7. - Eren Yeager X reader

153 6 5
                                    

itscorql kérésére. 😊
Vigyázat! Spoilert tartalmazhat!

- Eren! - kiáltottad. - Várj már meg! - Több mint egy éve dolgoztatok együtt, de a fiú még mindig nem akart együttműködni veled.
- Siess! - szólt vissza flegmán, és még csak hátra sem nézett.
- Sietek na! - sóhajtottál. Már megszoktad, hogy különösebben nem érdekled, hiába rajongod körül folyton.
Csak egy rövid felderítésre indultatok, egyikőtök sem számított nehéz feladatra.
Könnyedén siklottatok a fák között a manőver felszerelés segítségével.
- Egy négy méteres 3 óránál! - figyelmeztetted Erent, aki rögtön arra felé fordult. - Állj meg! Mi csak felderíteni vagyunk most kint! Eereeen! - utána iramodtál, de mire beérted, addigra végzett az óriással.
- Mondtál valamit? - nézett rád, de meg sem várta a választ, máris tovább állt.
- Semmit... - szomorúan indultál el te is. Ilyenkor a sírás folytogatott. Mikor megláttad, rögtön beleszerettél, de ő ügyet sem vet rád. Pedig mindig kiemelkedően teljesítesz, és mindenki azt mondja, hogy milyen szép vagy. Mostmár tényleg nem tudtad, mit kéne csinálj, hogy észrevegyen. De te azért hűségesen követted, és segítetted.
- Két 5 méteres 9 óránál! - a hangod kissé remegett, de úgy gondoltad, ezt nem veszi észre.
- Hagyjuk őket. A 10-eseket látod 2 óránál? - kérdezte, és te hirtelen nagyon boldog lettél, hogy felelt neked.
- Igen, látom. Leszedjük őket? - kérdezted izgatottan.
- Nem lenne jó itt hagyni őket, ugye? - és máris arra kanyarodott. Siklás közben előhúzta az oldalára erősített kardokat.
Te is így tettél, mikor pedig nagyon közel értetek, hirtelen felfelé kanyarodtatok, majd zuhanva közeledtetek a titánok gyenge nyakához.
Ám ekkor az egyik óriás leguggolt, majd hatalmas testével felétek vetődött.
- Vigyázz! - sikítottad. - Egy rendellenes!
Már majdnem elkapott benneteket, mikor hirtelen egy fába lőtted a csákjádat és egy éles kanyarral elkerülted a förmedvény száját. Ráadásul az utolsó pillanatban sikerült megragadnod Eren ruháját, így magaddal húztad.
Egy vastag törzsű fa mögé bújtatok, és ott lihegtetek.
- Mhh... Kössz. - mondta Eren, de közben nem nézett rád, szeme a tájat fürkészte, de úgy tűnt leráztátok a titánokat.
- Ugyan! - elpirultál, annak ellenére, hogy éppen csak odavetett egy szócskát, pedig az életét mentetted meg. - Azért dolgozunk együtt, hogy segítsük egymást. - mosolyogtál rá.
- Aa, ja. Menjünk tovább. - és már neki is lódult, te pedig sóhajtozva követted.
Még 14 óriással futottatok össze, ebből sikeresen kiiktattatok 6-ot.
Éppen visszafelé igyekeztetek a táborba, amikor ismét felbukkant az előbbi rendellenes, ami elől éppen, hogy csak megmenekültetek. Úgy tűnt nem vett észre benneteket.
- Feküdj! - kiáltottad Erennek, de úgy tűnt nem hallotta meg, ezért mellé siklottál és a föld felé rántottad. Csak négy métert zuhantatok, de így sem volt túl kellemes érzés, ráadásul Erenre estél rá, aki fájdalmasan felszisszent, de nyugton maradt, ahogy te is. Teljesen hozzásimultál, de közben az óriás lépteit hallgattad, ahogy ő is. 7 perc síri csönd után Eren gyengéden letolt magáról.
- Elment. - mondta. Majd szó nélkül tovább indult, te pedig paradicsom piros arccal siettél utána.

- Gyere [y/n]-chan! - szólt neked Eren.
- Egy pillanat! Még ellenőrzöm a felszerelésem! - mondtad vidáman.
Eren egy hete figyelt rád jobban, azóta, mióta megmentetted a rendellenestől.
Pár perc múlva már egymás mellett siklottatok a hatalmas fák között.
- Két 5 méteres balra! - kiáltott neked.
- Látom őket! - Eren már éppen arra indult volna, mikor rászóltál. - Várj! Előbb nézzük meg, hogy normálisak e!
A fiú meghallotta amit mondasz és végre hallgatott rád, mert ereszkedni kezdett.
Ismét egy fát használtatok relytekhelynek, a mögül kémleltetek kifelé.
- Jó ötlet volt - fordult feléd. - A múltkor is a meggondolatlanságom miatt kapott el majdnem.
- Ne strapáld magad emiatt, nekem se jutott eszembe. - nevettél idegesen.
- Mmmm, igaz. De nem hiszem, hogy hallgattam volna rád.
- Akkor most miért hallgatsz? - csípőre tetted a kezed, és próbáltál fürkésző arcot vágni, de belül majd szétvetett a boldogság, hogy beszélgetést kezdeményezett veled.
- Hááát... Nem tudom. Csak... Bízok benne, hogy jó döntést hozol.
Erre te megint elpirultál.
- Szerintem menjünk, kapjuk el azt az óriást... - és el is indultál.
Mindkét óriás normális volt, könnyedén elintéztétek őket.
Egyikőtök se akart rögtön visszamenni, ezért leugrottatok a földre, és sétálni kezdtetek. Egymás mellett mentetek, mégsem szóltatok egymáshoz. Te nem mertél megszólalni, nehogy valami rosszat mondj, Erennek pedig látszólag máshol jártak a gondolatai.
Hirtelen megremegett a föld. Hatalmas csorda óriás közeledett felétek, de úgy tűnt, nem vettek észre benneteket.
Nem volt időtők felmászni a fákra, és veszélyes is lett volna, akkor biztosan kiszúrtak volna benneteket. Már majdnem pánikba estél, mikor Eren megragadta a kezed, és szaladni kezdett; téged maga után húzott. Nem rohantatok gyorsan, te mégis teljesen kifulladtál és kipirosodtál, mert Eren végig fogta a kezed, még a fák között búvóhely után kutattatok. Végül egy kisebb barlang félébe másztatok be, amibe nem, hogy egy óriás, még ti is alig fértetek be, így megint össze kellett bújnotok.
Csöndben guggoltatok, a hátatokat egymásnak vetettétek, és a titánok hordájának hangjait hallgattátok.
Nem tudtad megállapítani mennyi idő telt el, de mire ki mertetek mászni a sziklák közül, már jócskán elgémberedett mindenetek.
- Ammhh... Köszönöm... Eren... - fordultál a fiú felé. Eddig nem merted megköszönni, nehogy az óriások meghalljanak. Most azonban megpróbáltad összeszedni magad, és végre normálisan beszélni Erennel. - Ha te nem vagy, én halott lennék... - mélyen a szemébe néztél, és vártad a válaszát.
- Ugyan! - mondta, és rámosolygott. - Azért dolgozunk együtt, hogy segítsük egymást. - szeme vidáman csillogott, miközben ezt mondta, te pedig sötétvörösre pirultál, mikor leesett, hogy a te szavaidat idézi. Szóval figyelt rád!...
- Ó, igen! - mosolyogtál te is.
Ismét elindultatok visszafelé, továbbra is gyalog, ám most kevésbé csöndbe; végig beszélgettetek:
- ...ezért ellenőrzöm mindig a felszerelésemet. Te nem szoktad?
- Mmm... De, de csak ritkán. Nekem még soha nem romlott el. Bár egyszer, mikor beálltam a hadsereghez, rosszat kaptam, nem csoda, hogy nem tudtam megcsinálni, amit a többiek. - nevetett.
Már majdnem visszaértetek a falhoz, amikor hirtelen Eren feléd fordult, és mindkét kezed megfogta, ettől te rögtön elpirultál.
- Tudod, [y/n], nagyon régóta gondolkodom, hogy hogyan mondjam el... Te mindig olyan kedves, és segítőkész vagy, már nem egyszer mentettél meg, én pedig olyan bunkó voltam... Először is szeretnék bocsánatot kérni. - szép, zöld szemével, komolyan és bűnbánóan nézett rád, várta az "ítéletedet".
- Ó...nem... Nem kell bocsánatot kérned. Nincs miért. - próbáltál biztatóan mosolyogni, de a szíved hevesen vert.
- A másik amit mondani akarok... Nehéz... Nehéz megfogalmaznom... - elhallgatott, majd rövid gondolkodás után így folytatta: - Már akkor megkedveltelek, amikor először találkoztunk, de soha nem értettem az emberekhez... Szóval inkább próbáltam nem törődni veled... De nem ment. Folyton te jártál az eszembe, és... Szóval... Csak annyit akarok mondani, hogy szeretlek, [y/n]!
- Óóó, Eren! - könnyek gyűltek a szemedbe a boldogságtól. - Én is szeretlek téged! - mondtad, miközben a nyakába ugrottál. - Én is szeretlek!...
Mikor kicsit eltávolodtatok egymástól a kezébe fogta az arcodat, és hosszan megcsókolt, te pedig megint átölelted. Nem tudtad volna megmondani, hogy mióta vársz erre a pillanatra.

Ennyi lenne az Eren X reader, remélem tetszett! 😊
Továbbra is várom a kéréseket! 😸

Anime boys x reader (girl) ♡BEFEJEZETT♡Where stories live. Discover now