𝑇𝑜𝑥𝑖𝑐 𝑑𝑒𝑠𝑖𝑟𝑒

•TÍZ•

________
"Süket vagy?"
______________

Nagyon rosszul voltam. Szédültem és hányingerem volt. Mindenki lökdösött és kiabálta az eleve hangos zene szövegét. Igyekeztem minél gyorsabban kiérni a tömegből, hogy végre a pultnál lehessek –ahol nem sokkal volt kevesebb ember –de legalább kaptam rendesen levegőt. Axel végig követett engem, kezét a vállamon tartotta, így tudtam, hogy jött utánam.

-Ülj ide. –kiáltotta felém és oda húzott mellém egy magas bárszéket. Felültem rá, kezeimet pedig az előttem lévő pultra tettem. Beletúrtam a begöndörített hajamba, fejemet pedig előrébb döntöttem. Ötletem sem volt, miért éreztem magam annyira rosszul, hiszen még alkoholt sem ittam, talán a tömeg miatt, vagy szimplán rosszul lettem. Egyik pillanatban kint voltunk, másik percben meg már szédültem.

-Mit adhatok? –szólt felénk hangosan a bárpult mögött lévő alacsony vörös hajú lány. Axel kicsit előrébb hajolt, hogy a lány hallhassa, mit szeretne kérni.

-Egy palack vizet. Menteset. –mondta a pultosnak, aki bólintott és elindult a másik oldalon lévő hűtőhöz. Kezemet tarkómra nyomtam, kicsit megmasszírozva a fájdalomtó lüktető fejemet. A vizet elém tette a lány, majd kivette Axel kezéből a pénzt. A mellettem lévő fiú, kezét hátamra vezette és lassan simogatni kezdett. Kicsit előrébb hajolt, hajamat eltolta arcomtól, majd megszólalt.

-Igyál kicsit, aztán haza kísérlek. –bólintottam és kibontottam a vizet, majd inni kezdtem. A jéghideg víz végig futott a torkomon és végre már nem volt olyan melegem, mintha tűzben álltam volna. Persze a szédülésem nem lett sokkal jobb, féltem, ha felállok, rögtön a padlón találom magamat.

-Axel Finnegan? Jól látnak szemeim? –fejemmel oldalra pillantottam, ahol megláttam egy magas lányt felénk sétálni. Fehér felsőjéből kilátszódott az egész mellkasa, hasa és alig takarta kezeit. Fekete bőrnadrágja ráfeszült vékony hosszú lábaira. A öt centis magassarkúja pedig még jobban magasította.

-Farrah Cromwell. –széttárta kezeit és egy nagy ölelésbe vonta a tőle kicsivel alacsonyabb lányt. Axel végig vezette ujjait a lány karján, csuklójánál azonban megállt és megforgatta őt. –A rohadt életbe, ezer éve nem láttalak te lány. –megforgattam a szemeimet és ittam egy újabb kortyot a jéghideg vízből. Fogalmam sem volt ki lehetett az a lány, de abban biztos voltam, hogy nem akartam megszakítani a beszélgetésüket. A lány leült egy másik szabad székre, álla alá tette kezét így megtámasztva a fejét, miközben mosolyogva hallgatta Axelt. Szemeimet erősen hunytam le, amikor ismét egy erős fájdalom hasított a fejembe, ujjaimat pedig rászorítottam az üvegre. Megütögettem Axel vállát, mire hátra nézett rám cselekedetét pedig követte a vele szemben ülő lány.

-El kell mennem mosdóba. –mondtam felé hajolva. –Mindjárt jövök. –leszálltam a székről és gyorsan belekapaszkodtam a pultba, hogy ne essek el. Axel kezét a vállamra tette és lehajolt hozzám.

-Jól leszel? –bólintottam. Én sem tudtam, hogy leszek vagy egyáltalán el tudok-e jutni a mosdóig, de nem szerettem volna, ha miattam kell abbahagyniuk a beszélgetést. –Elkísérlek, ha szeretnéd.

-Nem. Jól leszek. –küldtem felé egy biztató mosolyt, mire ő bólintott. Éreztem, ahogyan figyelt engem, miközben én lökdöstem az előttem táncoló embereket. Egyik kezemet a hasamra tettem, mivel nagyon hányingerem volt. Minden olyan homályos volt, s tudtam ez a nagy tömeg miatt alakult ki nálam. Alig volt erőm ellökni az embereket magam elől, hiába próbálkoztam. Jobbra-balra lépkedtem, néha megálltam nagyobb levegőket venni, amik egyáltalán nem segítettek rajtam. A szívem gyorsan vert, izzadtam és egyre erősebb lett a hányingerem. Nekidőltem egy falnak, lehunytam szemeimet és megtöröltem izzadt homlokomat kézfejemmel. A mosdó nem volt már messze, de nem volt erőm ellépni a faltól, hogy ismét átsétáljak egy tömegen. A szám teljesen kiszáradt, ahogyan kapkodtam levegő után. Néha éreztem egy kis szellőt a kijárat felől, csak annyira volt érezhető a hidegebb, amíg bejött vagy éppen kiment valaki az ajtón.