- Ez....ez hol van fent? - kérdezem.
- Instán, az iskola Facebook csoportjában+ az osztály csopiban- süti le a szemét Isabel.
Isaacra és Natere nézek. Szomorúan vissza néznek rám.
- Mi legyen? - szólok a vonalban lévő Nikonak.
- Valószínűleg kirúgnak.
- Nemnem, megoldom
- Kory
Sohajtok majd beleszólok.
- Később megbeszéljuk- teszem le.
Az asztalra burulok.
- Ki rakta ki? - kérdezem.
- Állítólag Maddison - mondja Isabel.
- A kedves csajszi? - kapom fel a fejem.
- Már nem kedves - rázza meg a fejét - észre vehetted volna már, hogy ugyan úgy oda van a tanárért mint te.
- Ahjajj- temetem az arcom a kezembe.
- Figyu megoldjuk - mosolyog rám Isabel. - most viszont mekizunk.
A mekizésböl annyi lett, hogy konkrétan annyi étvágyam sem volt, hogy megtudjak enni egy falat krumplit, de mindegy.
Mikor haza értünk lefurodtem és bedobtam magam az ágyba.
- Ne ne ne - lépek ki a szobából reggel - ne legyen reggel, ne legyen - sohajtok.
- Mi történt? - kérdezi Isaac.
- Tegnap raktak ki engem mindenhova és akkor még kérdezed mi történt? - nézek rá.
- Nem kérdezek többet.
Akár hányszor meg akartam állítani az időt soha nem sikerült. Mint ahogy most se. Szóval savanyú arccal lépek be a suliba.
Pár diák és tanár megvető pillantással ajándékoz. A folyosón lévő emberek tekintete mind rajtam van.
Nate karjába kapaszkodom és a cipőm orrát nézem. Miért kell mindenkinek úgy néznie mint ha éppen a világ legnagyobb bűnét csináltam volna?
Nate elkísér a teremhez és megvárja, hogyl euljek.
- Szia - mosolygok rá.
- Jó legyél- mosolyog majd kilép.
Ugyan úgy mindenki engem néz.
Megmentésemre Isabel és Lucas lép oda.
- Ennyire gáz? - kérdezem.
- Nem, inkább mindenki a gáz. - mosolyog rám bátorítóan Isabel.
Az osztályfőnök lép be.
- Kory az igazgatóiba - utasít mire mindenki beuvolr egy "uuu"-t. A sírás elrejtve megvonom a vállam majd Maddisonra nézek. Szórakozottan néz rám. Tetszik neki Niko.
Kilépek az osztálybol majd egyenesen az igazgatói felé veszem az irányt.
Az igazgató úr nem egyedül volt. Ott volt vele Niko. Lesutom a szemem majd a Niko melletti székre leulok.
- Szóval kezdjünk bele - csap egyet az igazgató.- maguk vannak a fotón ? - nyújtja oda a képet amin megcsokoljuk egymást Nikoval.
Mindketten bolintunk.
- Eldönthetik. Szakítanak vagy Niko urat kirugjuk. Hagyok 2 percet - mondja majd ki megy.
Néma csendben ulunk egymás mellett.
- Nem szeretném ha kirugnának - mondom.
- Inkább szakítanál? - kérdezi.
Megrázom a fejem.
- Képes lennék érted feláldozni bármit. A munkám semmiség. Van másik - legyint.
- Jó, de akkor nem lesz ki aki futatna - mosolyodom el szomorúan.
- Nem csak suliba lehet futni - kacsint.
Nevetek majd komolyan rá nézek.
- Képes lenne miattam kirugatni magad? - kérdezem.
- Mindenre képes lennék miattad.
Megpuszilja a homlokom majd az igazgató urat vártuk.
- Nem kell kimondani - áll fel Niko - felmondok - mondja majd ki megy.
- Nagy szerencsétek van, hogy nem jelentettem fel Niko urat.
Mosolyogva lépek ki az ajtón és kicsattano boldogsággal ugrálok be a terembe.
Benyitok mire mindenki rám néz. Már ez sem érdekel.
Hat remélem azért még ez is tetszik.
Annyira már nincs ötletem ehhez a Storyhoz, de a karakterek nagyon hozzám nőttek szóval valahonnan kaparok elő motivációt és sokkal jobb részeket hozok. Ígérem <3
X
(14.rész)
Start from the beginning
