Anime boys x reader (girl) ♡BEFEJEZETT♡

21. - Fushiguro Megumi X reader part 2

viragviri11 kérésére. 😊

Shibuyába tartottatok, méghozzá vonattal. Sikerült kikönyörögnöd Nobarától, hogy üljön ő Itadori mellett, hogy te Fushiguro, vagyis a barátod mellett foglalhass helyet.
Gojo sensei persze nem utazott veletek, vagy teleportált, vagy repült, vagy ki tudja, de már nem mert veled mutatkozni. De az is lehet, hogy egyikőtökkel sem.
Mióta csatlakoztál az elsősökhöz, azóta eléggé megváltoztak, ugyanis született bajkeverő voltál, és őket is belerántottad minden hülyeségbe.
Kivéve Megumit, akibe azonnal beleszerettél. Ő mindig nyugodt volt, és hála neki, egyre kevesebb olyan dolgot csináltál, amit nem kellene. Alig két hete, hogy együtt vagytok, mégis tökéletesen kiegészítitek egymást.
Most ő egyenes háttal, hang nélkül aludt, te pedig a vállára hajtottad a fejedet és zenét hallgattál a fülhallagtóddal. Szemben veled Itador mangát olvasott, Nobara pedig a 'legújabb divat' keresési eredményeit pörgette végig a telóján.
A vonat lassított, majd megállt.
Nyújtózkodva álltatok fel, mert a hosszú úttól mindenetek elzsibbadt.
- Ébresztő Megumi-san! - ráztad meg gyengéden a fiú vállát. Ő lassan pislogott kettőt, ásított, majd kedvesen rádmosolygott. Még mindig rácsodálkoztál, hogy milyen szép mosolya van.
- Képzeld, veled álmodtam [y/n]-chan! - Megfogta a kezed, és hagyta, hogy felhúzd.
-És mit? - mosolyogtál rá. Nyilvánvaló volt, hogy hogyha nem kérdezel rá, nem fogja elmondani, amilyen bőbeszédű.
- Igazából nem nagyon emlékszem. Csak arra, hogy sírtál. Aztán én is sírtam, meg sötét volt - meredt maga elé.
- Hát, lehközelebb, ha velem álmodsz, az jó legyen! - paskoltad meg a hátát, majd felvetted a hátizsákodat és a többiek után siették, nyomodban Megumival.

- Miert is jöttünk ide sensei? - kérdezted Gojo-t, aki éppen most ereszkedett le egy elhagyatott parkban, ahol összegyűltetek.
- Tudomásunkra jutott, hogy itt van elrejtve Sukuna egyik ujja. De nem csak mi tudjuk, úgyhogy sietnünk kell a megtalálásával. Szétválunk. [y/n], gondolom te Megumival akarsz menni - bólintottál - jó, irány észak, akkor Kugisaki te Itadorival mész nyugatra, enyém dél és kelet. Ha találtok valamit hívjatok.
Azzal el is indult, meg sem várva a válaszotokat.
- Gyarünk! - ragadtad meg barátod kezét, és húzni kezdted a kiszabott irányba. Ő készségesen követett, majd átkarolt, úgy mentetek a házak között.
Még hallottad Nobara mérges hangját, ahogy Itadorival kiabál, majd az is elhalt, és te egyedül maradtál Megumival.
Tudtad, hogy a feladatra, vagyis az átoktárgy megtalálására kéne koncentrálnod, de nem tudtad elszakítani a tekintetedet barátod helyes arcáról, sötétkék szeméről, különleges szempilláiróles hollófekete hajáról.
Észrevette, hogy nézed és mégjobban magához húzott miközben egy puszit nyomott a homlokodra.
Elégedetten lépdeltetek tovább, és mivel a külvárosban jártatok csak néhány autó törte meg a meghitt csendet.

Ismét egy parkban kötöttetek ki, mikor mindketten megéreztetek egy erős kisugárzást. Megumi megidézte az egyik vérebét, te pedig előszedted az egyik kést, amibe képes vagy árokerőt vezetni, hogy meghosszabítsd a pengéjét.
Óvatosan sétáltatok a kihalt ösvényen, amit az ősz vastag avarréteggel vont be. Nem volt még hideg, a fák levelei mégis sárgában, barnában és vörösben pompáztak. Egyre erősebbé vált az átok jelenléte.
Aztán megpillantottátok az ősrégi telefonfülkét, ami nagyjából 25 éve nem volt használatban, és mindketten tudtátok, hogy ott van elrejtve Sukuna ujja.
Megumi elővette a telefonját, hogy felhívja Gojo-t és Nobaráékat, te pedig közelebb mentél a rogyadozó tákolmányhoz. Azonnal észrevetted az apró rekeszt a telefonkagyló alatt.
- Megumi-san, találtam vamait! - kiáltottál fel, miközben óvatosan feszegetni kezdted a roszdás fémdobozt.
Nem kellett sokáig próbálkoznod, szinte azonnal kinyílt, majd kipottyant belőle egy aprócska csomag, mágikus erejű szavakkal díszített szalagba csavarva.
- Megtaláltam - sikkantottál fel.
Megumi odarohant hozzád, miközben kinyomta a hívást.
- Szépmunka [y/n]-chan! - mosolygott rád. - Nemsokára megérkezik Gojo sensei és Itadoriék is. Addig rakd be a táskádba.
- Rendben - bólintottál, ám a mozdulatot félbehagytad, mert megérezted - ahogy Megumi is - egy erős átok közeledtét.
- [y/n]-chan, el kell tűnnöd innen! Ha mindketten megyünk követni fog! - döntött villámgyorsan Fushiguro.
- Még mit nem! Nem foglak itt hagyni! - vágtál durcás arcot.
Nem tudtatok tovább veszekedni, mert ekkor megjelent a kanyarban nem is egy, hanem rögtön két átok. Az egyik emberszerű volt, hosszú kék hajú, és sebhelyes arcú. A másik alacsony volt és egyszemű, fején apró vulkán.
Ahogy közelebb értek ráismertél Mahitora és Jougora, a két veszélyes átokra, akikkel már többször is meg kellett küzdenie a sámánoknak.
- Hé te kölyök! Add csak azt ide! - szólalt meg Jougo és a még mindig a kezemben szorongatott csomagra mutatott.
Megumi ijedten pislogott felém, majd vissza ellenségeinkre.
- Fuss [y/n]-chan! - sziszegte amilyen halkan csak tudta. - Feltartom őket.
- Hányszor mondjam még, hogy nem! - förmedtél rá, majd előkaptad a másik késedet is, Sukuna ujját pedig barátod kezébe nyomtad. Aztán felszabadítottál egy kis átokerőt, ami azonnal kígyó szerűvé változtatta a két pengét, és már az átkok felé is csaptak.
Mahito elugrott, Jougo pedig tűzfüggönyt vont maga elé, felperzselve egy fát és számos bokrot.
- [y/n]-chan - suttogta mögötted Fushiguro. - Mindenképpen meg kell védenünk az átoktárgyat.
Hátrapillantottál, és láttad, hogy egy pillanat alatt letépi a kis szalagot, majd undorodva nézi a barna ujjat.
Hirtelen ráeszméltél, mit akart tenni, de nem csak te, mert Mahito és Jougo egyszerre indítottak támadást.
De elkéstek. Fushiguro lenyelte az ujját, és most zihálva, az átokkal küzdve bámulta a földet.
- Mit csináltál, te ostoba? - nevetett keserűen Mahito, de te ezt alig hallottad. Megumit bámultad, aki látványosan kezdte elveszíteni az irányítást, annak ellenére, hogy Sukuna csak egy kis része került bele, Itadoriban pedig már több ujj is volt.
- Megumi-san? - léptél hozzá közelebb, ám ő ekkor kiegyenesedett, arcát azonban a jól ismert tetoválások díszítették. - Sukuna! - kiáltottál fel ijedten, ahogy az átok barátod arcával vigyorgott rád.
Hátrálni kezdtél, miközben készenlétbe helyetted a kígyópengéidet. Nem akartál ártani Meguminak, de mellette még két átokkal is szembe kellett nézned.
Hol késhet már Gojo sensei? - gondoltad ijedten. - Meg kell mentened Megumit!
Futni kezdtél, de Sukuna egy pillanat alatt előtted termett, és egy lángcsóvát lőtt feléd, amit csak a szerencsének hála tudtál időben hárítani.
- Ügyes! - dicsért meg az átok, és annyira idegenen csengett mély hangja Megumi szájából, hogy könny szökött a szemedbe.
Tudtad, hogy esélyed sincs, úgyhogy utolsó próbálkozásként felkiáltottál:
- Küzdj ellene Megumi-san! Küzdj ellene! - ordítottad, de Sukuna feléd lendült és érezted ahogy az ökle átszakítja a testedet.
Felköhögtél egy adag vért, és egykori barátod szemébe néztél. De nem láttad őt többé, csak Sukunát.
Utolsó erődet összeszedve árszúrtad a karddá nőtt késeddel Sukuna szívét.
Egy pillanatra megtorpant, majd gonosz vigyorra húzta a száját, és elhagyta bárátod testét. Ő nagyot pislogott, végigmérte öklét, ami összeroncsolta a tüdőd, majd a késre, ami keresztül döfte a szívét. A szeme megtelt könnyel.
- Sajnálom [y/n]-chan! - suttogta elhaló hangon. Már alig álltatok a lábatokon.
- Én is sajnálom Megumi-san! - sírtad.
A fiú ekkor megfogta az arcodat és egy utolsó csókot lehelt az ajkaidra, aztán mindketten ősszerogytatok, és minden elsötétült.

Később Gojo két egymást ölelő hullát talált, akikre csak pár másodperc elteltével ismert rá.
Egy sírba temettek titeket, egy párként emlékezve rátok.

Ez ennyi lenne, és ezzel kívánnék boldog karácsonyt viragviri11-nek és mindenki másnak is! (Igen, tudom hogy ezt a sztorit októberre ígértem, de úgy jött ki, hogy ma csináltam meg, úgyhogy nézzétek el nekem! 😭💗)
Boldog karácsonyt és kellemes ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak! 💗