18.

497 37 10
                                    

A szobámban csend honolt. Egyedül voltam és néztem ki a fejemből, közbe pedig halk zene szólt a háttérben. A gondolataim csak úgy cikáztak, legfőképpen Itachi körül. Vajon hogy mondhatnám el neki, hogy szeretem? És ha elmondanám vajon viszonozná? Olyan jó lenne együtt lenni, de inkább gyors elhesegettem ezt a gondolatot a fejemből, hiszen nem akarok csalódni. Várok kicsit és majd lesz ami lesz. Talán abban a buliban történik valami, de kitudja. Gondolataimat az ajtó csapódása szakította félbe, mire odapillantottam és Hidashival találtam szembe magam.
- Hey Hidashi, minden rendben? - fordultam felé, mire ő levágta magát az ágyba és sóhajtott egyet.
- Deidara felbasz, olyan bunkó velem.
- Pedig a húga vagy - ültem fel kérdőn, mivel nem értettem, hogy a saját testvérével, hogy bánhat így valaki.
- Viszont utál, látszik rajta. A hangjából, a viselkedéséből. Nem is értem miért akarta, hogy csatlakozzak ide. -sóhajtott egyet, majd felém fordult - bár nem bánom, hogy ide jöttem - picit elmosolyodott és mintha el is pirult volna, mire én is elmolyosodtam kicsit.
- Megértem, viszont akkor ne foglalkozz vele, csak azokkal akiket kedvelsz. - Hidashi erre biccentett, jelezve hogy ezentúl így fog tenni.
- Rendben, köszönöm
- Igazán semmiség, amúgy bocsi a reggeli miatt.
- Ugyan- legyintett- én húztam fel magam a semmiért.
- Amúgy te jössz a bulira?- kérdésemre Hidashi megrázta a fejét, mire én kicsit elszomorodtam, hiszen jó lett volna együtt szórakozni kicsit.
- Nem vagyok bulizós fajta
- Rendben, megértem.
- És te mész? - nézett felém érdeklődően.
- Ha Itachi igen, akkor én is. - Hidashi csak sejtelmesen elmosolyodott a kijelentésemre, majd biccentett egyet, mire én kicsit elpirultam. Bele se merek gondolni mi lesz ott, de már várom. Hátha az alkohol elég erőt ad nekem arra, hogy elmondjam mit érzek.
- Menj csak. És majd kérek beszámolót!
- Rendben. Rendben- kuncogtam el magam, Hidashi pedig elmosolyodott, amit jó volt látni, hiszen nagyon ritkán mosolyog. -Mikor nondod el neki?- kérdeztem rá, hiszen kíváncsi voltam.
- Umm hát nem, nem is tudom. Lehet nem is kéne hiszen eléggé nagy a korkülönbség.
-Jajj Hidashi. A szerelemben nem számít a kor- kacsintottam és ebben a pillanatban Hidashi telefonja csipogott egyet, majd felpattant és az ajtó felé igyekezett.
- Én most megyek, hali - mondta majd el is tűnt. Biztos Kakuzu írt neki, remélem hamarosan összejönnek, hiszen szerintem összeillenek. Vagy csak szerintem? Gondolatmenetemet Hidan szakította félbe, hiszen berontott a szobába, mire én ijedten és kérdőn néztem felé.
- Nem láttad?
- Micsodát?
- Izé. Mr. Szeretnivalót.
- Hogy mit? - kérdeztem vissza, Hidan pedig csak sóhajtott, majd vett egy mély levegőt.
- Ne nevess ki.
- Miért? Nem foglak.- Hidan felém nézett, olyan "biztos?" szemekkel, emiatt biccentettem egyet tudatva vele, hogy bennem megbízhat és nem fogom kinevetni.
- Jó - sóhajtott újra - Mr. Szeretnivaló egy plüss maci - Najó. Mindenre számítottam csak erre nem. Mármint, hogy egy félnótásnak, aki játssza a keményfiút plüsse legyen? Először nevetni akartam, viszont csak elmosolyodtam, majd megráztam a fejem. Lehet félre ismertem volna? Bár Itachi is azt mondta vigyázzak vele.
- Sajnos nem láttam, de segíthetek megkeresni.
- Köszönöm N-chan - suttogta halkan, de én így is meghallottam és csak legyintettem egyet.
- Ugyan semmiség. - Hidan csak biccentett, majd elindult kifele, én pedig követtem őt. A szobájába mentünk, ahol eléggé nagy kupi fogadott, amin elcsodálkoztam, mondhatni az állam is leesett majdnem. Nem csodálom, hogy itt nem találja meg. Eléggé csodálkozva nézhettem, hiszen Hidan csak fejet rázott.
- Csak azért van felfordulás, mert már mindenhol kerestem. Alapból rendet tartok. - Na ez is meglepett. A pszichopata mint rendszerető? Wao. Lehet tényleg félre ismertem Hidant. - De most el is pakolok, hogy könnyebb legyen a keresés - kijelentésére csak biccentettem és elkezdtem körbe nézni a szobájában, miközben ő pakolászott. Benéztem az ágy alá, a szekrénybe, a fiókba, az asztal alá, de sehol se leltem rá a plüss macira. A szekrény mellett viszont volt egy ruhakupac, ami eléggé gyanús volt nekem, így hát odamentem és elkezdtem elpakolni a ruhákat, majd az alján rátaláltam a keresett tárgyra.
- Hey Hidan!
- Hmm?-nézett hirtelen felém, a szemei pedig felcsillantak, hiszen a kezemben tartva meglátta a kis plüssét. - Úristen! Végre meglett- kapta ki hirtelen a kezeim közül, aztán magához ölelte, ami szerintem kurva aranyos volt. Nem is tudtam, hogy Hidan képes így szeretni valamit. - Köszönöm! - ragadott meg és hirtelen közelebb húzott, majd engem is magához ölelt, ami nagyon meglepett, hiszen nem számítottam rá, viszont jó érzés volt.
- Szívesen. - mosolyodtam el, majd elengedtem - Viszont ha megbocsájtasz én most vissza megyek. -Hidan válaszul csak biccentett, majd ledőlt az ágyba, én pedig visszamentem a szobámba és folytattam a zenehallgatást, plusz újra a gondolataimba mélyedtem, míg be nem aludtam.

Akatsuki ChatWhere stories live. Discover now