Akatsuki Chat

29.

Már egy hete, hogy együtt vagyunk Itachival és azóta Hidant se láttam, ami most már kezd zavarni, meg szeretném vele beszélni ezt az egészet. Tudom rossz volt, amit tett, de basszus attól még bírtam a fejét és hiányoznak a hülyeségei. Meg nem szeretnék rosszban lenni senkivel a csapatban, hisz szinte egy család vagyunk. Bár tudom Itachi eredetileg csak kémkedni jött ide, és én is, viszont olyan jól érzem itt magam.
- Min elmélkedsz? - szakított félbe Itachi, aki éppen most jött ki a konyhába, ahol én a kávémat bámultam. Itachira pillantottam, majd sóhajtottam egy aprót.
- Nem fogsz neki örülni - egy pillanatra elhallgattam és a kávéba kortyoltam. Vajon jó ötlet elmondani neki? Remélem nem lesz mérges rám, de úgy érzem szükség van erre. Elhatároztam magam, elmondom, végülis egy kapcsolatban jobb ha őszinték vagyunk egymással, nem? Erőt vettem magamon, aztán elárultam neki mit tervezek. - Meg akarom keresni Hidant és megbeszélni vele a dolgokat - Itachi arcán hirtelen düh suhant át, emiatt megrezzentem, tudtam, hogy nem fog örülni. Azt hittem kibálni fog, viszont csak sóhajtott egyet és leült mellém.
- Ha ezt szeretnéd akkor rendben, de ha bármi baj van hívj azonnal, jó? -nézett kérlelően a szemeimbe, mire én bólintottam egyet. A válasza eléggé meglepett, nem gondoltam volna, hogy beleegyezik.
- Rendben. Mindenképpen felhívlak. - nyugtattam meg, Itachi pedig elmosolyodva biccentett, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
- Viszont idd már meg a kávédat, ki fog hűlni. - a kávéba kortyoltam, ami meglepő módon már hideg volt, ennyi ideig gondolkodtam volna?
- Már kihűlt - válaszoltam neki, mire ő elkuncogta magát, közben elvette a bögrét és berakta a mikróba.
- Kakuzut kérdezd meg, ő talán tudja merre van az a jashinista idióta. - forgatott szemet, közben leült újra mellém és felém nyújtotta a megmelegített kávét.
- Rendben, beszélek vele - kortyoltam bele az italomba - de tényleg nem haragszol érte? - pillantotam felé, mire fejet rázott.
- Nem, inkább rá haragszom, téged csak féltelek - sóhajtott és megsimogatta a hátam. Egy aprót bólintottam, majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Nyugi, ha bármi gond van azonnal értesítelek. - nyugtattam meg, közben megittam az utolsó korty kávémat is és felpq
attantam. - Akkor megyek is.
- Máris? - nézet rám Itachi meglepett tekintettel, biccentettem. Leszeretném mihamarabb tudni ezt az egészet és ezt Itachival is közöltem.
- Tudod van az a mondás, hogy amit ma meg tehetsz ne halaszd holnapra, szóval elintézem inkább most, gyorsan túl akarok esni rajta. - Itachi válaszomra bólintott egyet, majd ő is felkelt és odasétált hozzám.
- De ez nélkül nem mehetsz el - szólalt meg, mire én értetlenül néztem rá, de ő csak megfogta a derekam, magához húzott és megcsókolt. A csókját viszonoztam, közben a hajába túrtam, ami úgy tűnik tetszett is neki, hisz belemosolygott a csókba.
- Tudod ha csak ketten lennénk akkor most tovább is elmennék - vigyorgott huncutul, én pedig elpirultam és belementem a kis játékába.
- Ha ketten lennénk és nem lenne más dolgom, hagynám is - suttogtam a fülébe. Itachi kicsit megrándult, reakciója miatt kuncogni kezdtem. Itachi kicsit mérgesen nézett rám és feneken csapott.
- Ne nevess asszony vagy megbüntetlek. - egy pajzán mosoly ült az ajkán. Rettentően vörös lehettem, mivel éreztem, hogy meleg az arcom emiatt eltakartam magam, Itachit meg mellkason csaptam volna, viszont megfogta a kezem. - Na na, a végén tényleg büntetés jár. - hajolt az arcomba vigyorogva. Szerintem egy rák most megirigyelné a színem, mert tuti tiszta piros vagyok. - Hú de kipirult valaki - kuncogott Itachi.
- Kikészítesz - ráztam fejet és próbáltam szabadulni a karjai fogságából, de nem sikerült.
- Várj egy kicsit még - az előbbi perverz Itachi hirtelen lágyszivű lett és szorosan átölelt, emiatt hozzá bújtam. Amúgy azt vettem észre Itachi nagyon szeret ölelkezni, ami arra vezethető vissza, hogy kevés figyelmet és szeretetet kapott gyermekkorában. De szeretem hogyha ilyen, olyan mint egy maci ezekben a pillanatokban. - Tényleg ígérd meg, hogy hívsz ha baj van oké? - kérdezte hirtelen, mire én biccentettem. Ennyire féltene? Mondjuk ha a helyében lennék én is aggódnék.
- Megígérem. És amint elindulok haza írok neked - nyugtattam meg, ő pedig megsimitotta az arcom majd elengedett.
- Na akkor menjél, hogy hamar visszaérj.- engedett el, közben nyomott az arcomra még egy puszit.
- Rendben. Sietek vissza - ajándékoztam meg egy mosollyal, amit ő viszonzott, majd elindultam Kakuzu szobája felé, hogy megtudjam merre lehet a jashiniszta srác. A szobához érve bekopogtam, Kakuzu kiszólt, hogy mehetek, szóval benyitottam. 
- Szia Kakuzu - köszöntem neki, miközben beléptem a szobájába. Kakuzu elrakta a pénzét és felém fordult.
- Szia N-chan, neked se adok kölcsön. - nézett rám gyanúsan, én pedig fejet ráztam, nem pénz miatt jöttem.
- Nyugi más miatt vagyok itt - közbe kicsit körülnéztem és Hidan ágyán megakadt a szemem. Szépen el volt rendezve, az ágynemű még egy kicsit se volt gyűrött, mintha nem is aludt volna ott senki hosszú ideje. Ráadásul Mr. Szeretnivaló, Hidan plüssmacija ott feküdt középen, ezek szerint nem vitte magával. Kakuzu észrevehette, hogy Hidan helyét figyelem, mivel sóhajtott egyet.
- Azt akarod tudni merre lehet mi? - olvasta a gondolataimat, bár nem lehetett nehéz kitalálni. Biccentettem egyet, Kakuzu pedig folytatta. - Elmondom, viszont készülj fel arra, nem biztos, hogy szép állapotban fogod látni. - kicsit megszeppentem a mondatát hallva, vajon mit jelenthet ez? Bántotta magát volna vagy valami más?
- Miért? - csak ennyit tudtam kinyögni, egyszerűen kicsit lesokkoltam, remélem nincs semmi baja.
- Tudod a viszonzatlan szerelem fájni szokott, és Hidant eléggé megviselte, teljesen kifordult magából. Nem tudom miért, de nagyon megkedvelt téged, úgy gondolta te vagy neki az igazi, csak hát tudod Itachival vagy, ami szerintem nem is baj, mert összeilletek, csak neki rosszul esik, így elvonult az erdőben nem messze van egy faház ott találod. - amit mondott Kakuzu eléggé meglepett, nem gondoltam volna, hogy Hidan tényleg így megszeretet, szinte észre se vettem. Nem akartam megbántani, de Itachit már régebb óta szeretem, még azelőtt is őt szerettem, minthogy megismertem volna. Sajnálom őt és azért féltem is, csak ne csináljon semmi hülyeséget, jó lenne hamar megtalálni, szóval szerintem el is indulok.
- Köszi Kakuzu, jobb lesz ha minnél előbb beszélgetek vele. - Kakuzu egyetértően biccentett, majd felkelt és elindult kifelé.
- Sok sikert, viszont én átmegyek Hidashihoz.
- Rendben - mosolyogtam rá és én is kimentem a szobából, aztán felöltöztem, írtam egy üzenetet Itachinak, hogy sietek haza és elindultam megkeresni Hidant. Egyre beljebb és beljebb gyalogoltam az erdőben, míg nem ráleltem a kis faházra, amiről Kakuzu mesélt. Bekopogtam, de nem invitált be senki, viszont valami motyogást hallottam bentről, így tudtam, hogy itt van. Összeszedtem minden bátorságom és benyitottam, de amit ott láttam arra nem számítottam és egy kicsit megijesztett.

To be continued...

Sziasztok. Szeretném jelezni, hogy az oldalamra kikerül egy bnha fanfiction is a saját oc-mal, akit érdekel nyugodtan olvasson bele<3. Valamint csináltam a wattpad dolgaimnak egy Instagram fiókot, ahol antiistamii_wp néven megtalálsz, ja és csináltam egy discord szervert is szóval ha az érdekel valakit írjon és felveszem😊.
Ja és bocsánat, hogy így zártam le a részt, de úgy gondolom mint minden animénél itt is kell az izgalom. Igyekszem hozni a következő részt addig is sziasztok és köszi, hogy olvasod a könyvem 🥰