Felejtésnek Indult.<Befejezett✅️>

1.rész

Ráérősen az ajkaira hajolok,majd kinyitom a mögötte lévő kocsiajtót,és bedöntöm a hátsó ülésre.
Most tüzetesebben át tudom vizsgálni.
Szőke hosszú haj,zölden pislákoló szemekkel.Gyönyörű nőies test,karcsú derék,egy csodálatos selyem ruhába bújtatva.
Kecsesen hosszú lábak.

Sarah pont az ellentétje volt.
Kreol bőre,barna haja és szeme volt.
Alacsony termete és rövid lábai voltak.Közel sem volt egy modell alkat,de én úgy szerettem ahogy volt.Amíg volt.
-Baj van velem?-ül fel lassan,arra készülve,hogy elmegy innen.Én pedig ezt fogom megakadályozni.
-Veled nincs baj..te tökéletes vagy.-csúsznak ki belőlem a szavak,amiket a szeszes ital formált.
Mostmár tényleg nem értem mi ütött belém.
Tovább akarta mondani,hogyha nem szeretném vele csinálni akkor itthagy,mire én egy csókkal elcsendesítettem telt ajkait.
-Biztos szeretnéd?
-Igen.

●○-<♡>-○●

-JÓ REGGELT TE KÖCSÖÖÖG.-ráz fel valaki kellemes álmaimból.Egy nagyon ismerős hang.
A húgom.
-Mit akarsz Katie?
-Mondjuk azt,hogy ne félkábán találjak rád,utána hozzalak haza,amikor anyáék kikötötték,hogy piásan nem jöhetsz be a házba..örülj neki,hogy apa nem láncol a futópadhoz mint múltkor..mondjuk nekem kellemes négy óra volt.-vigyorog gonoszan.
-Neked az volt.
Tekintete ellágyul,majd azt mondja,hogy: Amúgy szép lányt hoztál haza,és még kedves is volt.Nemrég ment el.

-Mivan?-Kerekednek el a szemeim,és most nem a hugomnak van ráncban a homloka.
Próbálok visszaemlékezni, de se kép se hang.Minden üres a tegnap estéről.
-Majd eszedbe jut.-legyint a fejét rázva,majd a gardróbszoba felé mutat.-Ott van a ruhád az évnyitóra..anya kivasalta.
-Nem.Fogok.Elmenni.Oda.

-Pedig fiam elmész,mert esküszöm,hogy én foglak oda bevinni,és még "Szép Napot" is kívánok.-vág tarkón hirtelen apukám.
Mikor jött ide be?
Mondjuk ebben a családban nem is tudok csodálkozni sok mindenen.
-Nem akarok apa.
-Leszarom hogy mit akarsz..az a lényeg,hogy vidd el a húgod is.-veregeti meg a vállam együttérzéssel,majd odasúgja a fülembe:Szép kis csajszit hoztál haza fiam..büszke vagyok rád.
-Hallottam ám Nathaniel Weil.-csíp bele anya a hátába.

Mindig is csodáltam a kapcsolatukat.Legjobb barátok,és a legjobban szerelmesek.Bármit megtennének egymásért és értünk.
Az egy dolog,hogy folyamatosan csipkelődünk,és vitázunk,de ezek az egészséges veszekedések,amiknek a végén nevetünk.

Nekem és Sarahnak felhőtlen viszonyunk volt.Teljesen egymásra voltunk hangolva,mint testileg és lelkileg.
A halálát követően úgy éreztem és érzem,mintha hiányozna belőlem egy darab.Egy jó nagy darab.És egy seb ami nem gyógyul be,elfertőződik,majd elhal.Én szívem az pontosan így járt.

-Te is harcidíszben vagy már?-nézek rá Katie fekete fehér szettjére.
-Igen,úgyhogy siess.Öt percet adok.
-Persze helyezd magad kényelembe.-forgatom a szemem rajta,mert beborult az ágyamba.
-Megvolt.

●○-<♡>-○●

-Tájházszag van.-fintorgok a tornacsarnok tisztítószerekkel vegyített illatára.
Gondosan ki van díszítve,és székek vannak kitéve a mikrofontól 5 méterre.
Saját osztályunkon kívül,még van 3 végzős évfolyam,mi pedig a D-be járunk.
-Az..undorító.
-Katie szerintem oda kéne állnunk a többiekhez.-biccentek feléjük.
-Oké..menjünk.-lépdel előttem a magassarkújában,amiben alig bír menni.Anyánkra ütött..ő sincs megbarátkozva a tűsarokkal.

-Minek vettél fel olyat,amiben még járni sem tudsz?-tartom vissza a röhögésem,mire Katie megáll a szenvedésben.Haragosan hátrafordul,és tetőtől talpig végigmér.
-Akkor pampogj nekem,ha te már mentél nyolcméteres sarokba.-folytatja tovább az útját szerinte kecsesen.

-Sziasztok!-nyújtom a kezem a fiúknak.
Zac miután látótérbe került,felmértem,hogy ugyan olyan szarul néz ki,mint én.Aznapos.
Együtt össze röhögök vele,aztán fiúsan megölelem.Tehát megpaskolom a vállát egy kézfogás kíséretében.
-Te..az nem az a csaj akivel elmentél tegnap?-lök rajtam egyet a karjával,majd a csaj irányába mutat.

Hosszú Szőke haja göndör loknikba van szedve.Első sorban áll,és látszik rajta,hogy feszeng.Tudtam,hogy jön egy új osztálytársunk,na de ő?!Aki tegnap velem vesztette el?Ez nekem túl sok az első napra.

Biztos megérezte hogy nézem,ezért vetett egy pillantást a háta mögé,reménykedve abban,hogy rátalál az őt figyelő szempárra.
Nem járt sikerrel,de én igen.
Szemügyre vettem az arcát,majd egy kép bevillan a tudatomba.
Ahogy bennakad a levegő a torkában,miután beletettem magam törékeny testébe.

Hosszú lesz ez a tanév.

Köszönöm szépen,hogy elolvastad,nemsokára jön a kövi rész.
Pusziii<3