Anime boys x reader (girl) ♡BEFEJEZETT♡

6. - Fyodor Dostoevsky X reader

BoglrkaTrk5 kérésére.😊

Egészen kicsi korod óta arra neveltek, hogy Fyodor-t hátráltasd. Arra, hogy férkőzz a bizalmába, és akadályozd meg mindenben amibe csak belekezd.
Te mindössze 8, ő pedig 12 éves volt. Azóta rengetegszer dolgoztál "vele", ám 5 éve muszáj volt lelépned, mert tudtad, hogy Fyodor rájött arra, hogy ki vagy valójában.
Ám most megint itt voltál, és ő ott állt egy karnyújtásnyira.
- Rég találkozunk, Do-san. - Azt a becenevet használtad, amit még nagyon régen adtál neki, amikor még nem tudtad megjegyezni a Dostoyevsky-t.
- [y/n]-chan... Nem hittem volna, hogy visszajössz. Mi szél hozott? - Megborzongtál, mert ugyan olyan titokzatos és simogató volt a hangja, mint mikor utoljára találkoztatok.
- Hiányoztál. - mondtad ki őszintén, hisz úgyis rájött volna, ha hazudsz.
- Ami azt illeti, te is nekem [y/n]-chan. Annak ellenére, hogy csak kémkedni voltál mellettem, mindig is kedveltelek.
- Hahh... Szóval mindvégig tudtad... Azért hízelgő, hogy nem nyírtál ki.
- Szórakoztató volt nézni, hogy hogy próbálod leplezni az árulásod. Vagy pontosabban, hogy hogy próbálsz "közelebb kerülni" hozzám. Hisz ez volt a feladatod, nem igaz?
- De... És ami azt illeti, túl jól sikerült. - még csak el sem pirultál. Megtanultad az évek alatt leplezni az érzelmeid. De elnyomni nem tudtad őket...
- Akkor ismét társak leszünk, [y/n]-chan? - kérdezte Fyodor.
- Csak ha megigéred, hogy nem ölsz meg! - nevetted el magad. Fyodor már gyerek korában is hírhedt gyilkos volt. Te viszont nem féltél tőle. Nem igen volt veszíteni valód, akkor meg hagy legyél azzal, akit szeretsz.
- Nem ígérek semmit - kacsintott, majd ő is elnevette magát. Olyan jól esett, hogy neked megmutatja ezt az oldalát is.
Két órát ültetek a tetőn, mire Fyodor nagy vonalakban elmesélte, hogy mit terveznek.
- Nem rossz terv - dícsérted. - De most komolyan... Olyanok vagytok, mint a rajzfilm gonoszok. Világuralom, meg gyilkoljuk meg a miniszterelnököt... Mi ez a baromság? Úgyis lesz valaki, aki elkap benneteket.
- Látom, még mindig optimista vagy - nevetett rajtad Fyodor, és látszólag nem nagyon érdekelte a véleményed.
- Na jó, ha ennyire fontos, amit mondok, léphetek is! - szóltál rá dühösen.
- Ne érts félre, fontos amit mondasz, de ezt akkor is végbe fogjuk vinni. És senki nem fog az utunkba állni. Hidd el.
- Senki? És azt hogy akarod elérni?
- Természetesen kiiktatok mindenkit, aki veszélyt jelenthet. - Elvigyorodott, azzal az ördögi vigyorral, amivel ölni szokott. Számtalanszor láttad már, mégis mindig kirázott tőle a hideg.
- Hahh, hát jó - egyeztél bele egy sóhaj kíséretében. - Segítek. - Két okod volt rá:
1. Segíteni akartál a barátodnak.
2. Nem akartad az áldozatok között végezni.

3 hónap nehéz "munka" után már majdnem készen álltatok a terv végbevivéséhez.
- Na, kell még csinálni valamit Do-san? - léptél Fyodor mögé, miután visszatértél az egyik akciódról.
- Nem, a többit megoldom, köszönöm [y/n]-chan! Elmehetsz.
- Mi vagyok én valami csicska? "Elmehetsz"? Nem a katonaságon vagyunk! - fakadtál ki. Olyan segítőkész és kedves vagy vele, ő viszont ügyet sem vet rád.
- Jólvan na! - emelte fel békítően a kezét, amin most bőrkesztyűt viselt. - Tudod mit? Én is elmegyek veled! Színház, fagyizó, vidámpark?
- Ez, ez randi? - kivételesen nem tudtad kontrolálni magad, és elpirultál. - Amúgy vidámpark. Ott lehet fagyizni, és elvegyülni is egyszerű.
10 perc múlva már úton voltatok a közeli vidámpark felé. Mindketten farmert és pulcsit viseltetek, ami Fyodor-on elég furán festett. Út közben minden féle hülyeségről fecsegtél neki, ő pedig mosolyogva hallgatott.
Mikor megérkeztetek, első dolgod volt venni egy vattacukrot mindkettőtöknek.
Végigsétáltátok az egész parkot, hogy eldöntsétek, mit próbáljatok ki először, és közben az édesség is elfogyott.
- Hullámvasút! - mondtad.
- Nem lenne jobb először az óriáskerék, [y/n]-chan?
- Neeem! Hullámvasúúút! - követelted gyerekesen és belecsimpaszkodtál a karjába, majd az óhajtott játék felé kezdted húzni. Beleegyzően sóhajtott, majd beléd karolt.
- Öveket bekötni! - harsogta a bemondó, és a kocsi a mélybe csúszott. Mindenki kiabált és sikítozott ahogy a kis vagonok ismét felfelé siklottak, majd hirtelen megint zuhanni kezdtek. Te meg se nyikkantál, viszont az egyik hirtelen kanyarnál a melletted ülő Fyodor keze után kaptál, és erősen belekapaszkodtál. Meglepetésedre nem húzódott el, hanem kesztyűs kezével ő is megszorította a tiédet.
- Mostmár mehetünk az óriáskerékhez. - mondtad, miközben szétzilált hajadat próbáltad rendbe szedni.
- Előtte egy fagyi? - kérdezte Fyodor rá nem jellemző szórakozottsággal.
- Aha, miért ne? Fizetsz te, vagy majd én...?
- Csak melletted süllyedek odáig, hogy fizetnem kelljen, [y/n]-chan.
- Én is szeretlek, Do-san! - mondtad vidáman, aztán megint elpirultál. - Akkor majd én fizetek - motyogtad.
- Nem kell. - Fyodor hangja ismét határozottan csengett. - Majd én megveszem a fagyit, te meg menj az óriáskerékhez és ott várj meg.
Érezted, hogy valami nem stimmel Fyodorral, de megpróbáltál nem törődni ezzel a sejtéssel.

Mikor jön már? Hisz itt van a fagyis 3 percre. Csak nem lelépett?
Már több mint 15 perce várakoztál, és egyre nyugtalanabb lettél. Végül úgy döntöttél, utána mész.
Az emberek mind veled ellentétes irányba haladtak, és rémültnek tűntek.
Mi történhetett?
A fagyis előtt vérbefagyott testek, mindenki próbált elfutni a szörnyű látvány elől. Rendőrautó szirénáját hallottad, de nem érdekelt. Borzasztó dühös lettél, és egyben meg is rémültél. Ha Fyodor elszabadul...
Ekkor valaki elkapott hátulról, befogta a szádat, és behúzott az egyik elhagyott bódé mögé, hogy mások ne láthassanak.
- Mielőtt nekem esnél, [y/n]-chan, nem én tettem. - elengedett téged és te szembefordultál vele. Talán most volt az első alkalom, hogy nem hittél neki.
- Aham, persze, végülis annyi elvetemült gyilkos jár erre... Engem nem akarsz megölni, hmm? - éppen hozzá akartál vágni még egy csípős megjegyzést, amikor előrenyúlt és megfogta mindkét kezed, majd mélyen a szemedbe nézett.
- Tudod miért nem én tettem?
Tagadóan megráztad a fejed.
- Azért, mert te vagy az egyetlen ember, akinek tényleg nem akarok rosszat, és ezért a tökéletes randit se akarnám elszúrni...
Mindketten elpirultatok, és te már hittél neki, ha nem is teljesen a szavai miatt, de ott voltak rajta a patyolat tiszta kesztyűi.
- Most kéne megcsókolnod... - mondtad halkan. - De nem teheted, ha nem akarsz megölni, igaz?
Fyodor még mélyebbre fúrta lila íriszeit a tieidbe, és így válaszolt:
- Hát, ezt csak egy módon tudhatjuk meg... - magához húzott, szorosan átölelt, majd forrón megcsókolt. Először kicsit megijedtél, ám utána teljesen átadtad magas az ölelésének, és te is átkaroltad őt.
- Szóval nem tudsz mindenkit megölni. - állapítottad meg vigyorogva, de fülig szerelmesen. Kezedet még mindig a vállán pihentetted.
- Igazad van, [y/n]-chan. Nem tudok mindenkit megölni. - suttogta a füledbe. - Azzal még én is képtelen lennék végezni, akit szeretek. Azzal, akit tényleg szeretek.
Ismét a karjaiba zárt, és sokáig így maradtatok. Majd - annyi év után - végre felszabadultan lépkedtetek egymás mellett, kezeitek egymásba fonódtak, és végre boldogok voltatok. Tényleg boldogak.

Ennyi lenne a Fyodor X reader, nem lett túl Fyodoros, de azért remélem tetszett.😊 (BoglrkaTrk5 legyél nagyon boldog te is, mert nem haltál meg!! 😂 Csak majdnem...😂😂)