"I might only have one match/But I can make an explosion (...) This is my fight song/Take back my life song/Prove I'm alright song/My power's turned on/Starting right now I'll be strong/I'll play my fight song/And I don't really care if nobody else believes/'Cause I've still got a lot of fight left in me" (Rachel Platten-Fight Song)
-Az ok, ami miatt a suliszünetben összegyűltünk, nem más, mint a nemzet jelenlegi tojásbősége, amely miatt a túltermelt tojásokat ahelyett, hogy az áruházakba küldenék, egy tételben kidobják – Kayano egy fekete-fehér újsággal hadonászott a katedrán. Mindössze hajnali hét óra volt, és ha Yume neme kedveli annyira a zöld hajú lányt, hát minden bizonnyal leplezetlenül bealszik. Így azonban maradt a kényelmetlenebbik megoldás, a kétpercenként jelentkező ásítások körülményes elrejtése, valamint az idefelé vett kávé üres dobozának szomorú bámulása, ugyanis azt már a rendkívüli gyűlés első perceiben megitta.
-Ó, tényleg, erről én is hallottam a hírekben – a lány őszintén nem volt meglepve azon, hogy Isogainak még híradót nézni is van ideje. Képtelenségnek tűnt, hogy az osztályképviselő valamiről ne tudjon.
-Micsoda pazarlás! – álmélkodott Muramatsu, akit viszont ezek szerint váratlanul ért a tojások szomorú sorsa.
-Ugye? – helyeselt Kayano, mint aki csak erre a rávezető mondatra várt – Szóval azzal a tervvel álltam elő, hogy gyűjtsük össze ezeket a tojásokat, és öljük meg Korosenseit.
-Tojásokkal? – húzta fel a szemöldökét a Yuméhoz hasonlóan kómás Yuki.
-Dobáljuk meg velük? – értetlenkedett Terasaka is.
-Dehogy, ennél sokkal jobb tervet eszeltem ki – mutatta fel Kayano a matricákkal díszített Campus jegyzetfüzetét – A legelső lépések már meg is valósultak, hála Karasuma-senseinek.
-Ja, mindent előkészítettem az udvaron... – bólintott a sarokban álló emlegetett szamár. Vagyis... kiképző-harcművész. Szemmel láthatóan sem ő, sem a szintén meglehetősen értetlen fejet vágó Bitch-sensei nem nagyon tudta, mit keresnek ők egyáltalán itt. Kayano azonban nem látszott zavartatni magát ettől az aprócska ténytől, és lelkesen kizavarta őket az udvarra. Meg az osztályt is.
Őszintén, Yume a Bungou Stray Dogs és a tengernyi elolvasott disztópia-könyv után igazán nem gondolta magáról, hogy képzelőerő híján lenne. Még az Útvesztőnek azt a bizonyos, higanygolyós jelenetét is olyan pontossággal tudta maga elé képzelni, hogy olyat még valószínűleg Dashner sem tudott – legalábbis, akkor biztosan nem ír ilyen beteg dolgokat, ha olyan kíméletlen pontossággal látja maga előtt a jelenetet, mint a lány. Szóval, lényeg a lényeg, Yume úgy hitte, már semmi sem okoz neki komolyabb fejtörést. De amikor meglátta, mit is készített elő Kayano az iskolaépületük előtt, konkrétan a futópályán, hát nem igazán tudta, mit mondjon.
-Én csak úgy hívom, a Puding Stukker Hadművelet!
-Mondjuk, Korosensei tényleg édesszájú... – Nagisa volt az első, aki úgy-ahogy felocsúdott a látvány okozta döbbenetből. Mert hogy a szó legszorosabb értelmében egy óriási pudingforma állt előttük. Yume úgy tippelte, olyan tizenöt-tizenhat méter magas lehetett, és legalább ugyanilyen széles.
-Pontosan! – bólintott Kayano lelkesen – Már be is gyűjtöttem a döntő vallomást! – és semmi földi vagy földönkívüli hatalom nem állíthatta meg abban, hogy elmesélje a történetet, mely szerint egyszer, még az előző félév végén vitt Korosenseinek egy halom pudingot, hálából, amiért átrugdosta a matekvizsgán. Akkor hangzott el osztályfőnökük szájából az a bizonyos "Egyszer szeretnék elmerülni egy olyan pudingban, ami nálam is nagyobb"-kijelentés, amely most a végzetüket jelentette.
ΔΙΑΒΑΖΕΙΣ
Blood of the White Demon
Fanfiction"Yume felemelte a fejét. Orrából, szájából már csorgott a vér, fehér hajának összetapadt tincsei is mocskosan lógtak az arcába, homlokába. Mélyen fújta ki a levegőt, ahogy az ismerős sötétség szinte pajzsként borította be, szemei a fáradt zöld helye...
