WINTER STORM KISS /Csak egy viharos csók/ 𝟭𝟴+ ✓

III.

S A V

Most meg miért néz így rám?

Zyair mindjárt itt fal fel engem az erdő szélén. El kéne indulnom a hütte felé, ahol az isteni forró csokoládé már vár rám, de a lábaim gyökeret eresztettek itt a hóban.

Félelem és vágyakozás érzése sajátítja ki magának a testemet, és teljesen átveszi felettem az irányítást. Futnék, közben mégis itt maradnék.

Zyair arca kissé kipirult, akárcsak az enyém, és ettől még helyesebb. A sapka alól kikandikáló, kissé lenőtt, gesztenyebarna haja itt-ott felkunkorodig a fülénél. Az ujjaim köré akarom csavarni, miközben megcsókolom.

– Nem fogok lefeküdni veled – mondom ki hangosan anélkül, hogy végiggondoltam volna ezt...

Basszus!

Arca döbbenté válik, ajkai pedig kissé szétnyílnak.

– Mi bajod van? – néz rám értetlenül.

– Mármint...

– Ki a tököm kért tőled most ilyesmit?

Olyan felháborodott, hogy kezdem rosszul érezni magam. Lehet, hogy még szexet sem akarna tőlem. Tényleg csak a barátja vagyok.

Extra basszus!

– Csak hülyültem a vonaton, Sav – válaszol határozottan. – Na jó, akarnám, de nem ezt akarom tőled elsősorban – sóhajt fel. – Te komolyan ennyire vak vagy?

– Parancsolsz? – nézek rá kérdőn, miközben kezeimet még mélyebben a zsebeimbe mélyesztem.

– Tetszel, baszki! Nagyon. Három hónapja udvarolok neked, és még csak a kezedet sem fogtam meg.

– Udvarolsz nekem? – nevetek fel hitetlenül. – Nem is randiztunk.

– Fenéket nem. Mindig együtt vagyunk. Szerinted, amikor másnap visszahívtalak a kávézóba, miért tettem? Számomra randi volt.

Eltátom a számat.

– Ha randizunk valakivel, nem hívod közben folyamatosan a barátodnak – helyesbítek.

Mondana valamit, de elakad a szava.

– Jó, ez igaz.

– És nem bájologsz más lányokkal.

Ezt nem akartam kimondani...

Zyair elfojtott vigyorral, szórakozott tekintettel néz rám.

– Mikor tettem ilyesmit?

Csizmámmal elkezdem rugdosni a havat.

Vajon sikerül eljutnunk ebben a nagy hóban a hüttéig?

– Sav – szól rám kissé erélyesebben Zyair. – Mikor láttad, hogy mással bájolgok?

– Két hete Steph-el láttalak a kampusz udvarán, eléggé félreérthetetlen volt a helyzet.

A csaj úgy tekeredett rá, mint egy kígyó. Zyair volt a kígyóbűvölő.

– Steph mindenkivel túl közvetlen. Amúgy pedig megkértem, hogy ne nyomuljon rám, mert utálom, ha belemásznak a privátszférámba.

– Ó. – Csak ennyit válaszolok.

Most már nem rejti el a mosolyát. Elégedetten vigyorog.

– Féltékeny vagy – jelenti ki.

Ha akarnám, sem tudnám, elrejteni. Feleslegesen szállnék harcba ezzel a feltevéssel. Érzem, ahogy elpirulok. Felszegem az államat, és elfordulok tőle, mire felnevet.