Blood of the White Demon

|16|

"Take a step, I will follow/Til the end of the earth/Through the best and the worst/Cause you know all my secrets/All my demons and you keep 'em in check"                                                        (Three Days Grace-Nothing To Lose But You)

-K-komolyan megehetem az egészet? – Korosensei a puding láttán hajszálpontosan a tőle elvárható reakciót produkálta: remegett, akár a kocsonya (vagy puding, ha ragaszkodunk a témához), izzadt és még dadogott is. Mint egy rossz szappanopera-szereplő, bakker.

-Ja, hát persze – bólintott Kayano enyhe zavarban. Ekkora lelkesedésre azért szemlátomást még ő sem volt felkészülve – Csupán a kidobott tojásokat akartam felhasználni.

-Az egész Kayano-chan ötlete volt – szúrta közbe gyorsan Rio, még mielőtt Korosensei értelmezhette volna a zöld hajú lány utolsó mondatát. Az ugyanis épp úgy hangzott, mintha Kayano a tojások feltehetőleges romlottságát akarta volna felhasználni ahhoz, hogy osztályfőnökük végzetes szalmonella-fertőzésben halálozzon el. Bár nem volt valószínű, hogy leesett volna neki a dolog – amikor édességet (vagy jó fizikai adottsággal megáldott nőket) látott maga előtt, Korosensei se látott, se hallott.

-Kayano-san... – Korosensei nem várt mértékben érzékenyült el, még a könnyei is eleredtek a nagy meghatottságtól. Mit eleredtek... alig fél perc múlva már nedves volt tőlük a homok az osztály lába alatt.

-Nem mindegy ugyebár, hogy melyik a szeme, és melyik az orra – jegyezte meg elmélázva Karma, közvetlenül Yume háta mögött, és a lánynak hatalmas erőfeszítésébe telt, hogy el ne röhögje magát a megjegyzésen. Aztán rögtön utána el is vörösödött, mert eszébe jutott a nap, amelyen először felmerült tanáruk fiziológiájának ezen problémája: amikor Terasaka elárulta őket Shironak, Itona majdnem megölte Korosenseit, és ami a legrosszabb, Karma látta őt fürdőruhában. A lány még most is irtózatosan kínosnak érezte ezt az apró részletet, hiába, hogy azóta elég sok minden történt kettejük között. Van, amit az ember nem tud csak úgy elengedni, és Yume számára a szégyellőssége is egy ilyen dolog volt.

-Na jó, nekünk most mennünk kell, kezdődik az angol – Isogai az élő felelősség szobraként figyelmeztette őket. Yume ugyan nem hitte, hogy Bitch-sensei a különböző conditional-okat akarná velük gyakoroltatni ahelyett, hogy ő maga is kíváncsian figyelné a merénylet kimenetelét... bár, nála aztán sose lehetett tudni.

Végül be sem mentek a terembe, a folyosó nagy üvegablakai mögött táboroztak le. Korosensei maga úgyis túlságosan el volt foglalva a pudinggal, mintsem hogy észrevegye őket, az udvarra pedig vitán kívül innen nyílt a legjobb kilátás. Yume guggolva, döbbenten figyelte a pusztítást – osztályfőnökük csupán annyi idő alatt, míg bejöttek az udvarról, eltüntette az édesség felső negyedét. Pedig ez aztán tényleg óriási, terebélyes, hatalmas, gigantikus, orbitális... egyszóval hihetetlenül nagy puding volt. Mégis hol fér el benne ennyi kaja? Lehet, meg kéne kérni Kurahashit, hogy tanulmányozza kicsit a felépítését, elvégre ő a bioszos...

-Csupán idő kérdése, amíg eléri az alját – Okajima szemmel láthatóan nem tudta eldönteni, hogy Korosensei kinti ténykedését, vagy a Takebayashi laptopján látható képet figyelje, amelyet a puding aljába, pontosabban a tanárellenes golyókkal megtöltött bombák tetejére szerelt kamera közvetített. Magának a szemüveges fiúnak azonban nem voltak ilyen problémái: mutatóujját a bombák távirányítóján, tekintetét pedig szilárdan a képernyőn tartotta, készen arra, hogy az egyelőre koromfekete kép legkisebb változásakor atomjaira robbantsa az édességet, lehetőleg osztályfőnökükkel együtt.

-A puding... fel fog robbanni... – suttogta Kayano síri hangon. És noha ezt már eddig is tudták, a zöld hajú lány most olyan kétségbeeséssel tapasztotta a tenyerét az üvegre, mintha csak most döbbent volna rá, hogy az igencsak nagyszabású édesség néhány másodpercen belül megsemmisül. Aztán valami olyasmi történt, amit Yume soha, de soha nem gondolt volna, hogy valaha látni fog: Kayano hisztirohamot kapott. De nem csak olyan mezei, ötévesek által a játékbolt padóján levágott nyavalygást – felvisított, aztán szabályosan csapkodni kezdte a fejét a folyosó farácsaiba.