Mancs Őrjárat - A Szerelem Mely Mindig Győz

6. fejezet: Gyógyító szerelem

Eltelt néhány óra, és Chase felébredt a kórházi ágyán, Ryder és az összes kölyök ott volt. Chase nem emlékezett a történtekre.

Chase: Hol vagyok?

Kérdezte a zavarodott németjuhász.

Skye: Chase, ébren vagy!

A kutyában hirtelen lepörgött újra az egész esemény.

Chase: Skye! Végre biztonságban vagy!

Chase megpróbált felkelni, de fájt a háta az égési sérülések miatt.

Ryder: Chase, feküdj vissza és pihenj. Most ezt a legjobb amit tehetsz.

Skye megnyalta Chase arcát, mire Chase elmosolyodott.

Chase: Nem nagyon érdekel, hogy mi történt velem, örülök, hogy megmentettem Skye-t, mielőtt túl késő lett volna.

Marshall: Ez egy igazán "Menő mentés" volt, még én sem mertem volna bemenni oda.

Chase: Mi van a tűzzel!?

Ryder: A tűzoltók gondoskodtak róla, most Rocky vizsgálja, hátha talál még valamit a romok között.

Chase: Szóval, meddig kell itt maradnom?

Ryder: Nos, az állapotodtól függően legalább 3 hétig, hogy teljesen meggyógyulj.

Chase ezt hallva nagyot sóhajtott.

Ryder: Minden rendben lesz, ha kell meglátogathatunk mindennap.

Skye: Én mindenképpen eljövök.

Chase: Köszönöm srácok.

Mondta miközben Skye arcát simogatta.

A kölykök többsége ezután elhagyta a szobát, de Chase megkérte Marshallt, hogy maradjon még egy kicsit.

Chase: Marshall, gyere ide.

Marshall: Mi az, Chase?

Chase: Marshall, mikor fogod bevallani az érzéseidet Everest-nek?

Marshallt meglepte Chase kérdése.

Marshall: Majd elmondom neki, de még nincs itt az ideje. Más kérdésre számított barátjától.

Chase: Marshall, mindig ezt mondod, de ez soha nem történik meg. Kérlek, ne várj tovább. Látod úgy mint velem, veled is bármi történhet vagy vele. Ha megfogadod a tanácsomat minnél előbb beszélsz vele.

Marshall elég komolyan vette Chase tanácsát, és tudta, hogy Chase-nek igaza van. Így hát Marshall lassan kiment abból a szobából, amelyben Chase volt, és megközelítette Everestet.

Everest: Hé, Marshall, nagyszerű munkát végeztél ma a tűz eloltásával!

Mondta mosolyogva, tele energiával.

A dalmatát átjárta az a kellemes, meleg érzés. Nem tudta elrejteni senki elöl. Idegesen mosolyogva válaszra nyitotta száját.

Marshall: Köszönöm, Everest...éésss

Gyorsan összeszedte a gondolatait mielőtt folytatta volna.

Marhall: Valamit el kell mondanom. Valamit amíg már réges rég el kellett volna...

Everest: Mi az?

Kérdezte kíváncsian a husky.

Marshall: Hát, ezt nehéz lesz kimondanom, és valószínűleg meg sem próbáltam volna a legjobb barátom biztatása nélkül...

Everest mosolyogva oldalra billentette fejét.

Marshall: Everest...én...Szeretlek! Mindig is szerettelek és most csak mégjobban!

Nagyon gyorsan mondta, de utána sokkal jobban érezte magát.

Everest nem tudta elhinni, amit az imént hallott.

Everest: Meg tudná ismételni, kérlek?

Jól hallotta, de mégegyszer akarta. Arca lassan pirosodott.

Marshall: Everest, én szeretlek....de nagyon.

Everest: Ohh Marshall! Én is!

Marshall meglepődött a husky örömteli reakcióján.

Marshall: Te is? De hisz én észre se vettem.

Everest: Igen! Mindig amikor veled voltam! Csak bizalmatlan voltam mert úgy tünt, hogy te nem...

Marshall: Nos, azt hiszem túl félénk voltam...Nem mertem neked elmondani mert nem éreztem magam elég jónak...ügyetlen kutya vagyok.

Everest: Marshall! Én szeretem a szenelyiséged! Nincs semmi baj azzal ha ügyetlen vagy! Szerintem vicces, nincs benne semmi rossz.

Marshall: Tényleg?

Kérdezte a pirosodó dalmata.

Everest: Igen, szerintem nagyon aranyos.

Marshall-ban egy pillanatra megállt az ütő. Miután magához tért, gondolkozás nélkül megcsókolta a lányt.

Kutyik: Awwww...

A többi kutya a folyosó másik végéről figyelte őket.

Marshall és Everest elpirult, de nagyon boldogok voltak.

Marshall: Mindjárt visszajövök!

Marshall ezután visszament Chase szobájába.

Chase: Szóval, hogy ment?

Kérdezte vidáman, mivel már látta a választ boldog barátja arcán.

Marshall: Elmondtam neki minden! És ő is szeret! El tudod ezt hinni, Chase!? Én vagyok a legszerencsésebb dalmata!

A kutya örömében ugrott egyet.

Chase: Tudtam, hogy menni fog! Szép ?munka!

Marshall: Nagyon köszönöm a tanácsokat, Chase. Te egy igazi jó barát vagy.

Chase: Bármikor, Marshall.

Ezután Ryder és a többiek elindultak vissza az Őrtoronyhoz, de Skye a Kórházban akarta tölteni az éjszakát.

Skye: Azt hiszem, itt maradok ma este.

Ryder: Rendben, holnap találkozunk.

Skye: Sziasztok!

Ryder és a többi kölyökkutya elhagyta a kórházat, Skye pedig Chase szobájába ment.

Chase: Ó, szia Skye...Itt maradsz velem?

Skye: Igen, egész éjszaka itt fogok maradni.

Mondta, majd felfeküdt a németjuhász mellé az ágyra és megnyalta annak arcát.

Chase elmosolyodott, miközben Skye-nak adott egy puszit a homlokára, összeölelkeztek, majd pár perc múlva mosollyal az arcukon aludtak el.