𝑇𝑜𝑥𝑖𝑐 𝑑𝑒𝑠𝑖𝑟𝑒

•HATVANKILENC•

________
"Nézz rám."
_______

•.Ilaria.•

  Az ágyamon ültem, felhúztam lábaimat, amikre az egyik füzetem volt kitámasztva. Próbáltam a különböző fogalmakhoz tartozó magyarázatokat a fejembe juttatni, azonban Asher jelenléte kicsit sem segített a koncentrációban. Az ágy végében ült, viszont az ágyon lévő hely nem volt olyan hatalmas, ezért hiába ültünk a két végébe az ágynak, így is elérte kezével lábaimat. Ujjaival simogatta lábfejemet, majd lábszáramat fel és le. A betegségem, amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is múlt. Valószínűleg a sok sírás miatt jöhetett elő a láz, meg persze a hideg sem segített, amiben aludtam takaró nélkül azon az éjszakán. Asher velem maradt a mai napra is, hiába mondtam neki, hogy menjen el nyugodtan, ha szeretne. A válasza mindig ugyan az volt, „nem hagylak itt".

  Megmozgattam lábamat, felnéztem a füzetemről tekintetemet barátomra vezettem, ki telefonja képernyőjét böngészte szemeivel. Szabad kezével lábamat cirógatta, egyre lassabban, ami kezdett egyre jobban kirázni engem a tanulásból. Lassan négy órája ültünk a csöndes szobában, én tanultam míg ő telefonján nézett videókat. Fülében fehér fülhallgató lógott, zsinórja félig össze volt csomósodva, de esze ágában sem volt kibogoznia a zsinórokat. Lágyan megrúgtam combját, mire felém pillantott. Ujjait bal bokám köré fonta, kicsit erősebben megszorítva lábamat, amivel meglöktem.

— Így nem tudok tanulni. — morogtam csöndesen. Kihúzta füléből a fülhallgatót, majd felvonta sötét szemöldökeit. — Ne fogdoss, nem tudok koncentrálni. — mondtam.

— Az már a te gondod. — rántotta meg vállait lágyan. Száján halvány játékos mosoly ült, ahogyan nézett engem. Igyekeztem visszafogni magamat, hogy ne mosolyogjak vissza rá, viszont nagyon nehezen ment.

— Komolyan. Tanulnom kell, vagy menj el és később gyere vissza. — ajkait összepréselte, majd megingatta a fejét.

— Maradok. Tanulj, hagylak. — visszatette a fülhallgatóját, és ismételten telefonjának szentelte teljes figyelmét. Levette kezét a lábamról, hogy két kézzel foghassa a mobilját. Vettem egy mélyebb levegőt és ismét olvasni kezdtem a soha véget nem érő szöveget.

  Valójában semmi kedvem nem volt a tanuláshoz. Úgy éreztem az agyam teljesen kisült az elmúlt napokban. Talán hatodik alkalommal olvastam el ugyan azt az oldalt, de még mindig nem tanultam meg belőle semmit. Olvastam, de nem értelmeztem. Tekintetem rengeteg alkalommal terelődtek Asher felé, ki ezúttal valóban nem nyúlkált már lábaimhoz. Néztem arcát, állkapcsának íves vonalát, ami megfeszült, miközben rágózott. Oldalról még hosszabbnak látszottak szempillái, orra hosszabb volt, egyenes szinte tökéletes. A haja egészen máshogyan állt ezúttal. Fekete tincsei hullámosak lettek a tegnapi eső miatt, amiben megázott kicsit. Hátra volt fésülve haja, egy tincs lógott homlokára, majdnem érintve szemét. Arcáról levezettem tekintetemet vastagabb nyakára. Levette tegnapi pulóverét, így csak egy száll rövid ujjú fekete póló takarta felsőtestét. A póló nyaka kicsit nyúzott volt, bővebb, hozzám közelebb eső oldalánál lelógott a kivágása a felsőjének, így sok percen keresztül kiálló kulcscsontját és nyakát figyeltem.

— Nem tanulod kéne? — hirtelen kérdése egészen meglepett. Arcom kipirult, mikor rám nézett és találkozott kettőnk tekintete. Alsó ajkam szélére haraptam, majd zavaromban beletúrtam a hajamba mielőtt válaszoltam volna neki.

— Elbambultam. Gondolkodtam valamin közben. — magyaráztam. Asher hümmögött egyet, letette telefonját, majd gyors mozdulattal húzta el ölemből a füzetemet.

— Játszunk. Kérdezek, te válaszolsz. Ha nem
Tudod a választ, leveszel egy ruha darabot magadról. Azonban, ha tudod én vetkőzök. Mit mondasz? — kérdezte vigyorogva. Úgy nézett, mintha azt várta volna, hogy visszalépjek. De most sem fogok visszalépni a kis játékából.