𝑇𝑜𝑥𝑖𝑐 𝑑𝑒𝑠𝑖𝑟𝑒

•HATVANÖT•

A lépcső felé fordultam, gyors léptekben szaladtam fel a szobába a telefonomért, hogy írhassak egy üzenetet barátomnak. Tudnom kellet, hogy minden rendben van vele, és azt, hogy kivel beszélget éppen odakint. Az a férfi egészen benne volt a beszédben, kezeivel magyarázott, összevissza mutogatott, általában azt azért csinálja valaki, mert ideges, vagy azért, mert olasz vér fut a szervezetében. Fülem mögé tűrtem hajamat, miközben telefonomban Asher nevét kerestem. Leültem az ágy szélére, gyorsan kezdtem írni rövid kérdéseimet, amire minél előbb szerettem volna választ kapni.

ÉN: Ki az a férfi? Minden rendben van?

Alsó ajak szélét harapdáltam, mialatt újra és újra átolvastam az üzenetemet. Leeresztettem kezeimet, ölembe helyeztem őket, míg mutatóujjammal a telefonom hátulján dobolgattam. A szobában lévő csönd miatt hallottam erős szívdobogásomat, meglepően idegesített. A telefon megrezzent kezeimben, mire azonnal felkaptam szemeimhez, és átfutottam Asher üzenetét.

ASHER: Minden ok. Aludj.

A nyers üzenete kicsit sem segített idegeskedésemen. Ugyan megszoktam azt, hogy ennyire nyersen és röviden válaszol mindenre üzeneteiben, ez viszont valami más volt. Ez jobban zavart. Kikerülte az egyik kérdésemet, azt a bizonyos kérdést, amire jobban akartam volna tudni a válaszát. Még is ki az a férfi, akivel beszélgetett, mi az a fontos, amiért hajnali egy órakor kell találkozniuk.

ÉN: Megvárlak.

ASHER: ...

A válasza után letettem telefonomat az alacsony fából készült éjjeliszekrényre, majd felpattantam a helyemről, és sétálgatni kezdtem fel-alá a tágas szobában. Faltól falig mentem, mialatt arra gondoltam, hogy kivel lehetett Asher odakint. Azt már teljesen feladtam, hogy eltereljem gondolataimat a lehető legrosszabb dolgokról, legalább így felkészítettem magamat minden lehetséges szituációra. Nagyujjam szélén a bőrömet kezdtem kaparni, közben az ablakhoz sétáltam. A sötétítőt elhúztam, hogy kinézhessek, de az ablakból csak is a sötét erdő fáit láttam, semmi mást. Talán, ha kicsit kihajolnék a nyitott ablakon, akkor láthatnám az idegen férfi kocsiját, és hallhatnám beszélgetésüket, annyira viszont nem állt szándékomban beleszaglászni a magán dolgaikba. Alsó ajkamat már annyira harapdáltam, hogy megéreztem a vér vasas ízét, mitől azonnal abba hagytam a rágcsálását. Hiába akartam ott maradni a szobában, és legalább ennyire hallgatni Asher kérésére, nem bírtam.

Telefonomat felkaptam kezembe, majd gyors léptekkel kisiettem a szobából, egyenesen a kijárati ajtóig. Kezem remegett, ahogyan a kilincs felett tartottam. Ujjaimat lassan fontam a hideg fém köré, és nyomtam le a kilincset, mire az ajtó ki is nyitódott előttem. A hideg másodpercek alatt futott végig testemen teljesen elnyomva a lakásban lévő melegséget. Szívem gyorsan dobogott, mialatt figyeltem a két személyt, kik már észre is vették jelenlétemet. Asher idegesen túrt bele hajába, megdörzsölte arcát és felém indult. Már járásából is tudtam mennyire ideges, tudtam nem kedves szavakkal fog majd hozzám szólni. Közel állt meg hozzám, barna szemei szikrákat szórtak felém, mellkasa nehezen emelkedett fel és le.

­— Annyira jó lenne, ha egy kibaszott alkalommal hallgatnál rám. —morogta csöndesen.

— Ki ez a férfi? — kérdeztem, elengedve fülem mellett szavait. Kiegyenesedett, az ég felé emelte fejét, mialatt lehunyta szemeit és nagyot sóhajtott. A kérdésemre ugyan nem válaszolt, de helyette megtette az idegen, ki időközben közelebb sétált hozzánk.

— Fiam, most elmegyek látom a barátnődet sem tudod kicsit helyre tenni. Amire kértelek azt tedd meg. — mondta. Hangja mély volt, ez az egy hasonlított benne és Asherben. Már nem a hidegtől fáztam annyira, nem attól futott hátamon végig a libabőr. Ez a férfi Asher édesapja volt, az a férfi, aki pokollá tette saját fia életét, a saját családja életét tette tönkre. Megkereste újra Ashert, azok után, amiket tett vele, újra megtalálta őt, és újra megkérte valamire.