Anime boys x reader (girl) ♡BEFEJEZETT♡

19. - Nikolai Gogol X reader

Raewilsonofficial kérésére 😊
Figyelem! Spoilert tartalmazhat az anime 5. évadjából!

- Én ezt nem értem! - fakadtál ki, miközben a hátadat a falnak döntötted, de szemedet még csak véletlenül sem vetted le Nikolai-ról, az egyetlen barátodról, aki éppen a Fegyveres Nyomozóiroda számítógépet hackelte meg.
- Mit? - pislantott rád ép szemével, miközben folytatta a gépelést.
- Hát, hogy mi köze ennek az egésznek a nyomozókhoz! Csak azért, mert én vagyok a 6. tag Fukuchi-san igazán engem is beavathatna! Ez nem ér! - dühöngtél, de a hangodat vissza kellett fognod, mert éppen ellenségeitek bázisán tartózkodtatok....
- Hidd el, mindent megtudsz a maga idejében! - felelte társad tőle nem várt gyengédséggel. Közben úgy tűnt végrehajtotta a küldetését, mert végre feléd fordította teljes figyelmét. - Fontos tag vagy, úgyhogy ne kételkedj ebben!
- Könnyű mondani! - duzzogtál, de jól esett, hogy a fehér hajú férfi vigasztal, főleg, hogy sokáig tudomást sem vett rólad. Ám most, hogy jóban lettetek, úgy érezted, hogy ő áll hozzád a legközelebb az Angyalok Pusztulásának tagjai közül, sőt, összeségében ő a legjobb barátod....
Hiába volt Sigma és Fukuchi sokkal kedvesebb, valamiért mégis jobban megbíztál ebben a bolondos quiz mániás fickóban.
És ezért ő is megbízott benned... ezért is tudtad azt a titkát, hogy jelenleg egyetlen dolog élteti: megölni Fyodort, akit a legjobb barátjának tart. Nem tudtad, hogy ez a tény elszomorít, vagy felvidít; szeretted volna te betölteni ezt a szerepet, jobban belegondolva azonban örültél, hogy nem te vagy Nikolai célpontja...
- Mehetünk? - mosolyodott el, majd nyitott egy portált és udvariasan hátralépett, hogy elengedjen.
- Micsoda gentleman! - forgattad a szemed még mindig kissé mérgesen, de a szemed már vidáman felcsillant e "kedvesség" láttán.
Amint a férfi is átlépett utánad az egyik bázisotokra az átjáró bezárult, Nikolai pedig felrikoltott:
- QUIZ TIME! Mit szólnál egy quizhez [y/n]-chan?
- Én mindig benne vagyok! - mosolyogtál rá, mert nagyon aranyosan festett, ahogy tágra nyílt szemmel bámult rád.
- Juhéé! Az első kérdés pedig: Mégis milyen vírust telepítettem a nyomozók gépére?
- Gondolom letiltottál mindent, és valami olyasmi üzenetet küldtél szét, amiben "beismerik", hogy ők az Angyalok Pusztulása. Pluszba biztosan raktál rá valahogy önmegsemmisítést, ami miatt felrobban a gép, ha megpróbálnak belépni.
Ennek a válasznak a hallatán barátod lebiggyesztette a száját.
- Veled nem jó játszani! Mindig mindent kitalálsz!
- Könnyűek a kérdéseid! - nyújtottad rá a nyelved. - Nekem van egy jobb: Miért akarod megölni Fyodort?
- Mert úgy akarok meghalni, hogy már semmi nem köt ehhez a világhoz! És mivel ő a legjobb barátom, meg kell ölnöm, hogy ne létezzen többé!
- Azt mondod, ha Fyodor meghal, semmi nem fog ide kötni? És akkor meghalsz? - szomorodtál el. Aztán ráemelted [szemszín] színű szemedet és csak ennyit kérdeztél: - Na és én? - majd sarkon fordultál és könnyeiddel küszködve elvonultál. Egyre jobban szeretted ezt a furcsa férfit, és elszomorított, hogy hiába vagy mellette, ő igazából nem tekint rád máshogy... csak egy ugyan olyan ember vagy, akinek mondhatja a hülye kérdéseit...
Lekuporodtál egy sötét sarokban, térdedet felhúztad, majd átkaroltad és ráhajtottad a fejed. Miért fontos neked ennyire Nikolai?
Alig volt időd gondolkodni, mikor kissé akadozva megszólalt a fülesed.
-... [y/n]... gyere... a nyomozó iroda... itt vannak... - aztán a vonal megszakadt, te viszont felpattantál és rohanni kezdtél, mert azonnal megismerted barátod hangját. Visszafutottál oda, ahová az előbb érkeztetek meg, oda, ahol a számítógépeket tartottátok.
Ijedten állapítottad meg, hogy a nyomozók legveszélyesebb harcosai érkeztek hozzátok: Kunikida, Kenji és Yosano, akik így szinte legyőzhetetlen csapatot alkottak.
Ami azonban mégjobban megrémisztett, az földön fekvő Nikolai volt, aki nem sok életjelet mutatott.
Közben a szemüveges nyomozó a gépetekhez pattant és villámgyorsan gépelni kezdett, amit te nem hagytál neki túl sokáig: szabadjára engedted a képességedet, a Fekete Szerpentint, amitől pár pillanat alatt hatalmas, csaknem 15 méter hosszú fekete kígyóvá változtál.
Másodpercek alatt a meglepett betolakodók elé siklottál és félelmetes fogaidat megmutatva kitátott szájjal ugrottál a szemüveges felé, aki az utolsó pillanatban ugrott félre, éppenhogy csak megúszva halálos támadásodat.
Következő lépésként az eszméletlen Nikolai köré csavarodtál, hogy megvédhesd őt. Nem tudtad, hogy hogy tudták kiütni...
Fenyegetően sziszegtél, miközben fél szemeddel szundikáló barátodat szugeráltad, aki mintha megérezte volna, lassan kinyitotta a szemét és hófehér haját összeborzolva megdörzsölte fejét, majd felült és egy gyors pillantással felmérte a helyzetet. Rátámaszkodott pikkelyes hátadra és felállt, miközben hálásan rádmosolygott.
- Szép munka, [y/n]-chan! - simított végig fekete nyakadon, mire te egy halk sziszegéssel jelezted neki, hogy értékeled a háláját, de most fontosabb dolgotok is van.
Mindketten az elbizonytalanodott ellenségeitek felé fordítottátok fejeteket, majd egy gyors mozdulattal otthagytad Nikolait és ismét támadásba lendültél. Ezúttal a szőke fiúcskát vetted célba, aki szintén csak éppenhogy kerülte el a végzetét.
Még párszor megismételtétek ezt a furcsa játékot, fel le cikázva a teremben, míg végül a nyomozóknak leesett, hogy esélyük sincs, és menekülőre nem fogták.
Kicsit követted őket, majd gyorsan visszacsúsztál barátodhoz, aki elégedetten futotta végig a számítógép programját: semmit nem tudtak elvinni.
Mikor azonban észrevette, hogy visszatértél feléd fordult és kinyújtotta két karját, mire te felcsavarodtál mint valami kötél, fejedet pedig felé nyújtottad, mire ő kétoldalról megfogta és a szemedbe bámult.
Deaktiváltad a képességedet, hogy szépen lassan összezsugorodtál, de arcod még mindig Nikolai kezében pihent. Most, hogy két lábbal álltál hirtelen elvesztetted az egyensúlyérzékedet és előre estél, egyenesen Nikolai karjaiba, aki időközben elengedte a fejed és felkészült, hogy elkapjon.
Hagytad, hogy a férfi megtartson és átöleljen, a haragod semmivé foszlott. Akkor is szeretni fogod őt, ha az érzelmeid soha nem kerülnek viszonzásra.
Lassan eltolt magától, a szeme furcsán csillogott.
- Köszönöm! - mondta a komoly hangján, mire te meglepetten kaptad fel a fejed. Nikolai folyton bolondozott, nevetgélt és kiabált, de belül más volt... ezt a komoly, mély hangot csak akkor használta, ha valami fontosat akart mondani.
Talán mégis fontos vagy neki?
Kissé piros arccal fordultál el tőle, majd a fülesedet bekaocsolva jelentettél Fukuchi-nak. Nem értetted, hogy barátod miért bámul közben, úgyhogy inkább arrébb mentél.
Fukuchi persze elhalmozott dicséretekkel, mégsem örültél nekik annyira, mint Nikolai "köszönöm"- jének.
Megszakítottad a kapcsolatodat és kérdőn néztél a fehér hajú férfira aki még mindig rád szegezte a tekintetét.
Aztán odalépett eléd, hogy alig választott el pár centi, és megragadta a kezed. Erre te elpirultál és megpróbáltál hátrébb lépni de Nikolai nem engedett el.
- [y/n]-chan... én rájöttem valamire...! - kezdte suttogva, a hangja tele volt csodálkozással. - Én... te... te vagy nekem a legfontosabb, nem Fyodor...
Levegő után kapkodtál, ahogy belebámultál világoskék szemébe.
- Nikolai... ez azt jelenti...? - komorodtál el hirtelen, de a férfi félbeszakított.
- Nem! Hát ez az! Én nem akarok meghalni! Többé nem! Én... élvezem, ha veled lehetek! - kiáltott fel, aztán bele is pirult abba, amit mondott. De nem csak ő. Kiszabadítottad a kezed majd bátortalanul átölelted a nyakát, amit ő - meglepetésedre - egy rövidke csókkal jutalmazott.
Megérte azt a sok dolgot megtenni... meg, mert most ezeknek hála életed szerelmének karjai öleltek, miközben ott lebegett felettetek az a kimondatlan "igen".

Ez ennyi lenne, remélem tetszett, és bocsánat, hogy ilyen sokat kellett rá várni! 🙏😅😊
Köszönöm a sok-sok megtekintést és vote-ot! ❤️