza nekem.
- Élni fogok vele. - bólogatok egy keveset, fizetés után átveszem a készülékeket. - Köszönöm!
- Viszont látásra! - a srác elköszönése nem volt őszinte az biztos. - Hallod, ez a pasi több vasat tart a tűzbe!
- Komolyan nem nézel tévét! - csattan fel a munkatársa, még így is hallom a hangjukat. - Ő Park Jimin, az országos győztes! A helyében én is több pasit tartanék magam mellett.
Kuncogva hagyom el az elektronikai üzletet és hazamegyek.